Június 27-én van Szent László királyunk, Erdély fõvédõszentjének ünnepe. Ezért nagy tisztelettel Õrá emlékezünk.

Az egykori moldvai krónikaíró, Miron Costin könyvében örök emléket állított Szent László királynak. Azt írta, hogy a Magyarországba betörõ pogány kunokat László király a Kárpátok keleti lejtõin túlra, egészen a Moldvát átszelõ folyóig üldözte. A király és kísérete elfáradt és meg is szomjazott. László király leszállott a lováról, megízleltet a folyó vizét, ivott belõle, lovát is megitatta, majd így szólt emberihez: szeretem, szeretem.... Azóta e folyót Szeretnek nevezik.
Kedves néphagyományt rögzített a krónikás, de ki tudná megszámlálni azt a temérdek ma is élõ hagyományt a Kárpát medencében, amely Szent László király személyéhez fûzõdik.
Ma Szent Lászlóra emlékezünk katolikusok és protestánsok. Ha valakinek nem jutna eszébe, akkor figyeljen csak a templomában levõ falfestménytöredékre, egy kerek kavicsra, egy gyógynövényre, egy csobogó vízforrásra, egy sziklahasadékra, egy helységnévre, a világörökség részére a gelencei templomra... Ha ez sem volna elég, akkor figyeljen magasztos vágyaira és fel fogja fedezni azt a személyt, aki 900 évvel ezelõtt beírta nevét a magyar szívekbe.
Istenünk, sokféle csodával dicsõítette meg Szent László királyt - imádkozzuk a szentmise könyörgésében.
Mi volt Szent László megdicsõülésének útja?
Azt mondom, hogy László, mint herceg és király, megtalálta minden ember örök ideálját. Tudta, hogy minden egyes ember nagyra hivatott. Költõnket idézve mondom: "tele vágyakkal zokog a lelkem", a múlandón túlira, a természetfölöttire, az örökre, amit szívünkbe oltott a Teremtõ. Elménk ezért szüntelen kutat, akaratunk cselekvésre késztet, és egyre élednek képességeink, hogy célba érjünk és boldogok legyünk.
Honszerzõ eleink is nyugodt, boldog hazát kerestek és lelkük itt, a Kárpát-medencében nyugodott meg, ahol õket Krisztus kegyelme számtalanszor megérintette. Itt kapták meg Isten nagy ajándékát, itt lett a magyar nép "Isten gyermeke a hit által, a keresztségben". Itt kaptunk majdnem egyszerre földi és örök hazát. Ez a szent korona szellemi üzenete is. Itt születtünk, itt növekszünk és érlelõdünk sikerek és sikertelenségek közepette, itt tapasztaljuk meg szüntelen Isten csodás tetteit. Ez életünk és emberi méltóságunk szilárd alapja. Ez életszeretetünknek és hazaszeretetünknek forrása. Ez segít célunkhoz az örök életre.
Szent István király népének új ideált, a kereszténység fennkölt ideálját, Jézus Krisztust adta. László király magát egészen átadta az új ideálnak, Krisztusnak, hogy megerõsödjön az Úrban és hatalmas erejében (Ef 6, 10). Hitte, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra válik (Róm 8, 28). E hitben magát egyszerre Istennek és az ország népének adta. Mindennapi feladatainak végzésében megtapasztalta Isten erejét, jeleit és csodáit. Isten a benne élõ Lászlót megdicsõítette.
A nép pedig ezt a tündöklõ, bátor szívû, áldozatos vitézt, erényes magyart megismerte és szívébe zárta. László nem magát emelte a magyar kereszténység oltárára - bár õ is népe példaképe lett - hanem népe elsõ apostolait, akikre mindig föltekintett: Szent István királyt, Szent Imre herceget, Szent Gellért püspököt, Szent Benedek és András szerzeteseket. A fiatal magyar kereszténység sápadt ege, azóta mindinkább szentekkel, csillagokkal, nagyságokkal lett ékes. Igaza van Prohászka püspöknek: "a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg".
Szent László élete arról tanúskodik, hogy a magyar ugaron életet fakasztani, biztos jövõ fele haladni csak az olyan ember képes, aki Krisztusban él. A kereszténység ideálja nélkül a magyar ember megsemmisül, néma mikrofonná, sétáló hullává süllyed.
Ha visszatekintünk és megidézzük a múltat, könnyen megállapíthatjuk, hogy az atyáinknak adott Krisztusi törvény mindennapos elfogadása vagy elutasítása alakította elsõ évezredünket, és érezhetõen hatott életünkre és hazaszeretetünkre.
Szülõföldünk szeretetének fokmérõje az Örök haza szeretete, mert a szeretet kifele jóságban mutatkozik meg. Jóságot áraszt gondolatban, jóságot szóban, életadásban, lélekformálásban, kultúrában, cselekvésben.
Szt. László királyunk ünnepén imádkozzunk, hogy minket, Erdélyország magyarjait se szellemi, se erkölcsi, se anyagi rossz be ne borítson. Az új évezred egén fényesen ragyogjon felénk és felettünk a keresztény életeszmény, a felebaráti szeretet, amely egykor életre kelt az igazság bajnokában, László királyban és utána sok-sok millió magyarban. Az egyház himnuszával köszöntsük és kérjük:
Áve, égi Király híve,
királyoknak gyöngye, éke,
László, mennynek sorsosa!
Ég királyát hûn követted,
országunkat védelmezzed,
légy hazánknak bajnoka!
2005. június 27.
Darvas Kozma József
esperes