(„Vándorló" ünnep.)
Az ősegyházban a nagyhét utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra. Ma tavaly szentelt barkára tüzet csiholnak, s ennek lángjánál gyújtják meg a gyertyákat, s az örökmécsest.
Az istensegítsi székely asszonyok pimpóval (virágvasárnap szentelt ággal) gyújtanak tüzet az előrefőzendő húsvéti ételek alá. Göcsejben, Babarcon, Eleken, Vámosmiskén, Kunszigeten, Nagykörün a harangozó régebben összeszedte a temető korhadt fakeresztjeit. Ezeknek a tüzét szentelte meg a pap, s róla gyújtották meg az új tüzet. Hamuját a következő esztendő hamvazószerdájára tették el. Parazsából minden hívő vitt magával. Az eképpen keletkezett faszénből Szent György és István vértanú napján adtak a jószágnak Sümegen szentelt parázs "adta" az új tüzet, minden tűzhelyben. Búcsúszentlászlón az összetört elszenesedett parázzsal a ház helyiségeinek és az istállónak négy sarkát hintették föl. A szentelt tűz hamuját kiszórták a földekre Bakonyszentivánon, hogy jó termés legyen. Bársonyoson a gazdák a szentelt tűz szemét „elültetik", hogy a jégverés ne érje a földet. A láziak e szenet a libák itatójába is beleteszik, hogy a jószágok egészséget igyanak róla. Vihar idején a szentelt szenet a tűzhely tüzébe teszik, hogy a villám távol maradjon. Az esztergomiak még a század elején is lámpában vitték haza a megszentelt „fényt". A megszentelt parazsat Hegykőn és a szentelésbő1 megmaradt tömjénszenet gyertyaszentelőkor a szentelt gyertyára teszik és a házban fohászkodva körülhordozzák. Bátya katolikus délszláv asszonyai az elszenesedett parazsat a bölcsőbe, magzatuk feje alá tették. Dusnokon a ház bejáratát keresztezték meg vele, de a tűzre és a sonka levébe is vetettek belőle. A szaniszlói németek hazulról hozott hosszú karókat raktak máglyaszerűen a szentelt tűz fölé, majd azokat tűzvész elhárítására házuk ereszébe szúrták. A szentelt karóból a móriak két szilánkot lehasítottak, s a szőlő két végébe szúrták Az abai magyarok a tűzszentelésre szintén szőlőkarókat vittek. A szentelt tűz maradványát a bukovinai székelyek „júdásszénnek" nevezték, disznózsírral keverték, és sebet gyógyítottak vele. A gyöngyösi szőlősgazdák a szentelt parazsat szőlőjük négy sarkába ásták el, s egyben megmetszették ott az „őrtőkéket". Csanádpalotán a szentelt tűz parazsát a jószág itatóvizébe teszik. A templomból hozott faszénnel az istálló és az ól ajtaját keresztezik meg a mecseknádasdiak. A nagyszombaton égetett keresztfa szenét Göcsejben fehér nyárfa ágával és keserű gombával a szántóföldekre viszik, nagyszombati szentelt vízzel meghintve. A szentelt szénből három szemet a kemencébe vetnek jégeső ellen. A böhönyeiek Júdást jelképező fadarabot dobnak a tűzre. A szentelt szénből tesznek el, s ha kisgyerek megijed, egy pohár vízbe törnek belőle, s megitatják vele. Kaposszekcsőn az édesanya virradat előtt az utcán tüzet rak, s felkölti gyermekeit, hogy melegedjenek mellette.
Szent István idején a felnőttek megkeresztelése - föltehetően - nagyszombaton történt. A jellegzetes hagyományok kötődnek a nagyszombati vízszenteléshez. A régiségben a pap karingben és fehér stólában a keresztelőkútból a szentolaj belevegyítése előtt merített vizet, s ezzel szentelte meg a lakóházakat nagyszombat alkalmán. Csíkdelmén szentelt vízzel hintik meg az udvart, hogy a békák és a férgek távol maradjanak, A lakószobát és a gazdasági épületeket szentelik meg vele Csekefalván, a beteg jószággal pedig itatják; de meghintik vele a fejfájós embert is. Klézse csángói megkerülik a templom előtti nagy kutat, isznak a vizéből, aztán a templomot kerülik körbe. Zagyvarékason a család minden tagja iszik a szentelt vízből (máshol mosakodnak benne), s csak utána fognak a szentelt étel elköltéséhez; kereszt alakban a kútba is öntenek belőle, és megszentelik a házat, az istállót, az ólat is, ezen szavak kíséretében: „Négy evangélista álljon a négy sarkára, hogy a gonosz sátán meg ne kísértse." A jánoshidasiak szerint, akit a húsvéti keresztvízből (szentelt vízből) először keresztelnek meg, annak keze áldásos lesz. „Újvíz” e szentelt víznek a hagonyi neve. Kálló népe az ismét megszólaló harangra a patakban mosdott meg (máshol a mosdás nagypéntek szakramentuma). Sióagárdon harangszókor kinyitják az ablakokat és megrázzák az almafákat. A németprónaiak kulcscsomót rázogatnak ilyenkor a patkányok elzavarására. Andrásfalván „madárkát" készítettek. Kifújt tojásba legyezőszárnyakhoz hasonlóan színes papírt dugtak, majd a tisztaszoba mennyezetére erősítették. A szegedi tájon a gyermeknép hatalmas lármát csapott, s így kiabált: „Kígyók, békák szaladjatok, mögszólaltak a harangok!" Az újkígyósi és a veszprémvarsányi asszonyok ilyenkor gyorsan kisöpörték a házat, hogy megszabaduljanak a férgektől. Miskén a nagylány vagy a gazdaasszony söprűjével körülszaladta a házat. Az idősebb asszonyok Kerekegyházán ilyenkor vetik a babot és a borsót. Magyarbánhegyesen a harang hallatára kitárják az ablakokat, hogy beszállhasson az áldás. Egervidéken harangszóra a kútból vizet húznak s megmosdanak benne.
A nagyszombati esti körmenet, az archaikus határjárás, a zsendülő határ mágikus körbefoglalása - átmentése.
Forrás: Molnár V. József: Kalendárium