Vegyük észre: ezek azért nagyon súlyos dolgok! Nagyon nem mindegy, hogy én a túltengő érzéki tapasztalást vagy az ilyen irányban megnyilvánuló vágyat Szűz Máriával takarom-e le vagy egy bizánci császárral! Ugyanis az érzéki tapasztalás túlhangsúlyozását mindenkor, minden normális társadalomban a szüzességgel kompenzálták. És ha az meg tudja szűrni, akkor nem válhat pusztító erővé. Nem tud egyeduralkodóvá válni. A jelenlegi helyzetben, ahogy a világ tudományossága mutatkozik, ez a szűrő nem működik. Amit érzékelek vagy meghosszabbított érzékeim segítségével birtokba tudok venni, és amit ebből egy nagyon sivár, a formállogikán alapuló racionalizmussal következtetni tudok, az létezik. Amit nem, az nem létezik.S ha valaki mégis állítja, az ellen szankciókat alkalmazok. Ma ez a gyakorlat. Érzékeljük, mennyire nem mindegy, hogy itt hátul, a " hitetlen" Tamás fölött, ki helyezkedik el?
Ugyanakkor nem közömbös az sem, hogy tisztában vagyunk-e vele, milyen apostolok foglalnak még helyet a Koronán, a felső részén, alul pedig milyen szentek. Ilyenkor az ember első kérdése az, hogy honnan kezdjük a sorolást? Általában azt szokták javasolni, hogy az alsó korona-részen. Tipikusan rossz indulás, tudniillik ennek a koronának egyetlen úgynevezett szinguláris pontja van - szinguláris pont az, aminek nincs párja -, ez pedig a felső Pantokrátor. A Teremtő. Ez a korona egyenesen a teremtéstől adja a maga képi programját. Ezt nem lehet alulról indítani. Ebből a teremtés-pontból csordogál lefelé az apostoli hierarchián keresztül a teremtői tulajdonság, és fölül, a hatalom szintjén (gondoljunk a latin nyelvűségre!) két önálló emeletbe rendeződik. Mármost nagyon nem mindegy, kik kerülnek a felső emeletre, közvetlenül a teremtő erő négy oldalára, mert ez az a legmagasabb szint, ahová még el lehet jutni úgy, hogy közben egyszer azért taposta a lábunk a Genezáreti-tó partját is. Ide az a négy apostol került, akik közül három közvetlen részese volt annak az élménynek, amikor maga az Atya sugárzott át a Fiún. Ez a három apostol Péter, János és Jakab volt (az idősebb Jakab), maga az esemény pedig a táborhegyi átváltozás, latin nevén transfiguratio. Ennél közelebb nem lehet kerülni a teremtés forrásához. Egyetlenegy valaki került még hasonló helyzetbe, a damaszkuszi úton, mikor közvetlenül a feltámadott Krisztus hívta el, ez pedig éppen Pál apostol, a negyedik a keresztpántok felső emeletének lakói közül. Tehát ezek helyezkednek el itt a legfelső szinten. S mindegyiknek a tulajdonsága eggyel lejjebb ereszkedik, s ott érintkezik a földi szférával. Akik a szembenéző keresztpánton helyezkednek el alul, azokat már láttuk. Tamásról és Bertalanról van szó. Mind a kettő olyan tulajdonságot képvisel, amelyik nem kerülhet be szűrés nélkül az emberi közegbe, mert irdatlan nagy veszélyek forrásává válna. A másik két oldalon szűretlenül jöhet le az apostoli tulajdonság. Most megint érdemes megkérdezni: kik vannak itt alul? Ezek: András az egyik oldalon, ő Péter alatt van, tehát a király jobb keze felől, a másik pedig, bal oldalon, Fülöp. Mármost Andrást és Fülöpöt vajon mi köti össze? Hát ha itt normális történelemtanítás folyna, akkor azonnal rávágnák: az, hogy ők ketten a szkítatérítő apostolok. Ők térítették meg a szkítákat. Na most erre kérdezhetik, hogy akkor mit keresnek a magyar koronán? Na hát épp ez az! Mit keresnek? Nyilván csak olyan népnek hozhatnak üzenetet, amelyik önmagát szkítautódnak tartja. De nemcsak ő maga-magát, hanem a teljes környezete, az ellenségei is, a barátai is. Vajon van-e még egy ilyen nemzet Európában a magyaron kívül? Mert én nem tudok róla. Tehát adva van egy olyan kozmikus, egyszersmind üdvtörténeti program, amely tényleg csak szkíta-utód királynak szólhat. Az is viselte ezt a koronát. A magyar király. Mindehhez még azt kell észrevennünk, hogy ez a program szűretlenül érkezik le. Tehát ami a szkíta ősbölcsességen keresztül jön le a teremtés forrásából, azt nem szükséges megszűrni. Ez pedig nagyon fontos tétel. Mert kezdünk egyre több dolgot tudni már erről a szkíta ősbölcsességről, és úgy tűnik, hogy ezt tényleg nem kell megszűrni, ha érvényesíteni akarjuk az emberlakta világban. Akár a maiban, vagy éppen a holnapiban is.
Ami az alsó korona-részt illeti, ott természetesen nem emeletenként rendeződik el a képi program, mert nincsenek emeletek, hanem páronként. És itt is ugyanolyan szép, tiszta rend valósul meg, mint fent, egészen addig, míg a hátsó uralkodó-képmásokig el nem érkezünk. Elöl a Pantokrátor Krisztus hozza le a földi közegbe a teremtő tulajdonságrendszert, ugyanis ezt az apostolok közvetlenül nem tudják lehozni. Ahhoz földre kell születnie a teremtő minőségnek, ember alakot kell öltenie, és akkor tud szétáradni ez a tulajdonságrendszer, úgy, hogy ne semmisítsen meg bennünket, de azért észrevegyük. Ne száguldjon át rajtunk anélkül, hogy tudomást vennénk róla. Az első lépésben arkangyali kettős közvetít tovább: az egyik oldalon

Szent Mihály, a másik oldalon Gábriel. Gábriel az Annuntiatio angyala, ő örömhír formájában hozza be a magasabb minőséget az emberi közegbe. Szent Mihály viszont a már bekövetkezett, az örömhír ellenére bekövetkezett bajt orvosolja, véresen. Tehát az egyik arkangyal pozitív módon munkálja a jót, a másik pedig a mégiscsak létrejött rosszat metszi vissza. Ez egy szakrális királyság esetében egyensúlyos szerepkör. Ha csak az egyiket alkalmazzuk, akkor kiszolgáltatjuk az országot az önkényuralomnak, illetve az anarchiának.
A következő két kép Gábriel oldalán Szent Demetert, Mihály oldalán Szent Györgyöt jeleníti meg. Itt már kezdhetjük érezni, hogy ezek a szentek nem véletlenszerűen kerültek sem sorba, sem párba. Hiszen amit Szent Mihály az égben művelt, hogy tudniillik a Sátánt sárkány képében letaszította - ahogy a Jelenések könyvében meg vagyon írva -, lényegileg ugyanezt teszi egy emelettel lejjebb Szent György.

Ő a földszinten, a föld alól előbújó sárkányt semmisíti meg. Tehát lehet látni, hogy fokozatosan ereszkedünk lefelé, az égi környezetből a földi környezetbe. Ugyanez történik a túloldalon. Míg az angyali üdvözlet angyala az örömhírt a legmagasabb szinten jelenti be, addig Demeter egy olyan legenda-részlete révén kerül ide, ahol börtönből, tehát föld alatti állapotából kiindulva térít meg egy gladiátort, aki aztán, a térítés nyomán, győztes lesz a harcban. Vagyis Demeter nem maga harcol, hanem a jó hír - " evangélium" görögül jó hírt jelent! - továbbításával, illetve célba juttatásával tudja magasabb szintre emelni a rendszert. Tehát máris tisztán lehet látni egyfajta logikát a szerepek elrendezésében. És azt is, hogy mindkét oldalon fokozatosan közelítünk a föld színéhez. Átkerülve a hátoldalra, két orvos-szent fogad bennünket. Ezek ikrek, az egyik Kozma, a másik Damján, magyaros ejtéssel. Itt lehet tetten érni, mennyire fontosak a pszichológiai finomságok ezen a szinten. Ha az ember összeveti őket, nekik kellene a legjobban hasonlítani egymáshoz, hiszen ikerpárról van szó. És valóban, nagyon hasonlítanak is, de a különbözőségek még szembetűnőbbek, ha összevetjük őket. Kozma, aki a harcos vonulatban szerepel, alulról néz fölfelé, ő az empirikus tudásszerzés képviselője. A tapasztalatokat részletről részletre rakosgatja össze, és így jut el egyfajta közelítő értékű tudásig. Ennek a tájékozódás-módnak a képviselője az orvosok között ma a sebész. A másik oldalon Damján egy csukott könyvre teszi a kezét, és fölülről lefelé nézve mondja ki a már teljességében megismert igazságot. Ennek a gyakorlatnak a késői képviselője a modern orvostudományban az a belgyógyász, aki soha nem nyúl szikéhez, hanem - legalábbis elvileg - tudja a dolgokat.
Itt minden részlet fontos. A zománckép nagyon nehezen előállítható képtípus, ráadásul ilyen pici felületen, szinte hihetetlen, hogy ezt meg tudták csinálni, annyira finom munka. Aki ilyet csinál, az semmiképpen sem tesz le véletlenszerű, hogy úgy mondjam, ingyen dolgokat, itt minden apró részletnek jelentése van. És ezt meg kell szoknunk. Mert bennünket egy idő óta hozzászoktattak a firkálgató művésztípushoz, és az ilyennek a műveibe bele-bele csúszik egy-egy " ingyen" részlet, nem kell azt olyan komolyan venni. Ez azonban a középkoritól merőben eltérő alkotói attitűd. Ezt visszavetíteni a Korona-készülés időszakába - ez a legnagyobb balfogások egyike, pedig igazán elég sok balfogás volt már a Korona-kutatásban. Én magam készítettem rekeszzománcot, nagyon jól tudom, hogy ebben a műfajban nem lehet " tévedni" vagy éppen könnyelműsködni. Az ember olyannak csinálja meg a művet, amilyennek akarja. Pontosan olyannak. Ha nem úgy sikerül akkor újracsinálja. Tehát itt nincs olyan, hogy megszalad egy kicsit a véső, vagy megszalad egy picit a ceruza. Nem szalad meg!
Ezt már csak azért is hangsúlyozni kell, mert a Korona feliratai bizony elég furcsák. Jó néhány olyan feliratrészlet van, amelyet nem intézhetünk el azzal, hogy biztosan nem ismerték jól a betűket, vagy hogy kicsit megcsúszott a rekeszhatároló szalag... Paulus nevében például a két U betű merőben különböző módon mintázott. Pedig ezek rekeszszalagokból vannak kihajtogatva. Egymástól két betűnyi távolságra elfelejtette volna a mester, hogy az U-t hogyan írják? Nem érdekel senkit a kérdés, illetve elintézik egy kézlegyintéssel: nehézkezű volt a mester. És ez nem egyedülálló példa. Tamás nevében egy TL ligatúrát, azaz betűösszevonást találunk. Sehol, soha nem írták Tamás nevét L-lel. Tehát nyilvánvaló: legalább még egy jelentésréteg rejlik ezekben a feliratokban! Senki sem foglalkozik vele. Mintha ott sem lenne.

Pál apostol névfelirata a kétféle U betűvel, és Tamásé a T-L betűösszevonással