A Téka-díjat 2013-ban, január 26-án Szamosújváron – a Téka Alapítvány és a Kaláka Néptáncegyüttes 20 éves jubileumi gálaműsorán – Harangozó Imre néprajzkutató, az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola elnöke vette át. A három esztendeje alapított kitüntetéssel azoknak a tevékenységét ismerik el, akik évek során kitartóan és következetesen támogatták az alapítvány munkáját, nem csupán hivatali, hanem szoros emberi kapcsolatot is kiépítettek a mezőségi magyar közösséggel. Az elmúlt években a díjat Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója; Varga Attila, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma főosztályvezetője; dr. Entz Géza, a Pro Professione Alapítvány elnöke; Goldschmied József, a Hungarofest Égtájak Irodájának volt igazgatója; valamint Kötő József erdélyi magyar politikus, Erdély magyar közéletének meghatározó személyisége kapta meg. Békés megyei újkígyósiként hogyan került kapcsolatba Mezőségben élő szamosújváriakkal – tettük fel az első kérdést Harangozó Imrének. 

– Szamosújvárt az 1980-as évek közepén ismertem meg. Mivel sokat jártam a közeli Székre, és ott igen szigorúan vették, hogy nem lehet magánháznál aludni, gyakran szálltam meg a város főtéri szállodájában. Mindjárt lenyűgözött a város hangulata. Emlékszem egy hideg téli napra, amit itt töltöttem. Vasárnap volt, sétáltam az utcákon, csodáltam a régi örmény házakat, faragott köveiket, a kovácsoltvas ablakrácsokat. Máig elevenen él bennem a Salamon templomban bemutatott délelőtti szentmise misztikusan felemelő emléke, meg a velőig ható hideg. Egyszer, még jóval az 1990-es változás előtt, Kallós Zoli bácsi elhozott Lengyel Marika nénihez. Zöldfülű, de a népművészet szépségeire nyitott tanítóképzős diákként szinte földbe gyökerezett a lábam minden képzeletet felülmúló gyűjteménye láttán.
 

– Miként ismerte meg a Téka Alapítvány tagjait?
 

– A Tékával is Kallós Zoli bácsi jóvoltából ismerkedtem meg. Kolozsváron jártam Zoli bácsinál, aki felajánlotta, megmutatja a válaszúti házában folyó munkálatokat. Örültem neki, de akkor meglehetősen nyomasztó képet mutatott. Ekkor, a válaszúti házban, mutatta be Zoli bácsi Balázs-Bécsi Attilát, a Téka elnökét és testvérét Vilit. Emlékszem, mindnyájan nyakig malterosak voltak, Vili épp akkor vakolta a földszinti rész frissen rakott boltívét. A válaszúti találkozással olyan szoros kapcsolat kezdődött a Téka Alapítvány és az Ipolyi Arnold Népfőiskola között, amelynek mélységeire, értékeire magam is csak most csodálkozom rá. Többek között épp az évfordulós rendezvénysorozat előkészítése és a Téka-díj kapcsán. Arról beszélek, nem kis büszkeséggel, amit a díj laudációjában így fogalmazott meg Balázs-Bécsi Attila: „Harangozó Imre azok közé a barátaink közé tartozik, akik már a kezdetektől meghatározták a Téka szellemiségét. Lehet, ő nem is tudja, de nagyon sok szamosújvári fiatal személyiségfejlődéséhez hozzájárult. Akkor volt mellettünk, amikor a legnagyobb szükség volt rá…” Végiggondolva ezeket az éveket, megelevenednek a helyszínek, a háromszéki Csernáton, a nagy hagyományú Szék, közvetlenül Szamosújvár szomszédságában, a Beszterce közelében lévő Tacs, régi templomával és a borsodi mezőség peremfaluja Tiszadorogma, de még a Tisza part szúnyogjai is. Persze eszembe jut a számos találkozás, a sikeres műsorok, népfőiskolai hétvégék, tanácskozások szervezése Újkígyóson és Szamosújváron is. Hálás vagyok Istennek, hogy mindennek részese lehettem!
 

– Az a nagyszerű az alapítvány működésében, hogy szinte egyedülállóként, s talán nem is könnyen, külső és belső küzdelmek árán, de folyamatosan a helyén kezeli a világ dolgait, építkezést, a fenntartással járó anyagi természetű ügyeket s azt, amit át kell adni a fiataloknak. Nem beszél róla, nem gyárt stratégiát, tantervet, óravázlatot, egyszerűen azt és úgy teszi, ahogyan kell. Fiataljai, ma már az első csapat gyermekei is anyanyelvi szinten énekelnek, zenélnek, táncolnak Mezőség hagyománya szerint, ha kell magyarul, ha kell románul, ha kell cigányul… 

– Ön szerint mi az értéke ennek a tevékenységnek?

– Azért is fontos ez a munka, mert vele és általa megnyílt egy út, a szolgálat és a valódi Haza útja. Ez az út nem más, mint maga a Folytonosság. Ha akarod, nevezd nyugodtan Istennek. Igen a folytonosság, mert az élet ugyanis nem kezdődik, az csak egyszerűen van, energiáit korábbi, már meglévő életből meríti, de hozzáteszi a magáét, és ettől lesz egyedi, egyszeri, megismételhetetlen. Mindezek közben maga az élet nem fogy, és lehet, hogy nem is szaporodik, mondtam már, egyszerűen csak van. Az emberiség mára egy eleven, szerves létezés egyetlen láncszeméből saját életalapját fölélő élősködő lett. Életünk minden mozzanatához egykor élt élőlények földgázzá, olajjá, tehát eszenciává sűrűsödött életenergiáit használjuk, úgy, hogy ezek pótlása és az anyaföldön ejtett sebek gyógyítása teljes képtelenség.

– Hogyan látja a Téka elmúlt két évtizedét?

– A mostani 20 éves évforduló megmutatta, a Téka Alapítvány közössége nem dőlt be. Pedig ott is jött a nagy plagizátor, Isten majma. Őket is megkörnyékezte, és utánozza a hatalmat, s lesz belőle első lépésben okos mérlegelés, aztán kampány, mellébeszélés, hazugságözön, s a végén most is, mint mindig, földi pokol. S megjelennek ennek az attribútumai is, így lesz rágalom, országot, hazát pusztító téboly, s lesz önpusztítás is. Balázs-Bécsi Attiláék számot vetettek vele: nem lehetek nyugodt, ugyanakkor félnem sem szabad: ez a Haza, amit itt megtaláltunk, erősebb mindennél, a jóság kútja pedig elapadhatatlan. Egyáltalán, van Jóság, itt munkál az én Hazámban! Csak nem szabad kicsinyhitűnek lennünk! Nemde börtönök mélyén készültek legszebb, az életről, az élet halhatatlanságáról tanúskodó pásztorfaragásaink? Nemde a világháború vad csatáiban, a hadifogolytábor nyomorában írta Gyóni Géza múlhatatlanul szép verseit? Nemde a legsötétebb téboly börtönének mélyén írt a reménytől és a lélek erejétől duzzadó költeményeket Gérecz Attila? Na, ezek után én most adjam föl, mert nem valami rózsás a helyzetem? Adjam föl, mert többek között, mondjuk, egy picike hatalomért, szendvicsért, mifenéért a plagizátor kilóra fölvásárolta egyik vagy másik barátomat? Látom, hogy úgy adja oda ezekért a semmiségekért a Hazát, pontosabban a Haza lehetőségét, hogy igazán még meg sem tapasztalta azt. S közben indokol, mérlegel, kampányol, mellébeszél: azt mondja, így tud jót tenni… Egy szó, mint száz, nem lehet feladni, s jól látható, a szamosújváriak nem is adták föl! A valódi Jó erősebb, fontosabb minden talmi utánzatnál. Igen, irigyelheti az irigység fészke, igen is, mi itthon vagyunk. Hintheti konkolyát is, az csak ideig való, a Jó, az meg örök… – fogalmazott Harangozó Imre, az néprajzkutató, az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola elnöke abból az alkalomból, hogy 2013-ban ő kapta meg a Téka-díjat.