Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait, meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé, azt mondja neki a kis gömböc:

Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak!

A Disznó jellegű energiák helytelen használata okozta tehát a világ rendjének megbomlását. Ezt akkor érthetjük meg teljesebben, ha részleteiben is megvizsgáljuk az adott téridő-szerkezet - Bika-Skorpió tengely - összefüggéseit. A történet menetében elénk rajzolódnak a Napút-szakasz részegységei , a hónapon belüli tíz napos szakaszok, az ún. dekanátusok . A Bikát a három föld elemű jegy szakaszolja az elemi rokonhatás miatt, vagyis Bika-Szűz-Bak dekanátusi részegységekre osztható. A Skorpió pedig vizes rokonaival színeződik át: Skorpió-Halak-Rák . A mese a Bika dekanátusból indul, vele szemben van a Skorpió első dekanátusa , a Skorpió. Ezen a tengelyen zajlik a disznóölés. Ha a család helyesen élne lehetőségeivel, a Bika-Disznó szellemi erők gazdagító, szaporító, pozitív hatását segíthetné a Skorpió serkentő , emelkedésre ösztökélő működtetése, itt azonban a negatív sugárzások hívódnak elő egy meggondolatlan, rossz döntés következtében. Vajon mi az oka ennek? Közelebb visz a kérdés megválaszolásához, ha az ún . precesszió jelenségét, a Föld forgástengelyének lassú elmozdulásából következő módosító hatásokat is számbavesszük . E jelenség miatt a Bika havában a Nap nem a Bika csillagjegyében tartózkodik, hanem a Kosban. Ez a Kos-jellegű átsugárzás érződik a hirtelen, meggondolatlan döntésben, amikoris a szaporítás helyett - ami hosszútávú , tartós, Bika-szerű gazdagodást eredményezne - a disznóvágást választja a család. A rossz, és rövid távon ható megoldást. E téridő-diszharmónia okozta rendellenesség végzetes veszélybe sodorta a kozmikus rendet nem ismerő, szertartásaiban ahhoz nem igazodó családot. A Kossal átellenben, az éjszakai égboltszakaszt a Mérleg jegy uralja, ennek hatására alakul ki az ítélethelyzet, ami a malac sorsát megpecsételi.

Utunkat folytatva a téridőben, a Bikában a Szűz, a Skorpióban a Halak dekanátusi szakaszai következnek. A fentiek okán szükségszerűen folytatódnak a negatív tendenciák. Az anya a lányokat küldi a padlásra, ami a Szűz-jellegű erők mozgósítását jelenti, Bika-kereteken belül, hiszen ételért mennek. Jellemző, hogy az egész történet mozgatórugója az evés, a földies vágyak kielégítése. Először a család eszik folyamatosan, majd ezen egysíkú, földhözragadt viselkedése következtében, ennek ellenhatásaként, őket kezdi enni saját disznóságuk, a gömböcben megelevenedő démon. A szellemként mutatkozó anyag itt egy hiánybetegség tüneteként értékelhető. A család földarabolása - egyenkénti fölfalása - már jellegzetes negatív Szűz-hatást mutat, persze a Bikára jellemző kivitelezésben. A Skorpió, a kivitelezés bonyolítója, itt, az egészben való lenyelés mozzanatában mutatja meg kígyó arculatát, mivel e jegy keleti megnevezése a Kígyó. A halálos veszedelemben áldozattá válás okozója pedig ennek második dekanátusa , a Halak. A gömböc démoni megjelenése és működése az idő fordulásával a harmadik dekanátust , a Bakot idézi. Erre utal a bekapás, magábazárás ténye, és a zabálási kedv, az energiák mértéktelen, szükségleten túli begyűjtése, mint jellegzetes Bak-tulajdonságok. A szemközti Rák-dekanátus családmegtartó hatásának köszönhető, hogy a dráma végülis szabadulással fog végződni.

Érdemes még utalnunk az anyát jellemző Bika-Skorpió viselkedésre, aki Skorpió-szerűen lányait ösztönzi a padlásra menésre, emelkedésre, ugyanakkor Bika-szellemiségű lévén nem is tud mást feltételezni odamaradt lányairól, mint hogy "azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik". Mintha az evésen kívül más lehetőség nem volna a világon. Képletes értelemben a padlásra szellemi táplálékért szokás menni, ami a férfi dolga elsősorban, az intézkedő anya e tekintetben is tévesen jár el, amikor a lányokat küldi.

És nem teketóriázott sokat, hanem iziben bekapta. De a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pedig leesett; azután, hogy feltápászkodott, elkezdett gurulni, s gurult-gurult le a grádicson a földre. Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszás embert, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta.

Azzal gurult, gurult tovább. Az országúton előtalált egy regement katonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult, gurult tovább.

"A rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert." - mondja a mesélő. Miért, négyet megbír egy rossz kócmadzag? - tehetnénk fel a kérdést jogosan. Látnunk kell, hogy az utolsó családtag, az apa bekapásával egy függés szűnt meg. Úgy tűnik, e világrontó eszmeiség, a materializmus démona akkor tud elszabadulni, és igazán pusztítóvá lenni, ha a családot kiiktatja a világból, valamint ha az utolsó, még természetes környezetében élő embert is sikerül önkörébe zárni. Ennek lépései a szüzességnek, az anyaságnak, majd végül az apaságnak, mint életmegtartó erényeknek a kiiktatása. Jellemző, hogy az apa, a férfi-elv képviselője mindvégig passzív marad, alig van szerepe a történetben. A Bikában uralkodó Vénusz, s az erőben lévő Hold, valamint a szemközti Skorpió, mint vizes elemű nőies jegy, eleve lehetetlenné teszik az ő létszervező fellépését, ezért esélye sincs, hogy családfőhöz méltó módon kézbentartsa a dolgok menetét. Mindenesetre a kis gömböc végül őt is bekapja. Ezek után már az önmagát függetlenítő, kötöttségektől megszabadult téveszme önmaga létalapjait fogja fölzabálni. A padlásról legurulva, a Bika házát elhagyva, önmaga testiségét kezdi ki, hiszen a kaszás emberek a Szaturnusz, míg a katonák a Mars megidézői, s ezek a bolygóminőségek találhatók a tengely másik felén, a testiséget jelképező Skorpióban. Minthogy történetünkben a Nap a Bika "házában" tartózkodik, az ott történt változások tulajdonképpen azt sugallják, hogy egy szakralitásától elszakadt család Napja, szellemisége elsötétedett, démonivá lett, majd végül a földre hullt, szellemisége a testiség szintjére süllyedt alá ,vagyis a végső idők jeleit fedezhetjük fel e képsorokban. A halálosztó kaszások és katonai nagyhatalmak egy körbe záródása kíséri e jelenséget, és nemcsak a mesében, de napjaink valóságában is.

Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legeltette a csürhét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kisgömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki:

Már három lányt apjostól-anyjostól , meg egy csoport kaszás embert, egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak!

Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kisgömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság, meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kisgömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve.

Ha a kisgömböcöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!

Az eddig méltatlanul háttérbe szorított férfi minőség megújult, gyermeki formájában lép színre, s billenti helyére az egyensúlyát vesztett világot.

A kis kanászgyerekre sok van bízva, egy egész "csürhe", nem csupán egy malac. De ő tud bánni a disznókkal, ura a disznóságnak, jó pásztor. Az árok partján ül és szalonnázik.

Tudjuk, hogy a Bika-Skorpió tengelyen belül a Bak-Rák dekanátusi egységek a mese ezen szakaszának téridő helyszínei. Itt jelenik meg ez a gyerek. Az áRoK a RáK-kal rokon hangzású szó, a testiségbe alázuhant gömböc ide érkezik. Érdemes itt megjegyezni, hogy a rák szó egy pusztító betegségnek is megnevezése, melynek lefolyása bizarr párhuzamot mutat a gömböc viselkedésével. Így válik a gömböc a felfuvalkodott indivíduumnak , az általa kitermelt globalizmusnak , és az ember szervezetét pusztító kórságnak közös szimbólumává. A kis kanászgyerek, mivel az áRoK partján ül, nincs benn abban az áRaK-áRuK kölcsönhatásán alapuló, vagyis kizárólag az anyagiasságot szem előtt tartó folyamatban, amit ez a szó sugall. A gyerek szalonnázik. A SzaLoNNa-SzeLLeM szórokonítás okán ez egy folyamatos szellemi táplálkozásra is utal, e táplálkozás művelete fogja okozni a gömböc pusztulását, s teszi lehetővé a szabadulást. Az emberhez méltó táplálkozás mindig a teljesség igényével történik. Nem csupán a fizikai energiaveszteség pótlását célozza, hanem hálaadás, imádság, szellemi-lelki megújulás is egyben, az ételt-italt adó Teremtővel való szentséges együttlét. Ezt a szakrális cselekedetet állítja szembe a mese az anyagelvűség vétkébe esett család egysíkú, csupán a testiségre szorítkozó életvitelével. Ehhez a gyerek egy Skorpiót idéző eszközt használ, a bicskát, ami a kardnak, a Skorpió jelképének kicsinyített - dekanátusnyi - változata. Sem a kaszák, sem a fegyverek nem tettek kárt a gömböcben ,a BéCsi BiCsKa viszont azonnal szétpukkasztotta, már nevével jelezve a BaCChuS-i , BaK,ugyanakkor BiKa jellegű hatások elleni alkalmazását. A kis kanászgyerek ily módon visszaállítja a megbomlott rendet, egyrészt kordában tartja a Disznó-erőket, az abból nyerhető szellemi tartalmakkal élve, másrészt semlegesíti az indokolatlanul felduzzadt Bak dekanátusi hatást. Most már a bezáródott Bika tudatállapotok felszabadulhatnak a testiség szintjére zuhant, szorongattatott helyzetükből, s visszatérhetnek otthonukba. Ezzel helyre is állt a kozmikus harmónia , emberlétünk Napja, a világot szervező értelem ismét fennen ragyog.