"Boldogok a lelki szegények" - tanította Jézus. A szegénység hiányérzetben nyilvánul meg. Ha anyagi dolgok hiánya okozza ezt az érzést, akkor nem boldog az ember. De ha lelki-szellemi javakból szeretne többet, akkor valóban boldog, mert nem nyűgözik le földi vágyak, emelkedésre képes. Még nem tudjuk, a mesebeli család mitől szegény. Szembeötlő a nőiség 4 :1 arányú túlsúlya, ez okozhat egyensúlyzavart is, ami nem maradhat következmények nélkül. Igaz, hogy van egy malacuk, és a szerencsés emberre szokták mondani, hogy "malaca van", tehát a helyzet nem kilátástalan, van lehetőség az emelkedésre.
Mikor a malacot már jól meghízlalták , vagy ahogy ők mondták, annyira zsöndítették , hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legelső gerendára, a szelemenre. Ötődjüknek csak annyi volt a kismalac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb lányának:
Eredj csak fel lányom a padlásra, akaszd le a szelemengerendáról azt a kis gömböcöt , főzzük meg.
Az eddigiek alapján megkísérelhetjük elhelyezni mesénket az egységes téridő-rendszer keretein belül. Ugyanakkor nemcsak a Nap-szervezte külső világ, hanem belső világunk eseményeként is felfoghatjuk a történetet. Belső világunk szervezője a bennünk működő értelem, mely irányítja az érzelmi- és ösztönvilágunkkal teljes lényegünket. Ez a teljesség sérül bármely összetevő túlsúlyossá válásával. A mesével azonosulva belső Napunk útja a külső Napúttal, az esztendőkörös változásrenddel analóg módon alakul. Ha most személyiségem összetevőit éppen a női elv túlsúlya jellemzi, és kiteljesedésemhez disznó jellegű energiákat használok, akkor ezen összetevőket megtalálhatom az állatöv rendszerén belül. Disznó jellegű tápláló szellemi energiák a Bika csillagképhez rendelt téridő-egységben találhatók. Ennek keleti zodiákusbeli megnevezése a Disznó. A túlsúlyos női jelenlétet pedig az itt uralomban (otthon) lévő Vénusz, illetve erőnléti helyzetben lévő Hold bolygóhatások indokolják. Az asztrológia szabályai szerint az események beindítója mindig az erőben lévő bolygó - esetünkben a Hold -, ami a holttá válásnak, a disznóölés cselekményének motiválója. Miközben belső Napunknak, szellemiségünknek mozgatója a bikaság, ezen hatások jellemzik tudatos cselekvéseinket, jövőnkre vonatkozó terveinket, ugyanakkor az érzelmi indíttatású és ösztönös megnyilvánulásainkat a sötét oldal, a tudatosan nem ellenőrzött én-részünk, az éjszakai égbolt erőterei hatják át. Itt rejlik múltunk, a vérségi, nemzetségi vonalon testünkben genetikusan kódolt tapasztalatok és az ősképek világa, valamint személyes tapasztalataink tárháza. Esetünkben a nappali égbolt-szakasszal, a Bikával szemben lévő éjszakai égbolt-szakasz a Skorpió. Ez befolyásolja tehát testiségünket, az események valósulásának vonatkozásában pedig a fizikai létszintet jelöli. A Skorpióban a Mars van uralomban, a Szaturnusz rejtett erőben. A gyilkos eszköz (kés) használatát egyik sem zárja ki, a Skorpiónak ugyanakkor önsorsrontó hatása is lehet, és amint látni fogjuk ez is rányomja majd bélyegét az eseményekre.
Mesebeli családunk viselkedését a mohóság jellemzi. Az anyagi jólétet, földi javak halmozását segítő Bika szellemiséggel nem jól gazdálkodnak, hiszen malacukat szaporítani is lehetne, a szaporulathoz ezidőtájt igen kedvezőek a feltételek, a Vénusz és a Hold jelenléte is ezt indokolná. Ők azonban levágják a malacot, ráadásul rövid idő alatt elfogyasztják. Ennek a létszintnek legnagyobb veszélye a testi vágyak eluralkodása az emberben. A disznósággal, a Bika-Disznó energiákkal bánni nem egyszerű feladat, ilyenkor érzékiségben tobzódik a természet kívül s belül egyaránt.
A hízónak húzó ereje van. Hatalmas húzóereje. A legcsábítóbb földhöz kötő energia az, ami a "disznóságban" megnyilvánul. Ezért a magyar hagyományban a disznóölés szertartás, tor. Disznóval bánni nem tud akárki, csak akinek tudása van e "disznóság" mibenlétéről. Ha szertartás szenteli a legföldiesebb erővel élést, akkor a hízó felfelé húz, táplál, máskülönben lefelé, s méreggé lesz. Ahogy ma bánunk ezzel az erővel, az minősíti korunk emberét.
A makkoltató kanász, a kiskondás népművészetünknek, meséinknek jellegzetes alakja, aki jó pásztora a csürhének. Ura a "disznóságnak". Mesebeli családunk nem ilyen. Az első hibát követi a második, ahogy az már lenni szokott. A gömböcöt elfelejtik füstre tenni ,a füstölt húst pedig, aminek a padláson lenne a helye, lenn hagyják, s először ezt fogyasztják, tehát fordítva járnak el, nem úgy, mint ahogy kéne. Lássuk most már e ballépés következményeit
Életképi szinten a disznóölés természetesen a fizikai táplálékszerzés művelete, az élet teljes érvényű rendjében ugyanakkor áldozati rítus, kultikus cselekedet is, a Disznó ( Bika) jellegű szellemi erők megidézésére, engesztelésére, azok segítő természetének hasznosítására, ártó hatásainak elhárítására. E szertartás része a füstölés. A füstölés nemcsak fizikai szinten eredményez tartósítást. A füst képjelként a szellemi világ felé emelkedést, az azzal való kapcsolatfelvételt, végső soron az Örökkévaló megszólítását jelenti, akitől aztán tartós szellemi javakat remélhet az ember. Ilyen értelemben a füstölés megszentelés is egyben. A feltámadás ünnepén ezért kerül füstölt sonka az asztalra, hiszen a feltámadott Krisztust hívjuk meg asztalunk oltárához, aki az érzékiség minden formáján, az emberben jelenlévő disznó hajlandóságokon tudott uralkodni, és ezáltal a romlandó testet romolhatatlanra változtatta át. A mesebeli gömböc azonban nem esett át ezen a szentelődésen, így a maga nyers, földies valóságában került föl a padlásra, ami hagyományosan a szellem terét jelenti. Ráadásul a szelemengerendára akasztották, ami nyelvi úton is nyomatékosítja, hogy itt szellemi erők működnek. Ide került föl a gömböc, ahol a nyers anyagnak semmi keresnivalója nincs.
A füstölés során a húsnak a színe is változik. A színeváltozáson át nem esett gömböc tartósítással le nem csillapított anyagisága a szellemi közegben életrekel . A gyomorba burkolt nyers anyag személyesült gyomorként kezd működni, be akar kapni mindent, ami elébe kerül, hiszen ez az ő tudománya.
A szegény család eme balsikerű cselekedete tehát nem más, mint a Disznó-Skorpió tengely mentén időszerűen jelentkező kozmikus adottságok egysíkú, csak az anyagiság szintjén való megélése, az átminősítetlen disznóság , a földies energia szellemi rangra emelése, a maga nyers valóságában. Egyszóval mondva ez maga a materializmus. Innentől kezdve ennek a családnak szellemterében - padlásán - ez az eszme fog működni, így válik önnön démonának rabjává: gömböce bekapja.
Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol a nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, és azt mondja neki:
Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak!
Azzal szépen bekapta.
Odalenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lánynak:
Eredj csak fel lányom, hídd le már a nénéidet; azok az Isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik. Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc:
Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak!
S bekapta azt is.
Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc:
Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki.