"Még hozzávetőlegesen sem tudjuk, hogy a második világháborúban hány magyar katona esett el a Don-kanyarnál. A hadtörténészek csupán feltételezik, hogy a 340 ezer főt számláló második magyar hadsereg vesztesége az 1943 januárjában meginduló szovjet offenzíva nyomán több tízezer főre rúg. Már sohasem tudjuk tisztázni, hogy hányan veszítették életüket a harcokban, hányan estek fogságba s haltak meg rövid időn belül az ottani embertelen körülmények miatt, s azokban a hetekben hányan szenvedtek fagyhalált.
De bárhogyan is alakult a frontra küldött családapák, ifjú legények sorsa, egy közös vonás volt mindannyiukban: hogy az itthon maradottak hazavárták őket. Halódó, de soha ki nem hunyó reménnyel. Ők, a kedvesüket hűségesen hazaváró magyar Pénelopék.
Ezeknek az édesanyáknak, szerető hitveseknek a portréját rajzolta meg Horváth Anna. A művészi hitelességhez ezúttal minden együtt van: az alkotó kivételes tehetsége, a téma mély ismerete, és a szenvedők sorsával való teljes azonosulás.
Szépreményi Kristóf ismertetője itt olvasható.
"