"Akkor Álmos vezér és főemberei Hung várához lovagoltak, hogy elfoglalják azt. Miközben tábort ütöttek a fal körül, a várnak Laborc nevű ispánja - az ispánt az ottlakók nyelvén dukának mondták - futóra fogta a dolgot és Zemplén vára felé sietett. A vezér katonái azon a helyen felakasztották. Attól kezdve ezt a folyót az ő nevéről Laborcnak hívták. Azután Álmos vezér és katonái, bevonulva Hung várába, a hatalmas isteneknek nagy áldozatot mutattak be és négy napig tartó lakomát csaptak. A negyedik napon Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind megesketvén, még életében vezérré és parancsolóvá tette Árpádot. Ezért hívták Árpádot Hungvaria vezérének; összes vitézeit pedig Hungról hungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon."

Kétségtelen, hogy a mai ungvári vár környéke már a honfoglalás idején lakott volt, 1085-ben pedig már Ung megye székhelye lett. A vár a magyarok egyik legfontosabb erődítményévé vált. Erről tanúskodik az is, hogy amikor 1086-ban a besenyők betörtek vidékünkre, az összes településeket elfoglalták és felperzselték, de a várat bevenni nem tudták. Ungvár királyi város lett és a XI-XIII. századokban a magyar királyok tulajdonát képezte. A tatárjárás után IV. Béla király az ország határainak védelmére kőerődítések, várak építését rendelte el. Ekkor jött létre az új vár a régi földvártól északra, azon a dombon, ahol most Gerény fekszik. A várat délről az Ung határolta.

Az első Ung megyei ispánt 1238-ban említik a levéltári történelmi okmányok. 1290-ben Amodei nagybirtokos nemes tulajdonába került. Helyőrsége részt vett az 1315-1317. évi felkelésben Károly Róbert magyar király ellen. A felkelés vereséget szenvedett és a király a várat és környékét Drugeth Fülöpnek adományozta a rozgonyi csatában tanúsított vitézségéért és bátorságáért. Drugeth hoz-zálátott a mai vár felépítéséhez. Mivel 1327-ben örökös nélkül halt meg, a vár és a körülötte fekvő birtok öccsére Jánosra, az ő halála után pedig annak fiaira Miklósra és Jánosra szálltak. Az előbbi a Drugeth-nemzetség gerényi, az utóbbi a homonnai ág alapítója lett. A Drugethek 369 éven át voltak a vár urai. Sokat tettek nemcsak a vár megerősítése, hanem Ungvár fejlődése érdekében is. Gyors fejlődésnek indult a kereskedelem és a kézműipar. A városban ötvös, szabó, fazekas, borbély, csizmadia, asztalos, bodnár céhek működtek. A vár építését Homonnai László fejezte be. A Drugeth-család gerényi ága ugyanis a XVI. század közepén kihalt és birtoka átszállt a Homonnaiakra, akik a mohácsi vész után a két pártra szakadt magyarság versengésében Szopolyai János oldalára álltak. Szapolyai 1540-ben bekövetkezett halála után a várat vissza kellett volna adni I. Ferdinánd császárnak, özvegye Izabella azonban csak tizenegy év múlva teljesítette ezt az utasítást.

A XVI. században a Drugeth-család olasz mérnökök tervei alapján átépítette a várat. Hatalmas kőfalakat emeltek sarkaikon rombusz alakú bástyákkal, kimélyítették és megerősítették a belső vársáncot, átépítették belső udvarát. Az akkori építmények jelentős része ma is áll. Kárpátalja, az észak-keleti Felvidék, beleértve Ungvárt is, hol a Habsburgok, hol az erdélyi fejedelmek birtokába jutott. 1566-ban Drugeth István zsoldosaival és felfegyverzett jobbágyaival kiszorította, majd Nagykaposnál megverte a pusztító tatár hordákat. Drugeth István 1587-től 1605-ig Ung és Zemplén megyék főispánja volt, A korabeli haditechnika követelményeinek megfelelően erős védőrendszerrel látta el a várat, melyet 1602-től Bocskai István birtokolt, majd 1606-ban visszaadta azt fővezérének Drugeth Györgynek. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem azonban 1619-ben elfoglalta a várat, Drugeth György kénytelen volt Lengyelországba menekülni. Meg kell említeni, hogy Drugeth György korának egyik leggazdagabb és legtekintélyesebb magyar főura volt. Fiatal korában Bocskai Istvánt támogatta, áttért a protestáns hitre, elűzte a katolikusokat birtokaikról, de Pázmány Péter hatása alatt visszatért a katolikus hitre és hűen szolgálta a magyar királyt. Mint Habsburg-párti főúr azonban szembekerült az erdélyi fejedelmekkel. 1631-ben Ungvárnak már 1200 lakosa volt. A város tíz utcából állt, melyek közül a várhoz vezetőt Várutcának nevezték el és mindkét oldalát beépítették. A város az Ung jobb partja mentén terjeszkedett, a vártól keletre egészen az Ungig hatalmas park alakult ki. Ungvár többször esett áldozatául a Habsburgok és az erdélyi fejedelmek közötti háborúskodásoknak. Gyakran ezek vallásháborús jelleget öltöttek, A Habsburgok ugyanis a katolikus, az erdélyi fejedelmek a protestáns vallás hívei voltak. 1679-ben Thököly Imre felkelő serege megszállta a várost, elfoglalta a várat. A jezsuitákat elűzték, a vár urát, a Drugeth-nemzetség utolsó sarját császárhű magatartása miatt 1684-ben Kassán kivégeztették. 1691-ben Ungvár Bercsényi Miklós birtokává vált, aki megerősítette a várat, palotáját fényesen berendezte, jelentős műkincsgyűjteményt halmozott fel benne. Rákóczi Ferenc szabadságharcában az ungvári vár fontos események színhelyévé vált. 1703 júniusában-júliusában a kurucok ostrom alá vették a várat, a városért vívott csata szeptemberig tartott. A vár osztrák védői 1704. március 16-án kénytelenek voltak megadni magukat. Ungvár lakói szinte egytől egyig Rákóczi seregéhez csatlakoztak és aktív részt vettek a következő évek csatáiban. Ungvár a Rákóczi-felkelés egyik központjává vált. A fejedelem többször is járt a városban és a várban. Itt fogadta a Lengyelországból, Franciaországból, Oroszországból érkezett követeket. Különösen nagy pompával fogadta a fejedelem itt 1707 júliusában D. Korbe orosz követet, I. Péter cár küldöttét. A Rákóczi-felkelés bukása után az osztrák császár bosszút állt a felkelőkön, 1711. május 15-én a város és a vár a kincstár tulajdonává vált. A lakosságot kemény hadisarccal, súlyos adókkal büntették. 1728-ban leégett a vár, helyreállításához csak évek múlva láttak hozzá. A város azonban továbbra is Ung megye székhelye maradt. 1780-ban ide költözött át a munkácsi görög katolikus püspökség. Az 1776-ban a Munkácsi Görögkatolikus Püspökség tulajdonába került vár elvesztette stratégiai jelentőségét. A püspökség papneveldévé alakította át, aminek sajnos áldozatául esett a várpalota díszterme. A várkertben álló templomot pedig rossz állapota miatt lebontották. Az első manufaktúrák Ungváron a XVIII. század végén jöttek létre. 1793-ban kezdett működni a fűrésztelep, termékeit az Ung folyón Magyarország középső vidékeire szállították. 1796-ban épült fel a gőzmalom, hamarosan megnyílt a téglagyár, a sörgyár, 1850-ben pedig a szövetgyár és a gyufagyár. Ungvár fontos kereskedelmi központtá vált, a városban évente négy országos nagyvásárt rendeztek. Míg a XVII. században a város főleg az Ung jobbpartján terült el, a XVIII. századtól kezdődően egyre jobban betelepült a folyó bal partja is. Az épületek többsége azonban nem kőből, hanem fából és vályogból épült, ezért a város többször esett tűzvészek áldozatává. A XVIII. század közepétől kezdődően egyre több két-három emeletes ház épült az Ung jobbpartján a nemesség és a gazdag kereskedők számára. 1771-ben Ungváron már 21 utca és több mint 300 ház volt, ami 1837-ig 36 utcára és több mint 1000 házra gyarapodott. Az Ung folyó jobb partján magasodó vulkanikus eredetű sziklára épült vár ezekben az években nem sokat változott. Északkeleti oldalról meredek sziklafal, három oldalról mély és széles árok övezte. A külső várat védőfal vette körül öt bástyával. A vár bejárata a déli kaputorony felől található, többször átépített kapuzata felett megmaradt az utolsó átalakítás évszáma: 1592. A bejáraton belépve a belső várba jutunk. A várpalota saroktornyos, háromszintes, belső udvaros. Főbejárata a délnyugati homlokzaton található. Régen viszont a keleti kapu volt a belső vár főbejárata, reneszánsz stílusú kapuívén az 1598-as évszám olvasható, felette a Drugeth-család megrongált címere látható. A várban több mint negyven éve széleskörű restaurálási munkák folynak, ezek során a várpalota több jelentős régi része került elő. Helyreállították a délkeleti homlokzatot, a kaput, az ablakokat, a főpárkányt. Rekonstruálták az egykori várárkot, új hidat építettek azon.

A belső udvaron gyönyörű emeletes félköríves árkádsor került elő, amely valószínűleg a XVIII. században épült. Az udvar délkeleti homlokzatán helyreállították a reneszánsz stílusú ajtó- és ablakkereteket. Megtalálták a várudvaron az egykori kutat is. A palotától délnyugatra fekvő várkertben egy gótikus templom feltárt romjai láthatók. Szentélye sokszög záródású, hajója a szentéllyel azonos szélességű. Sírboltja a Drugeth, Barkóczy, Sennyei, Orosz családok temetkezési helyéül szolgált. A helyreállított várpalotában kapott helyet a Kárpátaljai Honismereti Múzeum és a képtár. A múzeum régészeti. történeti, ásvány- és földtani, természettudományi, képzőművészeti és néprajzi gyűjteménye rendkívül gazdag. Ugyanez mondható el a képtárról is, amelyben számos híres művész eredeti alkotását csodálhatjuk meg. A várkertben tekinthetjük meg a XIX. század magas színvonalú öntöttvas-művészetének két remekbeszabott alkotását: "Hermesz a lernai hidrával" és a "Pihenő Hermesz". A vár jelenlegi főbejárata előtt csodálhatjuk meg Heraklész másfél életnagyságú szobrát. A mű Heraklésznek a lernai hidrával vívott küzdelmét ábrázolja rendkívül magas színvonalon. Talapzatán a következő felirat olvasható: "W. KINNE. FEC. UNGHVAR 1849". W. Kinne a szobor alkotója volt. Ezeket a szobrokat az Ungvár közelében fekvő Turjaremetén öntötték. A község egykori vasöntödéjében ezen kívül számos más magas művészi színvonalú öntvény is készült, akárcsak a munkácsi járási frigyesfalvi vasöntődében, ahol Schönborn Ervin gróf 1776-ban nagyolvasztót építtetett, megteremtve ezzel a kiváló minőségű öntöttvas előállításához szükséges feltételeket. Sok különböző típusú vaskályhát is öntöttek itt, egyes példányai Sepa János műgyűjtőnek köszönhetően a beregszászi múzeumban tekinthetők meg. A frigyesfalvi vasöntöde termékei szinte egész Magyarországon ismertek voltak, sőt Bécsbe is eljutottak. Itt öntötték ki először Kossuth Lajos, Arany János, Petőfi Sándor első öntött mellszobrait. A várkertben egy kiterjesztett szárnyú, hatalmas méretű turulmadár áll, amely egykor a munkácsi vár emlékoszlopát díszítette. 1970-ben nyílt meg a várhegy déli oldalán a kárpátaljai szabadtéri néprajzi múzeum, amely megőrizte a kárpátaljai faépítészet legjellegzetesebb emlékeit, azok szinte minden típusát. A néprajzi múzeum útjának két oldalán falusi lakóházak, gazdasági épületek, műhelyek, kapuk emelkednek. Megtekinthetjük itt a Rahoncáról, Beregrákosról, Dolháról, Bedőházáról, Felsőbisztráról, Középapsáról, Viskről, Alsókalocsáról, Mezőhátról, Rekettyéről, Kőrösmezőről, Erdőludasról, Havasaljáról, Zúgóról, Dombóról és számos más kárpátaljai faluból ide áttelepített faházakat. A néprajzi múzeum talán egyik legszebb épülete a Szent Mihály tiszteletére emelt görög katolikus selesztói fatemplom, amely 1777-ben épült, 1927-ben megőrzés céljából Munkácsra telepítették át, majd onnan 1974-ben került jelenlegi helyére. Az ungvári vár és a szabadtéri falumúzeum meglátogatása egész napot vesz igénybe. Érdemes ennyi időt szentelni erre, felejthetetlen élményben lesz részünk!