2004. június 15. kedd

A huszadik század első negyedének eseményei – a világháború több okból is elkeserítő kimenetele, a Monarchia összeomlása és a történelmi Magyarország szétdarabolása, a forradalmak és az ellenforradalom – lényeges változást hoztak a közgondolkodásban, a közkultúrában. Ennek a változásnak egyik lecsapódása volt az a politikai hangvételű elégikus költészet, mely sokban hasonlított a korábbi évtizedek történeti helyzeteit felpanaszló poézishoz. Ezt az érzést, ezt a hangulatot ragadja meg az úgynevezett székely himnusz.

Csanády György (1895–1952) több vers és hangjáték szerzője Székelyudvarhelyen született, a Református Kollégiumban érettségizett 1913-ban. 1921-ben írta a székelyek himnuszának nevezett költeményt, melynek rövid változatát énekeljük ma, egyébként nyolc szakaszt számlál a vers. Mihalik Kálmán szerezte a zenéjét, az első előadás 1922-ben hangzott fel. Különböző szövegváltozatok ismeretesek, ám a székely himnusz eredeti szövege és a variációk megegyeznek abban, hogy a burkolt politikai tartalmat vallásos keretbe illesztik, a közkedveltséget az okozza és váltja ki, hogy időszerű politikai közérzetet is kifejez. Tény, hogy a vallásos színezet tette lehetővé, hogy a puha diktatúrának nevezett időszakban, a végkifejlet éveiben már a templomi szertartáshoz illesztették – akárcsak Kölcsey Himnuszát – mind Magyarországon, mind külföldön. Zenei hozzáértők állítják, a dallamot sokban megcsúfolják azok, akik magyarságukat úgy akarják kifejezni, hogy ordítozva énekelnek, már-már a nótákéra hasonló "lejtéseket" adva az egyébként "csendes", ima jellegű himnusznak. 1990-ben a 168 óra nevezetű újság közreadta a Csanády-örökösök levelét, akik mellékelt másolatban közölték a székely himnusz eredeti, ún. hiteles szövegét és partitúráját (az 1940-es Rózsavölgyi-féle kiadás alapján). A levél Budapesten kelt Csanády András és Csanády Katalin kézjegyével, melyből egy rövid részletet olvashatnak itt: "Az utóbbi idők erdélyi vonatkozású eseményei, valamint politikai változásai folytán egyre szélesebb körben válik elterjedtté és használatossá a Székely himnusz. A megelőző kb. 40 esztendőben viszont ennek az éneknek nyilvános éneklése, előadása rosszallott, vagy éppenséggel tilalmazott volt. A köztudatban azonban ez idő alatt is élt, szájhagyományozással örökítődött és terjedt. Ilyetén élete során – mint ez a népdalok szokása – eltérő szöveg és dallamváltozatai alakultak ki. Köztük olyanok is, amelyek nem egyeznek e mű eredeti szellemével, emberi tartalmával. A vers eredeti, egyetlen strófáját például teljes további szakaszokkal toldották meg. Ezért véljük szükségesnek a mű hiteles alakjának tisztázását. A Székely himnusz versét Csanády György írta 1921-ben, amelynek utóbb dallamot szerzett Mihalik Kálmán. Mivel ez az ének a következő évtizedekben egyre szélesebb körben elterjedt, azt 1940-ben Csanády György a közben elhalt Mihalik Kálmán jogutódával közösen, a Rózsavölgyi és társa cég gondozásában közreadta.... Negyven éven át... (senki) nem volt abban a helyzetben, hogy a szövegrontás ellen fellépjen, és a mű zenei előadását ellenőrizze..." Csanády Györgyöt a farkasrétiben temették Budapesten, majd később hamvait végakarata szerint a székelyudvarhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra. Csanády György, a székely himnusz szerzője előtti tisztelgés jegyében emléktáblát avatnak ma, június 15-én, délután négy órától a Bethlen Gábor utca 8. szám alatt. Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány valamint dr. Bakk Elekné Sára szeretettel vár minden udvarhelyit az emléktábla-avatásra, majd az azt követő megemlékezésre a református temetőben lévő Csanády sírkertnél. Emlékbeszédet mond Pomogáts Béla irodalomtörténész, az ünnepségen pedig jelen lesz Csanády András, Csanády György fia.