A sámán küldetései, sámánutazások
A sámánizmus középpontjában az erő (energia) áll. A sámán küldetése az ember a természet és a természetfeletti harmóniájának a megteremtése. A sámán szó eredete Szibéria (evinki törzs), jelentése: "aki tud". Boszorkány-doktor, gyógyító ember, varázsló. Minden népnek külön neve van a sámánra, a magyarban táltos.
A táltos szárnyas ló. Maga az elnevezés több mindent foglal magába. A dob segítségével, annak hangzásával eggyé válva lovagol, szárnyal fölfelé a sámán szárnyas lován a felsőbb világokba. A táltos tehát egy szóban utal a személyre és annak tevékenységére is. A sámán olyan férfi, vagy nő, aki szándékosan megváltoztatja tudatállapotát, abból a célból, hogy egy másfajta (nem hétköznapi) realitásban tegyen utazásokat, hogy erőt és tudást nyerjen ezek által. A küldetés végén azzal tér vissza, hogy felhasználja ezt az erőt és tudást önmaga és mások segítése céljából. A klasszikus sámántechnika kulcsa tehát az utazás a nem hétköznapi realitásba, melyet hagyományosan világszerte használnak és megtanulható, ill. használható nyugatiak számára is. Az animista felfogás szerint minden élő, létező lélekkel bír és minden élő ezen lelkek által kapcsolódik. Mindannyian tengerek, ég és Föld. Az ember két lélekkel bír, az egyik a testtel, az élettel kapcsolatos és csak a halállal hagyja el a testet, míg a másik könnyen kilép az ember testéből és álmodáskor, ill. lélekutazáskor tapasztaljuk távozását. Az animizmus és a léleknek ilyen értelmezése ugyancsak a sámánizmus alapját képezik. A sámáni tudatállapotban - mely nevezhető módosult tudatállapotnak, transznak is, - tett utazások során tapasztaltak leginkább az álomképekhez hasonlót, melyeket a sámán reálisnak érzékel, képes tudatosan követni, kontrollálni az eseményeket, közbelépni, vagy irányítani azokat. A módosult tudatállapot elérése fokozatos. A transz mélysége különböző lehet az egészen könnyűtől az egészen mélyig. A tudatállapot megváltozását csörgőzés, éneklés, táncolás hívja, ill. segíti elő a dobszó tartja fenn.
A sámán a tapasztalását soha nem tekinti fantáziálásnak, vagy a képzelet termékének, hanem valóságosnak. Mindennek tudatában van, ami az utazás alatt történik. A természetfeletti világban rendelkezik olyan szellemi képességekkel, mint pl. a repülés, az átváltozás, tér-idő átlépése. A transzállapot tehát nem tudatvesztés, vagy kontrollnélküliség. A személy egy halvány szálon mindig kapcsolatban marad a hétköznapi realitás fizikai, anyagi környezetével, ahol éppen tartózkodik. Egy utazás néhány perctől akár órákig is tarthat.
Az alsó világba való leszállás (egyben az önmagunkba történő lemerülés is, belépés a KTT határtalanjába), történhet fa gyökerén, vagy sziklarepedésen át, ill. bármilyen földnyíláson keresztül. A felső világba a fa lombozatán átjuthat fel, vagy füsttel szállhat fel a sámán.