III. Összefoglalás

Levonhatjuk mindjárt az első tanulságot, hogy nem mellékes, találkozunk-e a királylánnyal vagy nem. Hiszen ő mutatja meg nekünk, hogy hol tartunk. De ahhoz, hogy tartsunk valahol, előbb el kell indulni. Hogyan? Csakis belülről fakadóan. A királyfi útja nem holmi szellemi akrobatika (mint mondjuk ez az írás), hanem komoly próbatétel. Hamarabb találkozhatunk a boszorkánnyal és a sárkánnyal, mint a királylánnyal.
Nem húzom tovább a dolgot, térjünk a királylányra. Akár belső, akár külső lényről van szó, mindenképpen valahogy viselkedik, hiszen a viselkedséről ismerjük meg. Az viszont, hogy külső vagy belső lényt említettem, mindenképpen megtévesztő lehet, mert úgyis csak belülről találhatjuk meg. A másik ember személyét közvetlenül nem érzékelhetjük, csak közvetve, ezeken a belső segítőkön keresztül. Tehát valójában csak egy kategóriáról beszélhetünk.

A királylány első és talán legfontosabb ismertetőjegye, hogy úgy érezhetjük, mellette a maximumot kell nyújtai. Nem csupán vele szemben, hanem általában. Nem arról van szó, hogy a kedvében kellene járni mindig. Az nem a királylány, aki ezt várja. Így viszont mi sem várhatunk tőle dícséretet tetteinkért. Önbizalomhiányosok máris hátrányban.
Tudnunk kell továbbá, hogy a királylány nem aprózza el magát. Nem is teheti, mert a mi szemünkben az ő léte egységes. Így nem csak neki kell ránk várnia, mi sem mehetünk az események elé. Ez a mesékben is így működik: amíg a lány a sárkánynál van, addig nincsenek titkos találkák meg ilyenek. Apránként nem csak egyszerre lehet megkapni.
Aki azt hiszi, hogy azért, mert ő királylány, már angyal is, az csalódni fog. Megnyugodhatunk, hogy neki is megvan a saját elképzelése a dolgokról, és ez nem kifejezetten olyan, mint a mienk. Ne felejtsük el, épp ezért tud segíteni - ha nem nő közben a fejünkre. Arra viszont számíthatunk, hogy nem hagy nyugodtan minket.
Fontos a bizalom is. Tudni kell bízni benne, ki kell tudni állni mellette, anélkül, hogy ugyanezt várnánk el tőle is. Ez talán a legnehezebb.
Mindent összefoglalva tehát, a királylány mellett férfinak kell lenni. Teljes embert kíván, olyat, akinek helyén van a szíve, és rendben a lelke.
Aki úgy érzi, a fentieket tapasztalja, jó úton jár. Ha valóban a királylányt találta meg, az sem fogja őt cserbenhagyni. Jelenléte termékenyítő hatású.

De ne felejtsük el, a királylánynak sincs könnyű dolga! A szerepek, mint láttuk, összefüggnek. A legnagyobb veszély éppen ebben rejlik: ha valamelyik fél hiányzik, megbukott az egész rendszer. Ha nincs királylány, nincs cél, nincs kényszer. Ha pedig királyfi nincs, a királylány elátkozott marad. Sokaknak ez túl nagy kockázatnak számít. Joggal. Akkor inkább el sem indulnak. De nem elindulni ugyanolyan kockázatos. A királyságot lehet elveszíteni. Lemondani egy királyságról lustaságból... Lehet, hogy ma már normális dolog. Éppen ezért nehéz királylánynak is lenni. Mert mellé egész ember kell. Az meg nem biztos, hogy akad. Ő meg csak vár lelkünk mélyén elátkozva.

Lehetséges, hogy ma már a társadalom valóban annyira elzárkózott, és annyira mások az elvárások az egyénnel szemben, hogy lassan saját magunk számára is idegenek leszünk. Lehetséges, hogy egyre nehezebben találhatunk önmagunkra és egyre kevesebb időnk van másokra is. Reklámok és önkéntes megváltók tömik az agyunkat értéktelen portékáikal. Még csak védekezni sem tudunk ellenük. Ugyanakkor misztikus élményeinket őrültségnek kell tartanunk, mert sokak ajkán ugyanezek az élmények hitelüket vesztik. Akik fennhangon hiretik, éppen a csodát veszik el belőle. Mert ez nem szenzáció. Soha nem volt az. Ez csak egyszerű, mindennapi csoda, amihez nem kell még csak táltosképző sem.
Talán azt látjuk, hogy ebben a világban, ilyen körülmények között egyre nehezebb bárhová is fejlődnünk. Sosem volt könnyű. De ha elindulunk, tapasztalhatjuk, hogy valahol mindig akad egy táltoscsikó vagy egy ősz öregember, aki útbaigazít minket.

Szakács Attila