6. oldal / 6
ATTILA. Kr.u. 434
§. 9. Attila kezd Országlani.
Mintegy harmintz esztendős vólt Attila, midőn az Országlás reá szállott, Krisztus születése után 434 esztendő táján. Eleinten ugyan Bledával, a' kit némellyek Budának neveznek, az ő testvér Öttsével együtt bírta az Országot, a' kit minekutánna megöletett vólna, egyedül maga parantsolt az Országban, és kevés esztendők elfolyása alatt annyira terjeszté nevének ditsőségét az egész világon, hogy kevesen találtatnának mind előtte, mind pedig utánna, a' kik őtet a' Hadi erőben, és tudományban, 's a' mindenütt híven követő szerentsében meg-hasonlíthatták vólna.
§. 10. A' Napkeleti Birodalmat adózóvá teszi.
Tsak nem első bajvívása vólt Attilának Thrátzia' elfoglalása után ifjabbik Theodózius Napkeleti Császárral, a' kit olly szorongatásokba hozott, hogy tőle igen terhes kötés alatt békességet vásárolni kénszeríttetnék. Illy kötéssel ment pedig végbe a' frigy, hogy Theodózius minden esztendőben hétszáz font aranyat fizetne Attilának; ezen felűl azok, a' kik a' Hunnusok közzül a' Rómaiakhoz által-szaladtak, haza küldetnének; nem külömben a' rabok is minden váltság nélkül a' Hunnusoknak viszsza adatnának. Hogy ezen terhes kötésre reá állott Theodózius, nem tsudálhatjuk; mert Attila az egész Thrátziát, Adrianopolis, és Heraklea városán kívül elpusztítván, már Konstantzinápoly városát is megközelítette. Végbe-ment illy formán a' békesség, de nem soká ismét félbe-szakadott; jóllehet akkor is Attila vólt a' nyertes, a' kit hogy megengeszteljen Theodózius Császár, Római Birodalom Vezérinek nevezte őtet, e' mellett esztendőnként való nagy adót igére néki. Bátorságos vólt azután a' Hunnusok' fegyverétől a' Napkeleti Birodalom, mivel Attilának vitéz erejétől félvén szemesen vigyáztak, hogy valamiben meg ne bántanák a' hatalmas Hunnus Nemzetet Királyjával együtt.
§. 11.Napnyúgoti Népek ellen indúl Attila. Kr.u. 451
Esmérte már Napkelet Attila Királynak fegyverét, ugyan ezt tehát a' Napnyúgoti Népekkel is meg akarta esmértetni: a' végre halhatatlan Tábori Sereget gyűjtvén öszve 451-dik esztendőben Pannóniából megindúla, és Német-Országon minden kártétel nélkül keresztűl vezetvén Hadi-Seregét, midőn a' Hertziniai erdőbe jutna, ott vastag fákat vágatván le, azokat kivésette, és azokból mind annyi tsónakokat tsináltata, mellyeken az egész Táborát a' Rhenus vizen által-tétette. Onnét Frantzia Országhoz tartozó Belgiumot ellepvén, elsőben is Metis városát pusztítá el.
§. 12.Attila Aetiussal vérontó ütközetet tart.
Metis városának elpusztítása után Aurelia városát keríti be Attila, a' honnét Sz. Aniánus, ugyan azon város Püspökjének könyörgését az Isten meghallgatván, Aetiust, ama' nevezetes Római Vezért §. 7. kűldé a' megszállott, és utolsó szükségben lévő Városnak segítségére, a' ki onnét tovább nyomta Attilának erejét. Meg nem Csökkent ezzel Attilának barátsága, sőt innét nagyobb okot vett az ütközetre; úgy vezette azomba Táborát, hogy Aetiust seregével együtt veszedelembe döntse. Leg-alkalmatosabb helyet talált ehez nem meszsze Katalaunum városától, a' melly nem Frantzia Országban, a' mint némellyek vélekednek, hanem Kámpániában vólt: ott Mauriacus nevezetű mezőn megállapodott. Éppen akkor Róma városa felé szándékoza Attila, ezt sajdítván Aetius őtet mindenütt gyorsan követte, és az említett mezőn maga Táborát Attila' Tábora eleibe vetette, és mind a' két Fél keményen besántzolta magát. Félt tudniillik Aetius Attila' erejétől; Attila pedig Aetiusnak próbált bátorságától, és hadi mesterségétől; igaz dolog is, hogy valamint azon időben nem vólt széles e' Világon tanúltabb, és erőssebb Hadi-Vezér Attilánál, és Aetiusnál, úgy olly roppant két Hadi-Sereget megütközni soha annak előtte nem látott a' világ. Hogy Attila félt légyen az ütközetnek szerentsétlen kimenetelétől; tsak abból is elhihetjük, hagy minekelőtte reá rohanna Aetius táborára, szörnyű nagy tüzet rakatott, a' végre, hogy ha az ellenség erőt venne rajta, azonnal azon tűzbe ugrana, előbb, hogy sem ellenséginek kezébe jutna. Ezt jóllehet így elvégezte magában Attila, belső félelmét mindazonáltal külsőképpen szépen eltitkolta, midőn Hadi-Vezérhez illendő szókkal bátorítván próbált Vitézeit, azokat maga vezette Aetius ellen. Mintegy kilentz óra vala midőn Attila reá ütött Aetius táborára, Aetius is bátran eleibe állott Attilának, és olly átalkodott érővel viaskodott mind a' két rész, hogy az elnyúgodott napnak setétsége a' tsata-piatzon belepné őket, és még is egyik Fél a' másikat helyéből ki nem mozdíthatta. Igy megesteledvén, Attila a' maga Katonáit kaszás-szekerekkel besántzolt táborába viszsza vezette. Aetius is hasonlóképpen tselekedett. Attila azomban gyakorta megfújatta a' trombitákat, és az ütközethez elkészített fegyverekkel lármát üttete, mintha új érővel Aetiusra akarna ütni: holott ez által tsak Aetiusnak szándékát akarván kitanúlni, őtet egész világos virradtig így rettegtette. Midőn már a' közelgető napnak veres súgári oszlatták az éjszakának setétségét, és a' hajnali világosság szemekbe tűnne, akkor látták ama' sok rettenetes hólt testeknek tsoportjait, mellyek az előbbeni napon tartott ütközetben mind a' két részről öszve daraboltattak, és halomban omlottak. Bizonyos számát azoknak tudni nem lehet; némellyek többet, egyebek kevesebbet számlálnak; én azoknak vélekedéséhez szabván írásomat, a' kik közép úton járnak, állítom , hogy a' kik mind a' két részről elestek, kétszáz-ezeren vóltak. Vólt vólna ugyan kedve Attilának újjonnan ölbe szállani Aetiussal, de mivel távol lévá Tartományban vólt, ne talántán elzárattatnék az útja, helyesebbnek lenni ítélte, ha addig bátorságosabb helyre viszsza húzná Hadi-Seregét, míglen az ellenségnek földén lévén, be nem zárattatnék; félő is volt, ne hogy eleibe Csapván a' Rómaiak, az útját elállanák, azért nem sokat késvén viszsza tére Pannoniába.
§. 13. Olasz Ország' romlására készül Attila. Kr.u. 452
Hadi-Seregével viszsza térvén Attila Pannóniában, míglen a' tél elfolyna, megszakadozott Tábori Seregét, új Katonákat fogadván, helyre álította; hogy majd kikelettel egész erejét Olasz Országra döntse. Igaz dolog, hogy ezen Hadi-készűletre elég okot adott Attilának az Aetiuson való boszszúálló szándék; de azomban Honoria is, Valentinus Császárnak testvér húga titkos izenetekkel nagyon késztette Attilát hogy Báttya ellen fegyvert fogna, sőt magát is Attila házasságára erőszakosan ajánlotta. Elkészűlvén azért Attila mindenképpen az ütközethez, mihelyt a' kívánatos Tavasz elérkeze, azontól Olasz Ország felé veszi az utat. Utjában elsőben is Aquileja városát két hólnapi ostrom után megvette, és elpusztította.
§. 14. Velentze Városának kezdete.
Midőn Attilának Olasz Otszágban való elérkezését, és már Aquilea Városának elpusztúlását is hallották a' környűl lévő Városoknak népei, minden jószágokkal, és házi Cselédjeikkel együtt a' közel lévő Tengeri Szigetekbe vették magokat; remélvén, hogy ott a' Tengernek környűl folyó vizei Attilának fegyverétől biztosabban védelmeznék őket. Itt sok Fő, közép, és alatson rendek öszve-verődvén, roppant Várost építettek, mellyet azután Velentzének neveztek, és ugyan ezen időben, és ezen környűlállásból vette kezdetit a' nevezetes Velentzei Város, és Község, midőn a' Hunnusok Olasz Országot dúlnák 452-dik esztendőben.
§. 15. Olasz Országnak sok nevezetes Városait pusztítja Attila.
Tovább lépett Hadi-Seregével Aquileja elpusztítása után Attila, és több nagy nevű Városokat fogfala el, úgymint Vintzentziát, Verónát, Mantuát, Kremónát. Az nevezetes dolog: midőn Ravenna Városát víná, János, azon Városnak Püspökje igen szent, és példás életit ember, szentelt Papi őltözetben kiment a' városból Attila eleibe, könyörögvén neki, hogy a' várost el ne pusztítaná, és lakosit el ne vesztené. Meglágyítá a' Sz. Püspök Attilának szívét, és minden kártétel nélkül bemenvén a' városba, a' nélkül, hogy valakinek sértésére lett vólna, olly híven megtartotta a' János Püspöknek tett ígéretét, hogy sem a' Városnak sem a' benne lévő népnek nem ártana. Azomban hogy megmutassa hatalmát, a' Városnak kapuit sarkából kivettetvén, Katonáival öszve-tipratta. Onnét Mediolánum felé léptetett, a' melly Várost megvévén, midőn egy olly táblára akadott vólna, mellyen a' Római Császárok Királyi-székben ülve vóltak leírva, előttük pedig a' Schythák, mint rabok artzra borulva: azontúl Attila magát leíratta ugyan azon tábláknak másik felére, mintha ő Királyi-székbén ülne, maga eleibe pedig egynehány Római Császárókat íratott le, a' kik zatskókat tartván kezekben, Attila' libaihoz azokból, mint adózó Fejedelmek, aranyat döntöttek. Emilia Tartománynak Városira ereszté azután Hadi-Seregét, mellyel midőn Mutina Városának vidékét megszállotta vólna, Geminiánus, ugyan azon Városnak Püspökje, öreg, és igen jó életű ember, a' Város bástyáin fel 's alá járván bíztatta, és vígasztalta a' Város' Lakosit; a' kit midőn távolról látna Attila, tudakozta ki lenne azon őreg ember? és minémü hivatalt viselne? A' szent Püspök felele a' bástyáról, hogy ő Isten szolgája vólna. A' kinek Attila azt viszonolta: Te Isten' szolgája vagy, Én pedig Isten' ostora vagyok; az engedetlen szolgák pedig, a' kik az ő Uroknak parantsolatját megvetik, méltán ostoroztatnak. Erre a' Sz. Püspök nagy alázatosan azt felelte: minden hatalom az Isten' kezében, és az Istentől vagyon, azért ha te magadat Isten ostorának vallod, a' kinek én szolgája vagyok, nem állok ellened, nyittassanak meg a' Város' kapui, és valamit az Isten akar, hogy tselekedj velünk, készek vagyunk hálaadó szívvel venni, és alázatos engedelmességgel szenvedni. Megnyittatott tehát a' Város' kapuja, és Attila bément Seregével együtt, de a' Városba jutván mint a' vakok tétovázni kezdettek, míglen minden kártétel nélkül a' Városból ismét ki nem mentek.
§. 16. Róma Városának pusztításáról Leo Pápa lebeszélli Attilát.
Már Nem vólt más hátra, hanem hogy Róma Városát is birtoka alá hódítsa Attila, de ezt végbe nem vihette; mert midőn erről magában tanátskozna, sőt már Róma Városát nagyon megközelítené, Valentiniánus Napnyúgoti Császár Követeket kűld Attila eleibe, a' kik őtet a' város elfoglalásáról lebeszéllenék. A' kötvetségnek feje vólt Leo Római Pápa, a' ki azt emlegette leginkább Attila előtt, hogy minekutánna mindeneket meg győzött vólna, győzné meg magát, és úgy mutatná magát győzedelmesnek lenni. Leonak bőlts, és hathatós beszédje annyira vette Attilát, hogy mindenekre, valamiket mondott vala néki, nagy engedelmességgel hajolna. Viszsza is tért az egész Táborával Pannoniába, ugy mindazonáttal, hogy a' Rómaiak esztendőnként adó fizetésre köteleznék magokat, és egyszer-'s-mind hogy Honóriát, Valentinus Császár' húgát, a' kiről fellyebb emlékeztünk, néki Feleségül küldenék.
§. 17. Attila halála, és temetése. Kr.u. 454
Minekutánna Hazájába viszsza tért vólna Attila, még jól meg sem nyúgoda, már Martziánus Napkeleti Csálzár ellen akarta vezetni Táborát, mivel ez, az adó fizetésben vonódni keztdett; de ezen Hadi-készűletit Attilának a' véletlen halál félbe szakasztá; mert Ilditzion nevű Mátkáját feleségül vévén, midőn vele a' napot menyegzős múlatságok között vígan töltötte vólna, éjtszakára kelvén, úgy elaludt, hogy soha tőbbet fel nem ébredne. Sokszor tudniillik Attila' orrából vér szokott folyni, ugyan ezen éjtszakán is midőn mély álomban vólna, az orra vére megeredvén szájába folyt, és megfojtotta őtet. Történt ez 454-dik esztendőben Krisztus' születése után. Attila pedig akkor mintegy ötven egynehány esztendős vólt. Teste Attilának hármas koporsóban tétetett; egyik koporsó vólt tiszta aranyból, a' másik tiszta ezüstből, az harmadik pedig vasból, mellyel Attilának erősségét, és gazdagságát akarja jelenteni a' Hunnus Nemzet. Setét éjtszaka titkon temettetett el, hogy senki ne tudná, hol lenne teste elrejtve, ne hogy valakit a' fösvénység arra vinne, hogy arany, és ezüst koporsója kedvéért a' főldből kiásná őtet. Ugyan ezen okra nézve azokat is, kik őtet a főldbe rejtették, mingyárt megölték. Előbb azomban, hogy sem teste temetésre vitetett vólna, a' Fejedelmét igazán szerető Hunnus Nemzettől nagy szomorú pompa tartatott néki.
§. 18. A' Hunnusok Birodalmának vége szakad Európában. Kr.u. 469
Három fiat hagyott maga után Attila: Ellákot, Dengisiket, és Irnákot. Az vólt Attilának akaratja, hogy ezek közzül egyik, a' ki leg-öregebb vólna, bírná az egész Birodalmat. Erre hogy Ellákot elkészítené, még éltében a' Katzirok' Királyjává tette; de ezen okos rendelését Attilának felforgatta Dengisik, a' középső fija, a' ki tsak azt vitatta, hogy mivel születésekre nézve mind a' hárman Attilának fijai vólnának, egyikét úgy illetné az országlás, mint a' másikát: osztatnék azért három részre a' Birodalom. Midőn ezek magok között vetekedvén egyenetlenkednek; ellenek támadtak ugyan azon Nemzetek is, mellyeket Attila birodalma alá hódított. Első volt a' ki fegyvert rántani bátorkodott Adarikus Gepidák' Királyja, a' ki minekutánna harmintz-ezer Hunnust lekontzolt vólna, Ellákot is, Attilának öregebbik fiját a' hadban megölte. Ezeknek példájára a' Gothusok is feltámadtak , a' kik Pannóniát elfoglalván, a' Hunnusokat a' fekete Tenger mellé szorították. Nagy része a' Hunnusoknak Dengisikkel, és Irnákkal még türhető erőben vólt, de azután ezek is keleptzébe estek: Déngisik ugyan midőn a' Gothusokkal, és Rómaiakkal nem meszsze Bátstól megütközne, olly szerentsétlen vólt, hogy Angastus Római Fő Vezértől elfogattatnék, a' kinek feje azután levágattatván, Konstantzinápoly Városában fel 's alá hordoztatott. Serentsésebb volt Irnach, a' ki megmaradott kévés népével azon főldre, melly Boristenes, és Tanai vize között vagyon, vévén lakását, mintegy Királyi méltóságot viselt azon kevés Hunnus Nemzet között, mellyel Pannoniából oda költözött. Így dűlt le kevés esztendők alatt ama' roppant Hunnus Birodalom Európában, mellyet Balamber állított, Attila pedig leg-nagyobb ditsőségre emelt, melly Birodalom romlásának nem más, hanem Attila fijainak, és azokat követő Hunnusoknak viszálkodó egyenetlensége vólt az oka. Felállíttatott ezen Birodalom Európában 374-dik esztendőben, megszűnt pedig 469-dikben.
- << Előző
- Következő