9. oldal / 25
ICHISIEUS.
§. 18. Ichisieus Császárságra lépvén, a' Sinaiakkal szüntelen ellenkezésben vagyon.
Ichisieus, a' ki Kiuntchingnek testvér öttse vala, és Jutan, ugyan azon Kiuntchingnek fija között vetekedés támada az Országlásról. Fegyverrel akarta mind a' kettő megmutatni az igazságot: és mivel Ichisieus erőssebb volt, övé lett a' Birodalom. Ezen Fejedelemnek sok veszekedése vólt a' Sinaiakkal, sokszor meg is verte őket; de ők is viszontag azon vóltak, hogy a' kőltsönt viszsza adhassák. Leg-nevezetesebb vólt azon ütközetjek, mellyet Hanhaj és Chamo homokos puszta hegyek között tartottak. Midőn tudniillik a' Sinai Birodalomban valamelly nevezetesebb kárt tettek a' Hunnusok, az előbb említett puszta hegyek közzé szokták magokat venni, mint ama' leg-győzhetetlenebb Várba: mivel ezen pusztába valamint lehetetlen embereknek, vagy barmoknak lakni , úgy a' nagy mélységű homok miatt, melly ha a' széltől felindíttatik, ezernyi ezer embereket is eltemet, lehetetlen rajta utazni. Vagynak mindazonáltal ezen homokos pusztának Éjszakra fordúló résziben olly öszve-kaptsolt hegyek, mellyek valamennyire a szelet gátolják, és úgy az említett pusztában útat engednek, jóllehet ugyan azt is igen veszedelmesset. Ichisieus tehát a' Sinai Birodalomnak Jumpinsu Tartományában rablást tévén, az említett homokos pusztában vette magát, vélvén, hogy a' Sinai Sereg, mellyet Goetching, és Kiupi vezetének vala, nem bátorkodnék ezen veszedelmes útra ereszteni magát. Goetching azomban száz-ezerből álló Seregének felét neki vezeti a' veszedelmes homokos útnak, mindenütt Ichisieus táborának nyomát követvén. Ezt midőn sajdítja Ichisieus, hátra hagyván mindent, a' mi Katonáit az útban akadályozhatná, eleibe fordúl az utánna siető ellenségnek, és napkeletkor megütközvén, egész setét estvéig tartott a' vérontás, a' nélkül, hogy tudni lehetett vólna, ki légyen a' nyertes. Minekutánna az éjszakának rémítő setéssége elválasztotta fegyvert a' fegyvertől, mind a' két rész nyúgodalmat engede magának, hogy más nap annál nagyob erővel kiki ragadná a' fegyvert; úgy is lett vólna, ha közép éjszaka támadott szél, melly a' Hunnok tábora felé fúj vala, a' homokot, mint ama' szörnyü habokat ellenek nem ragadta vólna. Ezt tapasztalván Ichisieus, a' győzedelem felől nagyon kétségeskedett, által-látván tudniillik, hogy a' széltől felháborítatott homok nagyon veszedelmére leéndene, hogy sem az előtte fékvő tábora az ellenségnek. Nem esik még is kétségbe a' nagy lelkű Fejedelem! a' bátorságtól vesz tanátsot, és nem várván, hogy a' felkelő napnak világosságától elárúltassék, setét éjtszaka megújjítja az ütközetet, és az ellenség táborának közepén magának fegyverrel útat nyitván, a' veszedelemből ki-menekedett, és minden sérelem nélkül maga Tartományába viszsza érkezett, elvesztvén a' pusztában tizen-kilentz-ezeret a' Katonái közzűl.
§. 19. Békességet akarván kötni, nagyobb elenkezésbe esik.
Szelídebb gondolatokat forgata már elméjében Ichisieus, és azon kezde munkálkodni, hogy a' Sinai Birodalommal békességre léphessen; ugyan azért Követeket kűlde, a' kik ebben eszesen munkálkodnának; de megtsalta a' reménység, mert a' kűldött Követeknek szokásokon kívül a' Sinaiak kevés betsűletet adtak, a' békességről pedig hallani leg-kevesebbet sem akartak, máskép, ha tsak a' Hunnok Császára minden, Birodalmával együtt a' Sinaiak hatalma alá magát nem adná, erről hogy végzést tegyenek, két nevezetes Hadi-Vezért kűlde Ichisieushoz a' Sinai Császár, a' mellyen ez megboszszankodván a' Sinai Követeknek egyikét megölette, a' másikát pedig emberségtelenül vasra verette. Ez új okot nyútott a' zendülésre, a' mellynek mindazonáltal nagyobb vólt a' készűlete, mint a' valósága. Ezen változások között Ichiseus életét végezvén, az Országlást Ougeoire, tulajdon fiára hagyja. Krisztus születése előtt száz-tizen-négy esztendővel.