LAOCHAM.

§. 13. A' Sinai Császár Laochamot Követséggel tiszteli.
Laocham Meteusnak Fija válalá fel Attya' halála után a' Birodalmat; a' kit Császársága előtt Kijonak nevezének vala. Ehez mingyárt Uralkodásának kezdetén Követeket kűld vala Venti Sinai Császár, hogy nevével az új Méltóságon örvendezvén, Laochamnak szerentsés országlást kívánnának. Ezen felyül, egy Királyi vérből származott Kis-Aszszonyt is külde néki feleségül. Szerencsésen végbe-ment vólna a' Követség, ha Tchonhangujue, a' ki a' követségbéli személyek között leg-fellyebb való vólt, tulajdon Fejedelméhez nagy hitetlenséget nem mutatott vólna, midőn kész akaratból viszsza nem térvén, Laocham' udvarában maradott; a' kinél a' Sinai Udvarnak titkosabb tanátsit kinyilatkoztatta. Kevés napok alatt olly betsűletre lépett Tchonhangjue, hogy Laocham az ő javallása nélkül majd semmit nem tselekedne. Ez tapasztalván, hogy fontosak vólnának a' Császár előtt az ő mondási, javaslá, hogy a' régi őltözetnek módjában változást tenni ne engedne, sok nyomos okokkal megmutatván, hogy ha a' puha selyem-ruhára szokni engedné a' népet, a' ki előbb vadaknak, vagy más állatoknak bőrivel fedezte vala magát, lassanként a' lágy élethez szokna, és úgy, midőn észbe sem venné, az Ország veszedelemre hajolna. Ne engedné tehát, hogy a' Sinaiaknak gyenge selyem-ruháji, az ő Tartományaiban szokásba jönnének, netalán kemény ruhájukkal együtt a' régi Hadi erkőltsből is kivetkeznének. Jól beszéllett, 's mind igazat mondott ezen Urat-másoló Tchonhangjue, de nem máshová tzélozott mind ezen beszédivel, hanem hogy a' Hunnusokkal a' Sinaiakat, a' kiktől ő elpártolt vala, meggyűlöltesse.

§. 14. Midőn a' Sinaiak tétováznak, Laochám nagy pusztítást tesz Chensy Tartományban.
Azomban Követek érkeznek vala a' Sinai Birodalomból, a' kiket Laocham az említett új Tanátsosnak ingerléséből szokott tisztelettel nem fogada. Okot adott ez nékik, hogy Laocham ellen fegyvert köszörűlnének; de serényebb vólt Laocham: mert előbb, hogy sem képzelni lehetett vólna, Chensy Tartományba roppant Sereggel, melly száz-negyven-ezer Lovasokból állott, bérohana. Nagy pusztításokat tett az egész Tartományban, úgy, hogy Pinlea városában a' Császárnak leg-fényesebb palotáját is elrablá, végtére tűzzel megemészté. Nehéz volt ezt szívelni a Sinai Császárnak, azért is maga akará Laochám ellen vezetni a' hadi-Sereget; de a' Feleségének sopánkodó kérései a' Hadba való meneteltől megkémélték őtet: azért, a' Hadi-Vezérekre bízá a' Fegyver fogást, maga pedig Felesége' kérésire, othon marada. A' Hadi-Vezérek kész akarattal hátráltatták az ütközetet, várván, hogy az ellenség tovább való fáradsággal meglankadna, és úgy könnyebben meggyőzettetnék; ezen várakozásokkal pedig azt nyerték, hogy a' Hunnusoknak időt engedtek, hogy azon gazdag ragadományt, mellyet Chensy Tartományban öszve-szedtek, szerentsésebben, minden akadály nélkül haza vihetnék. Nem is történt máskép, mert a' Hunnusok szép könnyen öszve-szedvén sátorfájokat, minden gátlás nélkül hazafelé mentek, a' nélkül, hogy a' Sinaiak vélek fegyverre kelhettek vólna. Azután is minden esztendőben a' Hunnusok meg szokták vala látogatni a' Sinai Birodalomnak határit egy kevés időre, de fegyveres kézzel. Ragadomány nélkül pedig soha viszsza nem tértek, míglen a' Sinaiak Laochámmal olly frigyet nem tettek, hogy a' ki a' más Birodalomnak határában rablani által-megy, mind a' két részről halállal büntettessék. Ezen békesség-tétel után Laochám Országlását életével együtt elvégzé. Krisztus születése előtt száz-ötven-nyóltz esztendővel.