METEUS.
Teumant a' maga fia Meteus megöli, és Birodalmát elfoglalja.

Teumannak legöregebbik fija Meteus vala, a' kire az egész Birodalomnak öröksége nézett. Tudta ezt egy a' Teuman Feleségei közzűl, a' ki, hogy Meteust a' Birodalom örökségéből kiforgatván, a' maga Fiát azon póltzra űltethesse, semmi mesterséget el nem múlatott, hogy Meteust Teuman előtt gyűlölségbe hozhassa. Szerentsés vólt az Aszszony iparkodásának kezdete mert Teuman, féleségének hízelkedésétől mezgyőzettetvén, Meteust Kezességbéli zálogúl az Yeucheni Tatár Tartományba kűldé. Midőn Meteus az említett Tatároknál zálogba vólna, Teuman véletlenűl fegyvert fog ellenek, nem más véget, hanem hogy őket boszszúságra gyullasztván, Meteusnak, a' ki zálogúl kezekben vólt, megölésére hozza. Bé is tellyesedett vólna Teumannak fiához való kegyetlen szándéka, ha Meteus sajdítván a' veszedelmet, jó korán el nem szökött vólna. Viszsza térvén hazájában elsőben is Teumant, maga tulajdon Attyát megölé, azután a' Királynét Fijával együtt, a' ki őtet olly szerentsétlenségbe akarta dönteni. Végre azoknak is, a' kik az Attyának kegyetlen tanátsát helybe-hagyták, halállal fizetett. És úgy az Attyának Birodalmát elfoglalta Krisztus születése előtt kétszáz-tíz esztendővel.

§. 9. Először a' Tatárok, azután az Éjszaki népek ellen hadakozik Meteus.
Meteus alíg vette kezébe a' Birodalmi páltzát, azonnal a' Tatárok mintegy erőszakkal kerestek okot, hogy őtet háborúságra indítsák. Vólt Meteusnak egy hasonlíthatatlan serénységű lova: ennek hírét hallván a' Tatárok, Követeket kűldenek Meteushoz, és általok azon lovat kérik, olly fenyegétődéssel, hogy, ha kérésekket ellenkeznék, fegyverrel kívánnának rajta boszszút állani. Meteus inkább a' békességet választván, a' lovat a' Tatároknak adta. Nem soká új vakmerőség által egyet a' Meteus feleségei közzűl kérnek vala a' magok Fejedelme' számára az említett Tatárok. Meteusnak mivel több féleségei valának, nem akarta egy Aszszonyért az egész Birodalmat háborúságba keverni, ebben sem akaratoskodott a' Tatárok szemtelen kérésének. De mennél engedelmesebb vólt Meteus, annál inkább nevelkedett a' Tatárok' vakmerősége: harmadszor is követeket küldének, és egy kopár határt, meny a' Hunnusok' Birodalmát Tatár Országtól elválasztá, de tsak ugyan a' Hunnusok' hatalmában vólt, kívánják vala, hogy az a' Hunnusoktól nékik engedtessék. Ezen kopár és termékenytelen főldnek ámbár semmi hasznát nem vették a' Hunnok, hogy mindazonáltal a' Tatároknak több és több mértéktelen Kérésekre bátorság ne adattassék, fegyvert ránt ellenek Meteus, és a' Tatár Tábori rendekkel szerentsésen megütközvén, őket rész szerént fegyverrel elveszté, rész szerént örökös rabságra vivé. Illy kimenetele vólt a' Tatárok nyughatatlanságának. Azután Éjszak felé terjedő Tartományokra fordítja fegyverét, és azok közzűl Timlin, Likuen, és Sinli nevű Tartományoknak lakosit magának adózóvá tette.

§. 10. Meteus a' Sinabeliekkel hadat visel, és rajtok győzedelmeskedik.
Többször vólt Meteusnak a' Sinaiakkal viaskodása, többször is győzedelmeskede rajtok. Legnevezetesebb Csatája vólt Krisztus születése előtt kétszáz egy esztendővel, midőn három-száz-ezerből álló Hadi-Sereget vezete Meteus Sinabéli Birodalom ellen; a' kik elfoglalván Tayuen városát, mindenfelől nagy pusztítást tettek. Hallván ezt Kaoti Sinabéli Birodalminak Császára, hatalmas Sereggel ellenek indúla; de Meteus magát a' Császárt is tőrbe kerítette: mert midőn Kaoti Kémlőket kűldene, a' kik a' Hunnusok táborának környűlállásait kitanúlnák, korán megszagolta ezt Meteus; azért, minekelőtte a' Kémlők elérkeztek, az erőssebb férfiakat elválasztja a' tábortól, és egy nem meszsze lévő erdőben lesbe állítja, hogy valamikor a' szükség úgy hozná magával, elő-rohannának. Úgy is történt, hogy Kaotinak Kémlői nagyon megtsalattatának: mivel azt a' hírt vivék a' Császárnak, hogy a' Hunnok' tábora kevés, erőtlen és lankadt népböl állana, azért tsak bátran ütne reájok. Megíndúlt Kaoti háromszáz húsz-ezer néppel, de szerentsétlenűl, mert alíg kezdének a' viaskodáshoz, azonnal Meteus a' lesbe állított vitézeit elől-mozdítja, és olly erővel kezdi Kaoti' táborát ostromtani, hogy kénszeríttetnék a' Császár egy közel lévő várban magát elrejteni; de bátorságos menedék helyet ott sem talált va1a, mert megsajdítván azt a' Hunnok, azonnal az egész táborral a' várat bekerítik, és olly keményen elzárják Kaotit a' maga táborától, hony se a Császár a' népéhez, se a' nép a' Császárnak segítségére nem mehetnének. Illy nagy veszedelemnek közepette mit tselekedjen Kaoti, nem tudja. Feltalálta még is magát: vólt Meteus' táborában egy erőtlen vár, tudniillik Meteus' Felesége, ezt kezdé vala Kaoti üzenetek által vívni, és ostromlani, hogy a' maga Férjénél Meteusnál lenne közbenjáró; ugy is lett: mert Meteus Feleségének esedezésére nézve, készakartva olly útat nyita, mellyen Kaoti a' várból kevés Katonáival együtt minden akadály nélkül kimehetett. Maga is szégyenlette ezt Kaoti, hogy loppal kellene néki a' várból kiszökni, ezért, hogy ezen szégyent letörőlhesse, Meteussal ismét tsak hamar meg akara ütközni; de ezt az ő Vezérei tanátstalan hirtelenségnek állítván, javaslották, hogy az ütközetre bóldogabb időt várna. Így mind a' két tábor végit szakasztá az ellenkezésnek.

§. 11. A' Sinaiak fortélyjal akarják meghódítani a' Hunnusokat.
Nem ment ki Kaoti fejéből a' boszszúálló szándék, ugyan azért újonnan fegyvert akarna kapni a' Hunnok Fejedelme ellen, de ezt egy a' Fő Tanátsosai közzűl nem hagyá helybe; javaslotta inkább, hogy Kaoti inkább fortélyjal, mint sem vérontással kerítené Meteust a' hálóba: e' véget tanátslá Kaotinat, hogy egyiket a' leányai közzűl adná feleségűl Meteusnak, és ennek hízelkedésí által arra veheti Meteust, a mire akarja. Ezen felyűl, ha fija lenne Meteustól, azon gyermeket, mint unokáját, barátság színe alatt hozná a' maga udvarába, és azt ott nevelvén, a' Sínabéli népnek szokásait a' neveléssel együtt öntené belé; majd ebből idővel az következnék, hogy azon gyermek Fejedelemségre lépvén, a' Hunnusoknak minden Tartományait a' Sinai Birodalomhoz kaptsolná, és azokat egy törvény alatt, mellyhez gyermekségétől szokott vólna, kormányozná. Tetszett ez a' tanáts Kaotinak, de Lieuheva, Kaotínak felesege, a' dolognak környülállását elváltoztatván, Meteust rútúl megtsalta: ment egy köz-rendből való nemtelen, de szép termetű leányzót tzifrán felőltöztete, a' kinek Kaoti Tsászár Kumtchu nevet adott, a' melly nevezettel tsak egyedűl a' Fejedelmeknek Leányai szoktak hívattatni. Ezen leányzót sok udvarló szolgáló-leányokkal együtt Meteusnak feleségűl kűldé; és úgy Meteus vélvén, hogy Kaoti Tsászárnak Leánya adatott vólna néki, frigyet kötött az említett Kaotival.

§. 12. Meteus' Hunnok Fejedelmének halála.
Ámbár frigyet kötött Meteus a' Sinabéli szomszéd Birodalommal, némellykor még is pörre fakada. Okot adott erre a' Birodalom határín lakó embereknek sok tolvajkodási, és az idegen Tartományban való erőszakos ragadozási, a' kiket nem tsak meg nem zaboláza, de titkon ösztönöze is Meteus az orozásra. Ezt ortzájára lobbanták ugyan néki a' Sinabéliek, a' kiknek azon orozló rablást szenvedni kellett; de Meteusnál kész vólt a' mentség, midőn azt viszanolta nékik, hogy azon kártételek' tudása, és akaratja nélkül történtenek vólna. Ugyan tsak annyira vitte a' dolgot, hogy az előbb kötött békesség tovább is megerősíttetnék; a' melly alíg hírdettetett ki a' Hunnusok' Tartományaiban, Meteus hoszszas Országlása után meghal. Krisztus születése előtt száz-hetven-négy-esztőndővel.