§ 1. A' Magyar Nemzetnek eredete.
AZOKNAK bőlts vélekedését követvén, a' kik a' Magyarok' eredetének feltalálásában bizonyosabb nyomozásokkal éltek, vélem, hogy a' Magyar Nemzet Noé Pátriárkának Jáfet nevezetű fijától, a' ki három gyermekei között leg-ifjabb vala, származott légyen; ámbár mások, vagy Nemzetünk ellen való gyűlölségtől, vagy a' régiebbektől vett bizonytalan hagyományoktól megtántorítatván, a' Magyarok' eredetéről más vélekedésben legyenek.

§. 2. A' Magyarok Eleinek első lakó-helye.
Ezek, a' Bábel tornya' építése mellett nyelveknek öszve-zavarása után, mellyről a' Sz. História Moyses első Könyvének II-dik Részében emlékezetet tészen, Senaar Mezejéről lassanként Napkelet felé indúlván, a' világnak azon részeit választották első lakó-helyül, mellyet bekerít Napnyúgot felől Irtisch, Napkelet felől pedig Amur vize és a' Sina, vagy más néven, Chinabéli Birodalomnak Éjszak felé néző szomszéd Tartományaiban letelepedtek, úgyhogy a' Magyarok régiebb Őseinek első lakó-helyek azon a' tájon vólt, melly ama' roppant Sinabéli Birodalomnak határt vet Éjszak felől: a' mint erről több tapasztalható jeleken kívül bizonyságot tésznek ugyan azon Birodalomnak régi dolgokról való feljegyzései. A' letelepedett Nép elsőben tsak két részre szakada, mellynek egyike Éjszakra néző hegyeket, másik padig Délre fordúló szép egyenes főldet foglalá el, úgy, hogy a' Sinaiakkal határos lenne: a' kik a' hegyes Tartományokat választották lakó-helyűl, Tatároknak, a' kik pedig a' hegyek lapján lévő szép mezőséget bírták, Hunnusoknak, vagy a' mint a' Sinabélieknek írásaikban találtatik Hiongnuusoknak hívattattak, ámbár előbb ez mind a' kettő egy Nemzetség vala.

§. 3. Az első Magyaraknak, vagy is, akkor úgy neveztetett Hunnusoknak élete, rende, és szertartása.
A' megszállott főldön, vadászattal, és nyájok őrzésével tőltötték idejeket. Minden gazdagságok a' marhák' sokaságában állott; annak vólt nagyobb a' gazdasága a' kinek nagyobb, és több vólt a' nyájja. Sátor alatt, avagy kerekekre tsinált házakban laktak, a' mellyeket, ha a' szükség, vagy a' környűlállás úgy hozta magával, tovább mozdíthattak. Ha egy határ nem tetszett, másfelé kőltöztek. Midőn hadba indúltak, nyíl, és kard vólt a' fegyverek; ezekben pedig már kitsinségektől fogva gyakorlották nevendék gyermekeiket. A' kissebb gyermekeknek, madarak, és egerek ellen naponként kelletett nyílazni. A' nagyobb gyermekek, nyúlak, és rókák vadászatjában tették gyakorlásokat, míglen mind erejek, mind a' nyilazásban való serénységek akkora vólna, hogy hazájok' védelmére Katonák közzé számláltathatnának. Senki közzűlök addig ember sorban nem számláltatott, míglen ellenséget nem ölt. Feleségek annyi vólt, a' mennyit kiki eltarthatott. Mind magok között, mind pedig a' szomszéd Nemzetekkel vetett szövetséget olly híven megtartották, hogy az ő szóval tett ígéreteket, esküvés gyanánt vennék minden szomszéd Nemzetségek. Mind ezeket rend szerént bizonyítják Sinabélieknek a' Hunnusokról való írásai, a' mellyek annál könnyebben hitelt nyerhetnek tőlünk, hogy ezekben nem a' jó barátjokat, hanem az ellenségeket dítsérik.

§. 4. Azoknak áldozatja, és annak ideje 's helye.
Minden esztendőben háromszor áldozatot tettek, ezt pedig Ország-gyűlésének alkalmatosságával. Első áldozatnak ideje vólt minden esztendőben az első hóldnapján. Egybe-gyűltek tudniilik az egész Országnak Nagyjai a' Fejedelem' udvárában, és ott a' Köz-jóról való tanátskozások után, Isteneket engésztelő áldozatot téttek, megölvén valamelly szelíd állatot, azt újjonnan illesztett tűzzel, buzgó fohászkodások közöti megégették. Második egybe-gyűlések vólt minden esztendőnek ötödik hóldnapján: ugyan akkor is, elvégezvén a' tanátskozásokat, az Égnek, Főldnek, és a' régi Eleik lelkeinek buzgón áldoztanak. Harmadik gyűtlések vólt őszszel, a' melly gyűlésben számba-vétetett az egész Birodalomban lévő embereknek, és barmoknak száma. A' gyűlésnek pedig Magyar szívvel bémutatott áldozat vólt a' vége. Ezen felűl a' Fejedelem minden nap, reggel és estve, Test-őrző Katonáival kiment a' tágos mezőre, és ott a' népnek példájára a' felkelő, 's lenyúgovó napot imádta.

§. 5. Birodalmok szaporodván, két részre osztatik.
Így élvén, annyira elszaporodtak a' Magyarok' Elei, hogy már két Birodalom kerekednék azon Tartományból, mellyben magokat befészkelték vala: tudniillik, Tatár, és Hunnus Birodalom. A' Tatár Birodalomnak változásait fel nem jegyzem, mivel ez nem tzélja írásomnak; hanem a' mire feltett szándékom vezet, a' Hunnusok' Birodalmáról, 's eseteiről szóllok, mivel azon gyökérből tsírázott Nemes Magyar vérünk. A' Hunnusok tehát, így elszaporodván, nem tudom, nem elégedtek-é meg akkor bírt Tartományaikkal, vagy hogy talán tsak a' nyughatatlanság tsiklandoztatta őket, de rosz szomszédok kezdettek lenni: mert a' Sinabéli mellettek lévő, és most is igen virágzó Birodalmát tsipkedni kezdették, úgy, hogy a' Sinaiak négyszáz húsz mérföldnyi hoszszaságú falat építeni kénszeríttettek, mellyel a' Hunnusok' rablási ellen bíztosabbá tennék Birodalmokat.

§. 6. Hunnusok Birodalmának első emlékezete a' régi írásokban.
Szélesen elterjedett szép Tartományaikban, hogy vólt vala első Eleinknek valamelly Fő Urok, és parantsoló Fejedelmek, nem tsak hihetős dolog, de még kétséget sem szenved; de ezek a' feledékenységnek setét Tartományában nevekkel együtt temetve feküsznek: a' mit éppen nem tsudálhatunk, mert magok a' Hunnusok az írás-tudással, vagy tanúlással nem sokat, vagy semmit sem gondoltak; nem vólt tehát közöztök olly gondos kéz, melly a' nálok történt jelesebb dolgokat, Fejedelmeiknek neveit, és azoknak emlékezetre érdemesebb tselekedeteit írásba tévén, Unokáiknak emlékezetében halhatatlanná tette vólna. Tudtak, igaz dolog, eleget a' kézről kézre adott hagyományokból; de ezeket is a' népnek annyi változásai, és által-kőltözései között, a' hoszszú idő, és feledékenység, mint a' rozsda a' vasat, meg vesztegette. A' szomszéd Nemzetségek közűl leg-közelebb vóltak hozzájok a' Sinabéliek, a' kik ámbár mindenkor szerették az írásbéli gyakorlást, és a' tanúlt embereket, a' Hunnusoknál történt dolgoknak feljegyzésétől mindazonáltal igen megkíméllették magokat; kivévén azon eseteket, a' midőn a' Hunusokkal vólt nékik dolgok. Ugyan ezen Sinabélieknek írásaiban tehát a' Hunnusokról első emlékezet vagyon kétezer, kétszáz, hét esztendövel előbb, hogy sem Krisztus született vólna, a' mint ezt szemesen kinyomozta ama' nagy elméjű Deguines. Utóbb azután úgymint ezer száz tizenhat esztendővel Krisztus' születése előtt, a' Sinaiaktól meggyőzettetvén, a' Niucheensi Tatárokkal együtt szolgálatba estek, és kétszáz hat esztendeig a' Sinabélieknek adót fizettek. Ezen hoszszas szolgálatot el is unták, szégyenlették is a' Hunnok, nosza tehát fegyvert ragadnak, és kirázván nyakokból a' kelletlen igát, előbbeni szabadságokra viszsza kapaszkodtak, viszsza is léptek Krisztus születése előtt kilentzszáz tíz esztendővel.