PUNUH. Kr.u. 46

§. 46. Juusnak az ő Fija eránt tett rendelései haszontalanok lettek.
A' meghalt Fejedelemnek fija Punuh vala, a' kinek még éltében az Országlásra útat illy formán tsinált vala az Attya: Tchijasut a' maga tulajdon Báttyát, a' kire mint Napkeleti Királyi Helytartóra a' Hunnok törvényes szokása szerint a' Fejedelemség nézett, Juus megölette, hogy ne lenne, a' ki Punuhot a' Birodalom elfoglalásában meggátolná; de Tehijasuval olly magot temetett el a' főldbe, a' mellyből nagyobb zene-bona tsirázott, mint sem ha azt életben maradni engedte vólna, úgyhogy a' Napkeleti Hunnusok Birodalmára utólsó romlást hoza; mert Peus nevű Herczeg Outchouljoti, már ez előtt 34. esztendővel meghalt Császárnak fija, Punuhval veszekedni kezdett a' Birodalomról, elôször ugyan szóval, utóbb fegyverre is keltek. Szóbéli vetekedések ebből állott: Peus így okoskodott Punuh előtt; A' Fejedelemség vagy azt illeti, a' kinek a' Hunnok régi szokása szerint adatott; vagy pedig az Atyákról örökségűl száll a' gyermekekre. Ha ebben a' szokást akarják nézni, miért nem adatott a' meghalt Fejedelem öttsének? a' kit mint Királyi Helytartót illetett szokás szerint a' birodalom. Ha pedig örökségűl száll a' gyermekekre? ő előbb szöletett Fejedelemtől, hogy sem Punuh: ôtet illeti tehát a' Fejedelemség. Okossan vitatta a' dolgot Peus, de még is tsak fegyverrel kellett megmutatni az igazságot; igaz, hogy az ellenkezésnek szikrája mingyárt ki nem lobbant; mert elmúlt több két esztendőnél, hogy egyik a' másik ellen tsak titkon fújta a' követ, és alattomba rótta egyik a' másiknak tselekedetit a' rovásra, míglen nyilvánságos ellenkezés nem támada közöttök.

§. 47. A' Hunnusok Napkeleti Birodalmának végső veszedelme kezdődik. Kr.u. 48
Ezen idő táján nagy Csapások érték mindem felől a' Hunnusoknak utolsó veszedelemre hanyatló Birodalmát Napkeletben. Egy részről a' nagy ínség ostromlotta azt, midőn tudniillik számtalan sokaságú, és annak előtte soha nem látott férgek lepték el a' Birodalomnak minden Tartományit, a' mellyek fűveket, fákat, és minden veteményeket megemésztettek, a' mellyből olly szükség következett, hogy éhel halóvá lenne az egész Nemzet. Ezt azután a' mirigy halál, de még a' marhák' veszedelme is követte. Így elpusztúlt Birodalom ellen más részről felzendültek minden szomszéd Tartománybéli Nemzetek, úgymint a' Sinaiak, Bukariok, Keukenok, Igurok, Tenkiok, el annyira, hogy az egész Napkelet a' Hunnusok ellen fegyverben vólna. Mintha ezen veszély nem lett vólna elég a' Hunnusok Birodalmának letapodására, Punuh, és Peus egymással való viaskodások által, annak nagyobb pusztúlást okoztak; mert magok között felosztván a' Birodalmat, Peus a' Déli, Punuh pedig az Éjszaki Tartományoknak kórmányozását tulajdonítá magának; és így a' Birodalom két részre szakadott, Déli, és Éjszaki részre. Amazok a' Sinai Császár szárnya alá vették magokat, úgy mindazonáltal, hogy magok tulajdon Nemzetéből vólna Királyjok, egész 216 esztendeig Krisztus születése után, a' midőn több Előljárók között felosztatott az Ország. Ugy kórmányoztattak azután több esztendőkig, míg kivetvén nyakokból a' Sinaiaknak erőszakos igáját, több Tartományoknak, és Nemzeteknek kezdői vóltak. Ezekből származtak azután a' Törökök is. (s)

§. 48. Napkeleten a' Hunnusok Birodalmának vége szakad. Kr.u. 49
Ez alatt azomban az Éjszaki Tartományokban lévő Hunnusoknak szoros vólt a' kaptza; mert Peus a' Sinai Udvarral együtt abba mesterkedtek, hogy Punuhot egész népével együtt kifüstölhessék a' Napkeleti Tartományokból; végbe is ment feltett szándékjok; mert két kemény ütközettel annyira megrontották az Éjszaki Hunnusokat, hogy a' Fejedelmek Punuh, futással menthette meg életét. Ezen szerentsétlen ütközet után, melly Krisztus születése után 91 esztendőben vólt, Juchukien, Punuhnak öttse lett az elszakadozott Éjszaki Nemzetnek a' Feje; a' ki a' Sinai Udvart békességért követség által zörgette; de haszontalanúl. El vólt már végezve reájok az utolsó tsapás: próbát tett tehát fegyver által Juchukien a' Sinaiakkal, mivel kéntelen vólt vele; de ugyan tsak olly szeretsétlenűl, hogy életével együtt Napkeleten lévő Éjszaki Hunnusok Birodalmát azon ütközetben örökre eltemette, Krisztus születéte után 92-dik esztendőben.

§. 49. Elhagyván Hazájokat, Napnyúgot felé indúlnak. Kr.u. 318
A' Napkeleten, bírt Tartományoknak, és abban Uralkodó Fejedelmeknek elvesztése után, a' Hunnusok között minden Nemzetségnek, tulajdon Feje vólt, a' kiknek vezérlése alatt lassanként Napnyúgot felé ballagván, sok tsavargás után Baschiria Tartományban, nem meszsze a' Hyrkanomi Tengertől letelepedtek. Elpusztúlt tehát jóllehet Napkeleten a' Hunnusoknak Éjszakra forduló Birodalma, és mintegy világ-futókká lettek; mindazonáltal nem vólt nékik olly szűk Ásia, hogy abban szállást ne találtak vólna; sőt ugyan tsak annak egy szegletében, nevezet szerént Baschiria nevű Tartományban meghúzták magokat, és azt mint sajátjokat bírták egész 318 esztendeig Krisztus születése után, a' melly idő alatt, tsak akkor nem tettek kárt a' Sinabélieknek, midőn módjok nem esett benne; az említett esztendőben pedig a' Topai Tatároktól a' Volga vize mellé szoríttattak, a' hová annál könnyebben engedték magokat nyomattatni, hogy naponként szaporodván, a' Baschiriai Tartomány szoros vólna nékik: a' hol köz-akarattal tanátsot tartván elvégezték magok között, hogy Ásiából kirádúlván, Európába kőltöznének.