HIENLE. Kr.u. 13

§. 43. Szűntelen való ellenkezésben vagyon Hienle a' Sinai Császárral.
Hienlét választották, a' Hunnok Mámustól való féltekben Fejedelemnek, minthogy ezt azon Császárnak kedvében lenni gondolták, holott Mámusban nagyobb vólt az Hienlénez való álnokság, hogy sem a' szeretet; tsak azt tsudálom, hogy ezt Hienle észre nem vette, jóllehet Mámus rút álnokságának olly értelmes jeleit adta, mellyeknél világosabbakat nem adhtata, midőn Temnak Hienle fijának, a' ki a' Sinai Udvarban vólt, fejét vétette. Későbben azután ennek is felnyílt a' szeme, és észre-vette, hogy Mámuson nem más, hanem tsak a' barátságnak palástja vólna; azért ez is megfordítá a' köpönyeget, és Mámussal a' mennyire lehetett, megesmertette kardjánák az élit; nem is tette le az ellenkezést, míglen életének vége nem lenne, a' melly vólt Krisztus születése után 18-dik esztendőben.