OUTCHOULIEOUJOTI.

§. 40. A' Sinai Császár a' Hunnusohhoz idegenséget mutat.
Outchoulieoujoti, a' ki előbb Nangtchijasu nevet viselt, az öttse után Fejedelem lett. Ez midőn Uralkodását kezdené, a' Fiját azonnal kezességbeli zálogúl a' Sinai Udvarhoz kűldé, a' melly szokást az előtte lévő Fejedelmek is meg szoktak tartani. Ez vólt tudniillik a' Sinai Birodalom kórmányozásának egy fő szertartása, hogy a' szomszéd Tartományoknak Királyjaitól, a' kikkel frigyet kötöttek, azonnal kezességbéli zálogot kívánnának; közönségesen pedig azon Királyoknak valamelly magzatját, a' kikkel frigyet kötöttek; a' kik a' Császári Udvarnál minden tiszteletben tartattak. Elküldé tehát illy formán Outchoulieoujoti is az ő Fiját a' Sinai Udvarhoz, de az akkori Császár nem olly hajlandó indúlattal fogadta, minéműt az előbbeni Császárokban tapasztaltak; sőt kívánta, hogy Tchangje nevezetű Tartományt, mellynek eddig a' Hunnusok tsendes birtokában vóltak, a' Sinai Birodalomhoz kaptsoltatnék. A' Hunnok' Fejedelme tudván, hogy ezen Tartományból legnagyobb Hadi-erőt venne a' Birodalom, a' Sinai Császár' kérésére bézárta a' fülét, a' nélkül, hogy ez eránt valamelly viszálkodás támadna közöttök.

§. 41.A' Hunnok Fejedelme látogatására megy a' Sinai Császárnak. Kr.u. 1
Ezen idő alatt Outchoulieoujoti levél által engedelmet kér vala, hogy Sinában a' Császárnak személye szerént üdvözlésére lehetne, a' Hunnusok előbbeni Fejedelmeinek szokása szerént; de Gnaiti akkori Sinai Császár ezen szokást el akarta rontani, mivel az ollyan látogatásai az Udvarnak nagy költségbe szoktak kerekedni, leg-inkább hogy illyetén üdvözlő látogatások' alkalmatosságával, drága ajándékot is szokott adni a' látogatónak a' Sinai Udvar: nem ítélte tehát ezt Gnaiti gazdaságnak lenni, azért azt izente a' Hunnok nevezett Fejedelmének, hogy kedves vólna előtte eltökéllett látogatása; de mivel most betegségbe lévén, szokott tisztelettel nem fogadhatná, jó szándékával meg akarna elégedni. Azomban nem a' színzett betegség vólt az oka, hanem hogy a' tárházat haszontalan költséggel terhelni nem akarta. De találkoztak azután, kik Gnaitinak mást vertek a' fejébe, úgyhogy szándékát változtatván, Követek által izenetet tenne a' Hunnok Fejedelméhez, hogy mivel már a' nyavalyának terhe tágúlna róla, nagy szerentséjének esmerné, ha Felséges személyét Királyi palotájában tisztelhetné. Vévén az izenetet, azontól meg nem indúlhata, mivel már ezt nem a' képzett, hanem a' valóságos betegség gátolta; mellyből meglankadott tagjait minekutánna előbbeni erejére viszsza hozta vólna, a' Sinai Császárnak tiszteletére megindult; a' kit ezen Császár olly nagy pompával várt, és fogadott, hogy rész szerint látására, rész szerint tiszteletére egy egész Ország öszve-futni látszatott. Ezen látogatást a' Hunnok' Fejedelme éppen azon esztendőben tette, mellyben a' Második Isteni személy emberré lévén, születése által e' világot meglátogatta.

§. 42.Felbomlik a' két Udvar között való barátság.
Sinából viszsza térvén Hazájába a' Hunnok Fejedelme, azonnal Leányát is az említett Birodalomba küldé a' Császárnénak idvezlő köszöntésére, mellyből ki-ki azt vélte, hogy ezen két Udvar között felbonthatatlan légyen a' barátság, de máskép' történt. A' viszálkodásnak hintője volt Mámus Sinai Fejedelem; a' ki Gnaititól erőszakkal elragadván az első Méltóságot, melly kegyetlen természetű lenne, a' Hunnusokkal is megesmértette: a' kik között elsőben viszszavonást támasztott, hogy minekutánna az egész Népet felháborította, a' zavaros vízbe könyebben halászhasson. Így kezdette hamis mestersegét: Sok ajándékokkal, és több ígéretekkel a' meghalt Császárnak Honházinak Unokáit a' mostani Fejedelem ellen fellázította, vélvén, hogy ha egymást üldözvén megerőtlenednek, könnyebb lesz őket a' szorosra bekeríteni. Úgy is lett; mert minekutánna több ízbéli ütközettel egymást megerőtlenítették vólna, három-százezerből álló tábort eresztett a' Hunnusokra, a' kiknek Birodalmát elfoglalván, azt tizenöt részre felízelte, és Honházi tsemetéi között felosztotta. Illy veszedelmes szakadozását látván a' Birodalomnak, Outchoulieoujoti szomorúságában meghalt Krisztus születése után 13-dik esztendőben.