VOJENKIUTI.

§. 33. Rosz erkőltsének emlékezetét hagyta maga után.
Vojenkiuti, a' ki előbb, midőn a' Napnyúgoti Tartományokat a' Császár személyében kórmányozná, Tuchitargnak hívattatott. Ez, minden törvény ellen a' meghólt Császár' fijától, a' kire az örökség nézett, elragadta a' Fejedelemiséget: ugyan ennek más dítséretit a' régi Irásokban nem találjuk, hanem hogy kegyetlen Tyrannus vólt, a' ki tsupa gyanakodásbol is minden mentség-hallás nélkül, sokakat a' Fő Emberek közzűl is megöletett. Az Ország Népének jószágát erőszakosan elfoglalta, azt állítván, hogy az erő, és hatalom egy dolog légyen: azért mivel ő leg-erősebb vólt az Országban, hatalmasan magához húzta másoknak a' jövedelmit. A' hivatalokat azoknak osztogatta, a' kik szája ízire szoktak szóllani: azért a' hízelkedőknek, a' kik a' rókát jól tudták fejni, leg-jobban vólt dolgok. Ennek leg-nagyobb ellensége volt Kiheuchám, az előbbeni Császárnak fija, a' ki, mivel a Köznép előtt nagy szeretetben vólt, Zászlót emelt Vojenkiuti ellen, és minekutánna a' népnek sokasága őtet Fejedelemnek kiáltotta, Honházi nevet véve, és ötven-ezerből álló Sereget vete ellene Vojenkiutinak, a' kin minekutánna győzedelmeskedett, olly kétségbe ejtő szorongatásokra vivé, hogy maga magának gyilkosa lenne.