HIULI.

§. 32. Az özvegy Császárnénak Attya Zenebonát indít a' Sínaiak, és Hunnok küzött.
Hiuli a' Báttya halála utánn Fejedelemségre lépvén, elsőben-is az özvegy Császárnét a' Tartományok kormányozásában minden hatalomtól megfosztotta, a' melly tselekedetével Hiulinak annyira megbántódott az özvegynek az Attya, a' ki a' Hunnosoknál a' Császár utánn második személyt viselt, hogy minden útat keresne a' boszszúállásra: végbe-is vitte ártalomra indúló szándekát nem sokára, mert midőn Hiuli követeket küldene a' Sinai Udvarhoz, a' kik a' két szomszéd Tartománynak békesség szerzésében emberkedve munkálkodnának, az említett özvegy Császárnénak az Attya alattomban Sinába indúla, és előbb oda ment, hogy sem a' Követek elérkeznének; a' hol elhitette a' Sinai Udvart, hogy azok a' Követek, a' kik nem sokára elérkezéndők vólnának, nem békesség szerző Követek, hanem Kémlők lennének, a' kik tsupán azért akarnák a' Sinai Udvart békesség mutogatásával hitegetni, hogy addig több idejek lenne a' hadi készületeknek végbe vitelére. Elhitték a' beszédit ezen tulajdon Hazáját árúló hazug embernek a' Sinaiak, és az elérkezett Követeket alá való embertelenséggel fogadván, minden barátságot félre tettek. Elkezdődik a' két hatalmas Udvar között a' villongás, melly midőn több ideig tartana, Hiuli fortélyhoz ragaszkodott: öszveszedett száz-ezer Lovas Legényt, és mintha tsak vadászni akarna, a' Sinai Birodalomnak határi felé sétálgata: igaz ugyan, hogy vadászni akart, de embereket; azomban nem maradott titokban az ő szándéka, a' mellyet a' Sinai Udvarnál egynehány által-szökött hit-másolók kinyilatkoztattak. Erről bizonyossá tétetvén a' Sinai Császár, negyven-ezer embert a' határok' őrzésére küld, a' kik a' Hunnok' erejét addig is hátráltatnák, míglen nagyobb erővel elő-állhatna. De haszontalan lett mind a' Sinaiak' félelme, mind pedig a' Hunnok' igyekezete; mert Hiuli, minekelőtte az ellenség' határához jutna, meghalt, és így előbb elvégezte a' vadászatot, hogy sem a' nyilat kilőhette válna. Szerentsétlen vólt ezen Fejedelem minden igyekezetében; mert minden szándéka a' Sinai Udvarnál előbb tudva vált, hogy sem ő azt elkezdette vólna tellyesíteni; a' mellynek egész oka vólt az előbbeni Császárnak Özvegye, a' kit a' Fejedelmi páltzától a' rokka mellé kűlde. Vége lett ezen Fejedelem Uralkodásának, Krisztus' születése előtt hatvan esztendővel.