15. oldal / 25
HOYENTI.
§. 30. A' meghólt Császárjoknak végső rendelésit a' Hunnok elváltoztatják.
Hoyenti, Holokónak gyenge fiatskája, erőszakkal Fejedelemmé tétetik az Attya halála után, ámbár ez, midőn halála előtt vég-rendelést tett, a' maga testvérét, a' ki idejére nézve az Ország' kórmányozására érdemesebb, és alkalmatosabb vólt, kívánta vólna, hogy maga után a' Fejedelemségre emeltetnék. Ezen végső akaratját a' meghólt Császárnak megvetvén, midőn Hoyentit, a' ki idejére nézve gyermek, természetére nézve pedig, mint az ingó nád; mindenfelé Hajolván állhatatlan vólt, Fejedelemségre választották a' Hunnusok, nagyon elterjedett, és szépen virágzó Birodalmokat tsak nem utolsó veszedelembe hozták.
§. 31. Hoyenti Uralkodásának szerentsésebb a' kezdete, hogy sem a' vége.
Okosan látszatott Uralkodását kezdeni Hoyenti: mivel Országlásának kezdetén, a' szomszédokkal való békességnek megtartására azt végezte, hogy valakik a' Sinaiak közzül a' Hunnusoknál rab képpen-vólnának, mindnyájan hazájokba szabadon viszsza eresztetnének. Viszsza is eresztette mindnyájokat, a' kik közzűl méltó, hogy örök emlékezetben légyen Vousi nevű Sinai Követ, a' kit Tcietihe Hunnok' Császárja Pai-Kal tava mellé számkivetésbe kűldött vala, és a' kiről mát § 24. emlékezetet tettem. Ez, ámbár tűrhetetlen sanyarúságon ment által, úgyhogy, egér-hússal, és vad gyümőltsel, mellyet fellyebb alább talált az erdőben, életét táplálni kénszerítetett; még is az ő Fejedelméhez való hívségét állhatatosan megtartotta, példát adván minden következendő embereknek, hogy az ő Koronás Fejedelmekhez minémű hittel, és állandó hívséggel viseltessenek: sőt midőn ezen Követ számkivetésben lévén hallotta vólna, hogy Vouti Sinai Császár, a' kinek ő a' Hunnusoknál Követje vólt, meghalt vólna, a' világnak azon része felé fordúlt, a' merre a' Sinai Birodalom fekszik, és az ő Császárának hólta után is igaz hívségből fakadott könyhullatásokkal áldozott. Hogy tehát ezen örökös dítséretre méltó Követet több rabtársaival viszsza ereszsze hazájába, igen böltsen végezte Hoyenti; azt mindazonáltal tanátstalanúl tselekedte, hogy midőn Követek által a' Sinaiakkal a' békesség kötése munkában vólna, húszezer Lovas Katonákat kűlde a' Sinai Birodalomnak határaira, a' kik fegyver villongást mutogatván, félelembe ejtenék, és úgy féltekben a' Sinaiakat könnyebben békesség-kötésre vehetnék. Máskép történt a' dolog; mert a' Sinaiak is elértették a' tréfát, és hatalmason kezdik vala magokat védelmezni, úgyhogy a' Hunnusoknak a magok Tartományában is szoros vólna az útsza. Több esztendőkig tartott közöttök a' viszszavonás, a' melly idő alatt egyik Fél a' másiknak, ha szerit tehette, örömest ártott. Végtére a' Sinaiaké lett a' győzedelem, midőn öt felöl, mindannyi Hadi-Vezérekkel reá ütvén a' Hunnusokra, olly prédálást tettek Tartománnyokban, hogy a' raboknak, és elhajtott marháknak számát, a' mellyben a' Hunnok' gazdagsása állott, senki meg nem mondhatta. Több véletlen esetek is érték Hoyentit, a' kinek az egész országlássa tsupa szerentsétlenség vólt, azért a' Sinaiakkal, a' kiket nem kevessé gyűlölt, a' kéntelenség' vezetésit követvén, békességre lépni szándékozott; de szándékának végit meg előzte a' reménytelen halál, melly őtet életétől mezfosztotta, Krisztus születése előtt hatvan nyóltz esztendővel.