HOLOKO.

§. 26. Dítséretesen vetekednek Tcietihének két fajai a' Birodalomról.
Két fiakat hagyott maga után Tcietihe, kik közzűl az öregebbik a' Napkeleti Tartományokban az Attya nevével Fő-Kórmányozó volt; az ifjabbik pedig az egész Birodalomban lévő Hadi-Seregeknek Fővezérségit viselte. A' Császári hatalomnak törvényesen az öregebbikre kellett vólna szállani; de mivel ez, midőn az Attya meghala, távol lévő Tartományban betegen feküdt, a' Császári Fő Méltóságra az ifjabbik emeltetett. Kevés napok múlva azomban bizonyos hír futamodik, hogy a' meghólt Királynak öregebbik fija életben, és egésségben vólna. Megdöbbent ezen véletlen izenetre az egész Udvar, leg-inkább pedig a' Birodalomnak azon Fő Emberei, a' kik a' Császár választásának eszközei voltak: rettegtek egy részről, ha az öregebbik Királyi herczeg, a' kinek a' Császári Méltóságban az ifjabbikat eleibe tették; tanátstalan hirtelenkedéseken nem áll-é boszszút? féltek más részről, hogy ne talán a' két Testvéreknek a' Fejedelemségen való viaskodása, Birodalomnak veszedelmére légyen. De sem ez, sem amaz nem történt; mert az ifjabbik, mihelyt bizonyos lett Báttyának életben létte felől, azonnal Követeket rendele hozzá, a' kik őtet a' Királyi Méltóságra, és a' Birodalomnak leg-felségesebb Kórmányozására hívnák; törvénytelen dolognak állítván, hogy a' midőn még Báttya életben vólna, az elsőség ő mellette, mint ifjabb mellett vólna. Minekutánna illy izenettel elérkeztek az öregebbik Herczeghez, ez, nem kissebb emberséggel viszánolta az Öttsétől hozzá mutatott példás betsűletet; mert a' Királyi 's Császári Méltóságot Öttsének engedvén, a' Követeket illy válaszszal ereszté vala viszsza, hogy, mivel a' Birodalomnak Fő Emberei, az első Méltósággal már őtet ékesíteték, ebben a' maga akaratját, ő is a' Népnek' akaratjához örömest kaptsolja, és őtet törvényesen választott Fejedelemnek esmérni, és tartani akarja. De még itt sem lett vége ennek a' ritka történetű, és ártatlan veszekedésnek; mert mind addig kűldé egyik Fél a' másikhoz a' követséget, és mind addig szorgalmaztatja egyik Fél a' másikat a' Fő Méltóságnak felvételére, míglen az ifjabbik tellyességgel lemondván a' reá fűzött Fejedelemségről, a' Báttyát uralkodni kénszerítette; a' ki hogy Öttsének készakartva való erkőltsös engedelmeskedését valamelly részről megjutalmazza, Napkeleti Tartományok' Kórmányozó Urává tette, magának pedig a' Fejedelemség' felvétele után Holoko nevet választá. És így ezen két pogány Herczegek között, sok szelídebb nevelésű Herczegeknek példájára, a' kik majd erőszakkal, majd fortéllyal a' Királyságot egymás elől elragadni mesterkednek, örökös, és halhatatlan dítséretekre vége szakadott, Krisztus születése előtt kilentzvenkét esztendővel.

§. 27. A' Leulan Országot Birodalma alá hódítja Holoho Fejedelem.
Szépen kezdette terjeszteni a' Hunnok Birodalmát, mingyárt Királyságának kezdetén Holoko, mert a' Leulának Országát minden fegyver, vagy vérontás nélkül Birodalmához kaptsolta. Mellynek ez volt a' kezdete, és kimenetele: Minek utánna Leulának Királyja meghala, az Ország, a' meghalt Királynak öregebbik fiját, választá Királynak, a ki akkor a Sinai Császár Udvarában kezességbéli zálogban vala. Ez, midőn hírül adatott a' Sinai Császárnak, nem tudom mi okra nézve a' Herczeget nem akará haza ereszteni az Udvarából, azt vetvén okúl, hogy annyira szeretné őtet erkőltsös maga viselésére nézve, hogy lehetetlen vólna Udvarából elereszteni őtet. Ezt meghallván Holoko, minden hátráltatás nélkül a' meghalt Királynak második szülött fiját, a' kit ő hasonlóképpen kezességbéli zálogúl mind addig magánál tartott, a' Leulánoknak az Attya helyébe Királynak kűldé; és így azon Tartományhoz képpest hatalmát mutatván, azt maga Birodalma alá rekeszté.

§. 28. Hadat visel a' Sinaiakkal.
Két esztendeig senki sem háborgatta Holokót az Országlásban, mert mind addig a' Sinabéliek nagy tsendesen Hadi-készűleteket tettek. Minekutánna ezek készen valának, száz-harmintzezerből álló Sereget, három Hadi-Vezérnek kórmányozása alatt, kik között leg-fellyebb való vólt Likuamli, a' Hunnusok ellen botsátottak. Ezek tsak nem mindenütt nyertesek valának mivel Holokó az egész erejét eleikbe vetni készakartva késedelmeskedett; minekutánna azonban meszszire bejöttek a' Hunnok az Országban, és sok ütközetekben elfáradván, nyúgalmat akarnának adni magoknak, éppen azt a' kőrnyűlállást várta Holokó, a' ki az elfáradott, és megszakadozott táborát a' Sinaiaknak, ötven-ezer emberrel egy éjtszaka besántzoltatta, hogy semmi felé szabadon ne szaladhatnának: reggel azután férjfi módon reájok rohant, és olly nagy erővel ostromlotta az ellenség' táborát, hogy tsak nem mindnyájokat elvesztvén, a' leg-főbb Hadi-Vezért Likuamlit elevenen kezére kerítette, a' kit azután maga Birodalmában egy Tartománynak kormányozójává rendelt. Az ütközetnek szerentsétlen vége arra vitte a' Sinaiakat, hogy örömest békességre lépnének a' Hunnusokkal. Követek küldetnek tehát mind a' két részről: de nem lett jó vége a' követségnek; mert midőn Holokó a' Sinaiak Követjeivel a' békesség kötése eránt szóval vetekedne, Holokó azt találta szóközben szemekre vetni a' Sinai Követeknek, hogy nem győzi eléggé tsudálni, hogy ámbár nálok az igazság, erkőlts, és minden tudományok nagy betsben vagynak, még is olly emberség szerető Országban a' Császár' fija a' maga Attya ellen fegyvert mere fogni. Erre a' Sinai Követ védelmezni akarván a' maga Fejedelmét, tsak hamar azt felelte, hogy ha az ő Herczegjének azon tselekedete, Meteus' tselekedetével öszve-vettetnék, a' ki a' maga Attyát megölte, azután a' Mostoháját feleségül vette, ollyan külömbség vólna közötte, mint az ember és barom között: nem vólna tehát a' Hunnusoknak illyetén eseteknek tsudálkozására elegendő okok, midőn a' magok Fejedelmének Udvarában nagyobb, és rútabb történeteket láttak, hogy sem a' Sinaiaknál. Ezen bátor feleletével a' Sinai Követnek, annyira megbántódott Holokó, hogy minden késedelem nélkül a' Sinai Követeket vasra tétette: így tehát a' békességről való végezés véletlenül fen akada közöttök.

§. 29. Kegyetlen áldozatot tesznek a' Hunnusok.
Ezen idő alatt Holokó' Tartományában kegyetlen dolgot követett el az Ország' Népe, a' mellyet, mivel pogány vakságban tétováztak, felettébb tsudálni nem lehet. Igy vólt az egész dolog: Holokónak Annya az öreg Császárné igen nehéz betegségbe esik vala, annak gondviselőji a' Jövendőmondókhoz mentek, és tudakozták, ha azon betegségből kigyógyúlánd-é az özvegy öreg Császárné, vagy nem? ha kigyógyul, minémű úton kellessék azt néki megnyerni? Történt azomban, hogy Likaumlit, a' Sinaiaktól a' Hunnusokhoz által-szegődött Fő Hadi-Vezért, Goeli ugyan hasonló Méltóságbeli ember, kimondhatatlanúl gyűlölné: ez, sokat érő ajándékokkal megvesztegette azon babonás jövendőmondókat, a' kiknél a' Császárné gyógyúlása félől kérdés tétetett, hogy a' Császárné betegségének nem más okát adnák, hanem hogy az Istenek azért neheztelnének, és azért eresztették vólna a' Császárnéra a' nyavalyát, hogy Likuamlit, a' Sinaiakkal való ütközetben fogott Hadi-Vezért, a' ki már most nagy betsűletben vólna, és annak rab-társait, mingyárt az ütközet után megölvén, az Isteneknek fel nem áldozták: nem is vevéndi viszsza mind addig kívánt egésségét a' Császárné, míglen azon említett Likuamli áldozatúl meg nem ölettetik. Ezen mesterségesen kigondolt babonás hazugságot mihelyt hallotta a' Köz-nép, felzendűl, és annál inkább elhitte, hogy a' régi Hunnoknál szokásban vólt a' Hadban fogott rabokat, Istenekhez való tiszteletből megölni, és háláadó áldozatúl bémutatni. Reá rohannak tehát Likuamlira, és a' Császár' akaratja ellen is emberségtelenűl agyon verik. Megtsillapodott azután a' Köz-nép, de a' beteg Császárné előbbeni egésségét viszsza nem nyerte, sőt mind a' Császárné, mind pedig maga is Holokó, a' ki ezen kegyetlen gyilkosságnak nagy ellenkezője vólt, életét elvégezte, Krisztus születése előtt nyóltzvan-ötödik esztendőben.