TCIETIHE.

§. 24. Keményen bánik a' Sinai Követtel.
Tcietihe két előbbeni Császárnak testvére, követte meghalt Báttyait a' Birodalomban. Ez erős, és okos férjfiú volt, a' ki látván, hogy a' Sinai szomszéd Birodalom naponként nagyon terjedvén, a' Hunnusok Birodalmát végső veszedelemmel rettegtetné; egész eszét oda fordítá, hogy a' Sinaiak hatalmától Birodalmát mentté tehesse: e' végett azon Sinai Követeket, a' kiket Ougoei vasra veretett, szabadon eresztvén, ékes, és nagy árú ajándékokkal Tartományokba viszsza kűldötte. Ezek is hasonlóképpen tselekedtek a' Hunnok Követjeivel, a' kiket ők is mind ez ideig kötve tartottak; és hogy betsűlet mutatásban a' Hunnusokat meggyőzhessék, magok részéről való követeket is kűldének Tcietihe' udvarába, de roszszabb kimenetellel, hogy sem a' kezdete vaja: mert elérkezvén a Sinai Követ Tcietihe' udvarába, Goeilit, a' ki valaha a' Sinai Birodalomban Fő-Hadi-Vezér vólt, azután pedig a' Hunnokhoz által-szökvén, Timlimi nevű Tartománynak kórmányozójává tétetett; illetlen szókkal kezdé vala dorgálni, hogy Urát, és Urához való hívségét megmásolván, a' Hunnokhoz általszökött légyen. Mind ezeket Goeilinak kemény szókkal szemére hányja vala a' Sinai Követ, a' Hunnus Császár' jelen létében, a' mellyen ez annyira megneheztele, hogy az említett Követet, mint egy farkast, puszta verembe vetteté, a' hol több napokig nem vólt más eledele, hanem tsak azon hó, melly a' verembe esett. Ott, minekutánna több napokig éhséget, és hideget szenvedett vólna, kihúzattatott, és Pai-Kal nevű Tatár-országi tó mellé örökös számkivetésre kárhoztattatott.

§. 25. A' Hunnok kétszer győzedelmeskednek a' Sinaiakon.
Elég okok vólt már a' Sinaiaknak, hogy a' Hunnok ellen fegyvert emeljenek; de bár a' hüvelyében hagyták vólna kardjokat; mert ámbár eleinten hízelkedett nekik a' változó szerentse, de végtére ugyan tsak a' Hunnusoké lett a' nyereség. Erre okot adott Lingus Kikuamli, nevezetes Sinai Birodalombéli Hadi-Vezérnek fija; a' ki az Attya tanítása által fegyverhez született heves indúlatját annyira kimutatta, hogy, a' Császár harmintz-ezer Katonáknak vezérlését reá bízni nem kételkednék. Erőssen viselte magát eleinten a' fiatal Hadi-Vezér, de azután a' Hunnok Császárja erejének, a' ki ellene nagyobb sereget vezetett, engedni kénszeríttetett, úgy, hogy utóljára szűk lévén az ütközetnek helye, hátot fordítottak az ellenségnek. A' Hunnok mindazonáltal félvén a' Hadi-fortélytól, nem szaladtak meszsze utánnok, ne talán azon futás által valamelly veszedelmes helyre tsalattatnának; de nem bánta, sőt éppen azt akarta Lingus, a' ki már akkor hatszáz-ezer nyilat kilövöldöztetvén, kifogyott a' fegyverből: megsúgta ezt egy által-szökött Katona a' Hunnusoknak, azért ezek nagyobb erővel mint előbb, utánnok rohannak, és négyszázan kívül, a' kik hírmondóképpen Sinába viszsza szaladtak, a' többi fegyverrel megemésztetett; Lingus pedig, hogy a' szerentsétlen Vezérek' törvényes büntetésit elkerülje, a' Hunnusokhoz által-szegődött, annál nagyobb veszedelmével a' Sinaiaknak, hogy azoknak minden Hadi-tanátsát igen jól tudta, és a' Hunnusoknak kinyilatkoztatta. Ebből következett, hogy egy esztendő múlván, midőn ismét újjonnan tapasztalni akarták a' Sinaiak a' Hunnok' erejét, tíz napig tartó verekedés után ezek lennének a' nyertesek. Ennek, mivel tudta a' Sinai Császár, hogy Lingus vólna az oka, annyira felháborodott, hogy Lingusnak minden nemzetségit kardra hányatta, hogy senki életben nem lévén az ő rokonságából, a' maradékjának magva szakadna. Tcietihe azomban nem sokáig örűlt a' Sinaiakon lett nyereségnek, mert az ütközet' szerentsés vége után, életét is tsak hamar elvégezte.