MÁSODIK LÉPCSŐ

Határozószók, kötőszók és névmások

Ellentétben az előzővel, ez igen kis elemszámú halmaz. Egyelőre öt tételt látok idetartozónak, eléggé sajátos rendszerben: ide - oda, itt- ott, így - úgy, ilyen - olyan, ez - az (az erre, addig, ennyi, ekkora stb. féléket az egyszerűség kedvéért az ez- az párhoz tartozónak, illetve innen levezethetőnek tekintjük). A rendszer érdekességét a következők adják: a) mindegyik elem használható párban és külön-külön is; párban használva kötőjellel írjuk, pl. Beszélgettünk erről- arról, b) a magas hangrendű tagok közelre, a mély hangrendűek rendre távolra mutatnak; c) a párok könnyedén bővíthetők hármas rendszerré: ez- az- amaz, sőt négyessé is: így - úgy: emígy - amúgy stb. Rejtély, hogy ez a szép és szemléletes rendszer miért nem szerepel - külön és hangsúlyosan - az iskolai anyanyelvoktatásban. Összemossák a következő pontban tárgyalandó ikerszavakkal; valóban azok, de súlyuk miatt megérdemelnék a külön tárgyalást. Gondoljuk meg, hogy ez-az párból lett mai köznyelvünk határozott névelője, illetve a székely és csángó nyelvjárások e szócskája (nem a kérdőszó!), melyről sok népdalban igen nehéz eldönteni, vajon névelő (s ilyenkor tekinthetjük köznyelvi a névelőnk magas hangrendű párjának) vagy mutató névmás-e? '