Első lépcső.

A toldalékok

Ezt a szintet valójában iskolában tanuljuk, tehát mindenki tud róla valamit; sokan azonban úgy vélik, hogy ezzel ki is, merül nyelvünkben a hangrend működése. Ez nagyjából (vagyis nem merev szabályszerűséggel) azt jelenti, hogy a ragok, jelek és képzők hangrendileg illeszkednek az alapszóhoz, vagyis magas hangrendű alapszóhoz magas hangú, mély hangrendű alapszóhoz mély hangú toldalék járul. Példák: kos - kossal. szűz- szűzzel, hoz- hozza, üt- üti, orr- orra, fül- füle, hoz- hozna, üt- ütne, ül- ülés, oszt- osztás, fehér- fehéredik, piros- pirosodik stb. Mindegyik lépcsőfokon megkíséreljük, hogy legalább durva mennyiségi becslést adjunk arra, hogy mennyi nyelvi elemre terjed ki a hangrendi illeszkedés. Bár a ragok és jelek száma korlátozott, mégis nehéz megbecsülni az idetartozó szóelemek (toldalékok) számát a képzők miatt. A magyarban ugyanis rendkívül gazdag a szóképzés, az ige- és névszóképzők számát bátran száz fölé tehetjük, azonkívül éppen e területen érvényesül a nyelvi alkotókészség, azaz új elemek bevezetése, amit a ragok és jelek esetében elképzelni is nehéz (példa a nyelvújítók által bevezetett -da/-de- képző: óvoda, zenede, újabban fénymásolda, vagy a pipatórium- félék stb. Becslésem szerint körülbelül százötven elem tartozik ebbe a "halmazba", illetve ennyi hangrendi párról beszélhetünk ezen a lépcsőfokon. Pusztán megemlítjük, hogy a ragok között vannak háromalakúak is: -hoz/-hez/-höz.