2. BEVEZETÕ
3. KÉT AXIOMA AZ ÍRÁS'I'ÖRTÉNET KILENC AXIÓMÁJÁBÓL
4. A VÉLETLEN SZÓEGYEZÉS MAGA A CSODA
5. "FONETIKUS" ÍRÁS MÁRPEDIG NEM LÉTEZIK Egy következő, szintén érthetetlen hiedelem a bennünk élő fonetikus" írás fogalma. Vajon miért nem üt szöget a fejünkbe, hogy akkor viszont miért a "helyes" írásért vívott hatalmas küzdelem az iskolákban? Mert ha "fonetikusan` írnánk (ahogy az képzeltetik), akar elég lenne megtanulni egy ABC-t (mi több: akármelliket), ez egy hét, és ripsz-ropsz már kész is, mehet az írás: "ki mint hall, úgy ír". Ezzel szemben az ABC megtanulása után még legalább nyolc évnyi idomítás szükségeltetik, de sajnos legtöbbször tíz-tizenkét év is édes-kevés a teljes sikerhez. Továbbá kell-e bizonyítani: az a diák, aki fonetikusan ír, biztosan elégtelent kap dolgozatának helyesírására. Például: Aotjáortá a fist á sunkáot". Nos?Mert hogy ez már eleve leírhatatlan így a mai magyar ABC-vet. Vagyis úgyan azt mindenki ugyanúgy írja le, de ki-ki a saját kiejtésével ejti, avagy olv;sa fel. Ebből következően: Nem hogy fonetikusan írnánk, hanem a helyesírás oktatása épp a fonetikus írásra való hajlamot veri ki belőlünk! Az országban van hol rauzsa, van hol rúzsá, van hol rósa, van hol roúsa, van hol róza, ám hiába ejtik így, egyaránt ezt kell írniuk: rózsa. Hol itt a fonetikus írás: egyikük sem így ejti?! Senki sem.. Mindenki a helyesírás szerint ír, de mindenki a maga módján olvassa fel ugyan azt a betűsort. (4) "Fonetikus" írás csak egyszerű figyelmeztetés, hogy hangokat jelölő jelek láthatók a papiron, s nem pl szótagjelek, ne ez utóbbiakat gondolván tessék nekigyürkőzni a böngészésnek. Ám ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy hiánytalanul aszerint írunk így, amint beszélünk, hallunk. (Ezt eddig nagyon összetetszettek keverni eddig.) Tehát alapvetően hibás az az elgondolás, hogy a fonetikus: fonaték írás a beszédet magnóként "tároló", "rögzítő" írás. Ez épp olyan szintű kijelentés, mint ha azt mondanánk, hogy a kocsi tolja a lovakat (igaz néha előfordul: hegyről lenek). Mi emlékezünk tehát arra, hogy fonetikus fonatékos. (A 107. oldalon, chitonog-bitonog-botonág szó elemzésénél látjuk majd a kép döntő szerepét a szófejtés eszköztárában.) Tehát fonetikus=a beszéd aszerinti követése, ahogy fonódik elő. Ld. még: a történet, az életfonala, felvette az elejtett szálat: folytatja a mesét, továbbá szó=sző, szól=szől=szül, innen a szöllő > szőlő is, mivel fonódik, jön elő, ahogy fent látjuk. Olvastassuk el ezeket a szavakat a legelső elénk kerülő angollal: gyönyörű, Könnyű. Gondolható! (Már ennyi is elegendő annak belátására, hogy nem kiejtés szerint írunk.) Azután ejtsük ki a fenti szavakat mi, és írattassuk le egy másik angollal az ő "fülhallása" és írásbeli szokásai szerint. Szintén gondolható! Az angol kísérletező eredményét aztán olvastassuk fel egy franciával... Na ugye: a betűk eléggé gyatra fogódzók (iszonyú a kavalkád a papíron még akkor is, ha a szó ugyan az)! Bármily meghökkentő: a betűkben az égvilágon semmi sincs. Mindent, de mindent mi látunk beléjük, amikor éppen "nézzük" őket. "Fonetikus" írás nem lehetséges. A hangjelekkel leírt szó tehát nem a kiejtés hű mása, mert ,. a fonadék akármerre tekereghet bármely pillanatban, az ABC és a helyesírás nem követheti. Továbbá soha sem lehet annyi hang az ABC-ben, amennyi hangot ejtenek az ABC-t használók. Az ABC és a helyesírás tehát csak a folyam medre, ráadásul igen szűk meder ez: mindig hatalmas az árvíz. Az előző rajzból már könnyű kideríteni, hogy a hangfonal előfonulása szerint való követése a fonetika. A fontos, fondorlatos alapja is a fon, de még a fanatikusé is: valamivel szorosan összefonódik, betegesen ráfonódik. A fantázia és a fantasztikus is a semmiből, a káoszból, az alaktalan szőrmókból születő fonadék, fonal látványát rejti: a gondolat úgy születik, mint a gyapjúcsomóból a "valami": a fonal. (Angol fence' font kerités.) Fonetikusfanatikus, fantasztikus, fantáziál, fontol, fontos, fondorlat, fonákság tehát nem véletlenül cseng egybe. S ez az, amin az előző számításaink után már egyáltalán nem is szabad csudálkoznunk. Vagyis ha régi írásokat böngészünk, nem szabad azt hinni, hogy pontosan úgy ejtették ki a szavakat, ahogyan azt ma betűkből visszamenően kiókumuláljuk, Már csak azért sem írhatták le úgy, ahogyan ma leírjuk, mert más volt az ABC,( más a helyesírás, és a kiejtés is folyton zizeg erre- arra egy nyelven belül, egyazon időben is! (Például fulton fult= folyton folyt vagy kissé bővítve: folyton folyvást. De nem mondhatjuk, hogy a folton folt és a folyton folyt ne lenne azonos szó. Megjegyzem, hallottam ezt már ekként ejtve is: furton furt.) Márpedig azt látjuk a kutatói írásokban, hogy kimásolnak egy szót pl. a latin szótárból, s egy mai módon leírt szóval vetik össze, megállapítván: "lám mennyit változott ez a szó vagy: "betű szerént akkora az eltérés, hogy biztosan nem azonosítható ezzel, vagy azzal a ma leírt szóval". Ilyen módon csak zsákutcába lehet menetelni, mint azt oly jól meg is figyelhetjük. 6. A KIEJTÉS SOKSZÍNŰSÉGE ÉS AZ ABC VÁLTOZÉKONYSÁGA Nem csak két különböző, hanem egy adott nyelven belül is nagyon "szóródik" a kiejtés: Ha például kimondatjuk ugyan azt a szót csángóval, kórógyival, palóccal, vasival stb., igen csak sokszínű hangzatokat kapunk. Melyik az igazi ~ Mindegyik, mert a szó ugyan az! Ha régen írták le ezt a szót, pl. a kórógyi hangzásút a régi latin ABC-vel, és az akkori latin helyesírással, akkor a szót jelképező betűhalmazra - ahogyan mondani szokás - az anyja sem ismerne rá. Pedig a szó ismét csak ugyan az. (Lásd a következő fejezet első példaszavát.) Tovább ront a papírokat nézegetők helyzetén - de ismétlem: csakis papíron a különbözőség- hogy nem csak a helyesírás, hanem maga az ABC sem állandó. Továbbá - mint már szóltunk róla-, jelentősen rontja a visszaolvasást az ABC-n belüli betű-hang viszony rendkívüli változékonysága is. Például mai napság itt Európában: a j betű jelölhet: i-t , j-t, zs-t, dzs-t és h-t; a c betű jelölhet: c-t, sz-t, k-t, kh-t, és akkor még nem beszéltünk a hangok nyelvenkénti rendkívül eltérő kiejtéséről (Pl. az angol hangkészlet egészen más, mint a magyar.) Lásd még: "akcentus", vagy akár a magánhangozók rend kívüli kiejtési szabadságát a magyar nyelvben. 450-500 év szempontunkból nem, nagy idő. Íme egy idézet 1536-ban leírt szövegből (tessék csak nekigyürkőzni!): Elég ijesztő lehet annak, aki még sosem böngészett e korabeli írást, ám csakis az ABC és a helyesírás módosulásával szembesült: a szöveg hibátlan, ma is friss magyar szöveg. (Az ezen időből származó angol szöveget viszont a mai angol a csak a nyelv változása miatt sem érti.) A fentí szöveg mai betű vető szokások szerént leírva "Lássatok hogy meg ne csalassatok, mert sokan jőnek én nevemben mondván, hogy ők volnának a Krisztus, és az idő elközelgett volna, de ne menjetek azok után. Mikoron kegig (pedig) hall- andotok hadakat és háborúságokat, ne rettennjetek meg. Mert szükség hogy ezek először meglegyenek..." Minél távolabb megyünk az időben, a mai és az akkori papíron lévő látványok közötti eltérés fokozatosan egyre nagyobb annál, mint ami az előző a. és b. kép között látható. Csakis a papíron, mert pl. nagyon nehéz találni olyan valamire való változásokat 500 évvel ez előttről, mint pl. kegtig > pedig, avagy az 1200-as évekből hullottya > hullása. Ezzel szemben - mint láttuk - a papíron lévő "kaparások" pedig hatalmas változást sugallnak. Nyelvtani változás a fenti idézetben egy található: hallandotok. Ez a jövő idő kiment a divatból. De ez sem megromlott, hanem kihunyt, bár megértjük. (Egy kétségtelen romlás jól látszik: a gondolatközlés, fogalmazás tömörségét az egyre nagyobb szó szátyárkodás váltja fel.) Megjegyzem még, az írás képe még azonos időben, azonos helyen is jelentősen függ attól, ki veti a betűket. Mindig is legalább akkora különbségeknek kellett lenniük, ahogyan ma is látjuk például a két nyelvű jelző táblákon az út szélén (figyeljék csak ezeket az országot járván, mert roppant tanulságosak): Lánycsók = `Lonchuk', Solymár = `Schnumar'. Most vajon a `lon` nem lenne lány, a `chuk' ne lenne csók, a `schoam' ne lenne sólyom (solym)? Hát dehogynem (mert e szavak nekünk még így sem üres szavak)! Lám, ennyit tesz még egyazon korban is az eltérő helyesírás, ABC és kiejtés. A "nem a ruha teszi az embert" közmondást mondhatjuk tehát a szóra is: "nem a kiejtése teszi a szót". Gondolható a különbözőség mértéke több ezer év távlatában! A papíron látható eltérés tehát nem jelentheti feltétlenül azt, hogy a szó változott volna.
7. BIZONYTALANSÁGRA ÉPÍTETT TUDOMÁNY
AVAGY A RÉSZ ÉS AZ EGÉSZ
Nem kell külön bizonyítanom: minél inkább igyekezünk megbizonyosodni a részletek helyességérõl, annál inkább elveszítjük szemünk elõl a mély összefüggéseket. Ám minél tágabb tájképet figyelünk, egyre kevésbé látjuk a részleteket, de egyre tisztábban ismerjük fel a nagy összefüggéseket.
Továbbá, ha nagyon távol, vagy közel megyünk valamihez, semmit sem látunk. Ez is mindenre igaz, tehát a szavak történetének féltárásakor is korlátok közé vagyunk szorítva, másként szólva: a megismerésnek van alsó és felsõ határa. Ez annyit jelent, hogy nem lehetséges minden részletet feltárni, megismerni, de az összefüggések felismerése sem lehet tetszõlegesen teljes.
Ezt tetézi még, hogy természetesen hibátlanul sem dolgozhatni, egész egyszerűen azért sem - ami fentiekbõl is következik -, mert a múlt, tehát a szavak múltja sem ismerhetõ meg tetszõleges részletességgel. Természetesen ezt nagy általánosságban kell érteni, mert egy-egy szó esetében esetleg szer -encsénk lehet, például, ha tudott, hogy kitalált szó az, vagy netán rövidítés. Ebbõl következik, hogy bármilyen hatékony megközelítéseket is találunk ki, mindig csak részletek válhatnak megismerhetõvé. Becsapjuk tehát magunkat, ha úgy véljük, hogy ha ma nem jutottunk valami végére, holnap folytatjuk, s ha akkor sem, akkor holnap után és így tovább, míg végleg minden rész kérdésrõl meg nem bizonyosodtunk. S ha már nem bírjuk "cérnával" - e pillanat mindig bekövetkezik mert a cél csak álom -, akkor végül úgy vélekedünk, hogy bár minden részlet végére járhatnánk, csak most már - sajnos nincs több idõ és pénz a további kutatásra, de azért most végsõ soron már eléggé biztosak lehetünk a dolgunkban. Vagyis a legnagyobb kérdéseket mindig szõnyeg alá söpörjük, és úgy teszünk, mintha szõnyeg se, seprű se lenne.
De mivel nem ismerjük el nyíltan, hogy létezik egy fal, amely a teljes megismerést korlátozza, még csak nem is foglalkozunk azzal, hogy miként láthatunk át rajta.
Hogyan lehetne mégis csak elõrébb jutni, azaz számot vetni a falon túli ismeretlennel is?
Úgy, hogy szakítva a nyelvészet eddigi önbecsapós világszemléletével, a bizonytalanságot is törvénynek, a törvények egyikének tekintjük. Mégpedig úgy, hogy az eddigi legfõbb fogódzót, a részletek biztonságát a második helyre fokozzuk le, s az így megürült elsõ helyre pedig a nagy összefüggések biztonságát tesszük. S meglátjuk, ekkor kiderül, hogy épp ezáltal nyílik meg elõttünk mélyebben a világ, mert igazodtunk hozzá, s ez által a kutatás szinte szárnyra kap.
A világ efféle szemlélete már több mint egy évszázaddal ezelõtt bevonult a fizikába, s valóban új világokra nyitott kaput. Az elmélet kidolgozójáról kapta nevét: "Heisenberg-féle határozatlansági reláció".
Elõször is azt kell belátnunk, hogy ismereteink bizonytalanságának, korlátozottságának egy bizonyos szinten túl nem a mi korlátoltságunk az oka (most tekintsünk el attól, hogy néha bizony ilyen is elõfordul), álljon itt Erwin Schrödingertõl egy idézet:
"/.../ a határozatlansági relációnak semmi köze tudásunk tökéletlenségéhez. A régebbi elképzelésekhez viszonyítva korlátozza a részecskékrõl (esetünkben a szavakról, V Cs.) szerezhetõ tapasztalatok terjedelmét. Ebbõl azt a következtetést kell levonnunk, hogy elképzeléseink hibásak voltak, s föl kell adnunk õket. Nem szabad azt gondolnunk, hogy a tényleges történéseknek általunk megkívánt teljesebb leírása az anyagi világban elképzelhetõ ugyan, csupán gyakorlatilag elérhetetlen. Ez annyit jelentene, hogy mégis kitartunk a régi elképzelések mellett." (Erwin Schrödinger ,Válogatott tanulmányok", 100. o. Gondolat, Budapest, 1985.
Természetesen itt a részecskék életérõl van szó, de a részecskék és a szavak egyaránt a világ részei, tehát működésükben, megismerhetõségükben van, ami alapvetõen közös. Amint például tekinthetjük úgy, hogy ami a fizikában a részecske esetünkben az a rögzített szó, ami a fizikában a hullám tulajdonság, esetünkben az a szó élete, története az idõ és a tér széltében-hosszában. Ismétlem, koránt sem azonos a fizika és szavak világa, de működésük a fent említett viszonylatban modell szintjén - megfeleltethetõ egymásnak. Íme egy példa ;, fizikából arra, hogy mirõl is van szó:
Ismeretes a felezési idõ, mely annyit jelent, hogy egy rádió aktív anyagnak bizonyos idõ múltán épp a fele bomlik el: már: elemmé válik. Ha egy másik tömböt veszünk kezünkbe, pontosan ugyan ennyi idõ múlva az atomoknak szintén pontosan fele bomlik el. De mit tapasztalunk, ha lelkiismeretesen mindegyik kis részletet is tüzetesen megvizsgáljuk Bizony alaposan meglepõdünk. Ha ugyan is kiszemelünk a tömbbõl egy atomot, nyomát sem tapasztaljuk az egész tömbre mért, mindig pontos felezési idõnek. Mert lehet, hogy már egy másodperc múlva elbomlik, de lehet, hogy csak tízezer év múlva. Bármelyik kis részt is vizsgáljuk, az elbomlás ideje mindig teljesen véletlenszerűnek bizonyul.
Ám a véletlenszerű változások együtt végtelenül pontos rendet adnak ki, a véletlenszerű elbomlások összessége mindig azonos érték-azonos fajta elem esetében.
(5) Tehát, ha azt mondjuk, hogy csak azt tekintjük igazságnak, ami egységes tulajdonsága a külön-külön, és tüzetesen vizsgált legkisebb részleteknek, és csak ezt fogadjuk el közös tulajdonságnak, akkor nem az igazság mellett kardoskodunk, hanem egyenesen megakadályozzuk az átfogóbb, nagyobb léptékű igazság érvényesülését. (mint például a bomlás atomonként nézve teljesen véletlen szerű, ám összességében nézve egyáltalán nem igaz)
S ez bizony a szavak történetének vizsgálatára is érvényes. Tegyük fel, hogy egy szócsoport összességére teszünk megállapítást. Ha külön- külön vesszük a szavakat, akkor minden egyes szóra bizonytalanná tehetõ az azonosítás, mert ki is tudná azt egészen pontosan? Márpedig a nyelvészet így dolgozik mindmáig. És derekasan küzd is - bizonyára legtisztább hittel - az átfogóbb bizonyosságok ellen, mert azok nincsenek benne a szavakban külön-külön. S úgy vélik e tudósok, hogy ha a magas szintű szakmai tudással kielemezett minden egyes kis részletben nem található semmiféle olyan közös szabályos
ság, amellyel valaki éppen elõhozakodott az egészet illetõen, akkor a részek bizonyosságába vetett hitük alapján tiszta szívvel el is vetik ezt az észrevételt. Vagyis a nyelvészet nem vette még át a fizikusok gyökeresen új világszemléletét, tehát több mint száz év késésben van.
Hadd mutassam be itt a rész és az egész eltérõ világát ezúttal az angol szókincs segítségével.
Néhány közös angol-magyar szót tartunk számon, s lehet, büszkén emlegetjük õket: 'paprika', `csardas','goulash',`hussar', `sabre' = szablya. Nagyjából ennyi lenne. Valóban
A szótárt olvasgatva véletlenszerűen szemünkbe ötölhet sok további gyanús szó is. De szavanként külön-külön bizonytalannak, alaptalannak tűnik a sejtés, mert még a betűk sem teljesen azonosak a megfelelõ szavakban, pl. `leak'=lék `bidon' = bödön, `field' = föld, `gob' = göb.
Így hát rendre el is hessegetjük a támadt érzést és a véletlen játékának tekintjük a jelenséeget. Ezt teszik a nyelvészek is az elõbb bemutatott, s régies szempontból mindenképp az érvényben lévõ tudományos alapelveknek megfelelõ okoskodásuk apján. Sajnos jelentõsége van a fontos-nem fontos, kívánatos- nem kívánatos alapon való csoportosításnak is, továbbá annak is, hogy ami nagyon nem érdekli az embert (tudományt), azzal nem foglalkozik, ám ellenkezõ esetben sokszor még a létezõ tűt is megtalálja a széna kazalban. Így végül mérhetetlen egyoldalúság, aránytalanság jön létre - még akár minden szándékosság nélkül is hamis világkép alakul ki.
Azaz eltűnik az átfogóbb, mélyebb igazság.
Most alább szavakat sorolok, s az elõzõeket figyelembe ajánlva kérem, minden részletezés, akadékoskodás nélkül fussunk át rajtuk: ne ítéljük lépésrõl lépésre a részeket, hagyjuk kiteljesedni magunkban együtt az egészet. Továbbá csak azon példák közül hozok egy csokorra valót, amelyek azonosításáanz a legkevesebbet sem kell kutakodni, annyit sem, mint pl. a 'languid' = lankad, `lanky' = langaléta, e lang-ban benne a 'long' = hosszú is, `sparks' = sziporkázik = szikrázik, `sweeper' - seperõ, 'bark' = bárka, `barber' = borbély, `balance' = mérleg, végül is billenbs ez, puff', puffcd' = puffad, puffasztott azonosításakor, csak a fülünket kell hegyeznünk:
angol: magyar:
anger harag, düh: inger, ingerültség
babe baba,ld.bab,báb,bábu,búb,bibe
bag bog = g>gy: bugyor, bögy, mint zsák
bale baj, csapás, bal l>j baj
baleful baljós
bat bod, ütõ
buck bak, pl. kecskebak, õzbak
bug bogár, mert bog az
chirp csiripelés
chunk fatönk, t>cs: csonk, tuskó
eat enni,ld. érek,étvágy
field föld
fig fuga
fine finom
frech friss
harsh hars(-ány, -ogó, -an, -ona)
hause ház
heap halom, azaz hupa, hege, huppanó
high magas, pl. hágó, felhág
lance lándzsa
lapel lapolás, hajtóka
lock lakat
loch luk
leak lék,szivárog
lack hiány, tehát luk
lazy rest: lézengõ, zs-vcl: lazsáló
loose Laza
lava láva, de ez magyar szó,csak mély hang
rcndhen: lev, ld. lé-lev - lés-leves pár-
ost, és pl. angol `lave' = öntöz,
laver mosdóüst: lavór, `lav' (lev) = mosdó
lush lés, leves = részeg, beszívott
low lenti, alacsony
mere merõ ("csupa" értelemben)
merely merõben
morsel morzsa
neck nyak
own ön: sajtit (ön magam: saját magam)
pair pár
par egyenlõség: pár pl. párhuzam
pap pép
petty pöttöm, pötty,
piece pici, kis darab, rész
point pont
reek rakás, halom, sok más jelentés mellett
riot riadalom, lármás csõdület
rip repedés, hasítás
sack szák, zsák, zacskó
wanly ványadtan, sáyadtan (vány v>f = fony, lásd ványadt = fonnyadt)
waste puszta (lásd p>v: veszt, elvesztegetett)
wander(ing) vándorlás, kószálás
zigzag cikcakk (pl. még: cikázik, cakkos)
Így távolról nézvést az összkép pontos szabályosságot mutat: ez a szócsoport a magyar szókincs része is, s ezt akkor is meg tudjuk állapítani, ha a legkisebb nyelvészeti képzésben sem részesültünk. Természetesen külön-külön minden egyes szópárra rámondható, hogy azonosításuk nem vehetõ 100%-osan biztosra. Így igaz, ki is merne megesküdni, hogy éppen az az egy azonosítás egész biztosan nem tévedés?
De láttuk, épp e kettõsség várható, ez a világ természete. S ebbõl az, hogy a részletekre tett megállapítások némi bizonytalansága nem lehet cáfolata az egészbõl kibontakozó egységes összefüggésnek.
Ez fordítva is igaz: az egészre érvényes összefüggés nem bizonyítja minden egyes részlet hibátlanságát.
Külünbcn is rnit tegyünk, ha értjük e kissé magyarosan oszszerakott mondatokat: `petty hause' = piti ház,' pair (of)fine fig(s)' = pár finom füge, `(it is a) lazy wander(er)' = laza vándor, '(it is) mere(ly) a heap of calamity' = merõ kellemetlen hupa (ahol calamity = kellemetlen, lásd pl. kalamajka).
Csak a kiejtés, a szó, és a mondat építése változott kissé.
Kísértetiesen tisztul a kép, nem?
Aki tehát azon vitatkozik, hogy azok a roppant töppedt torzult valamik körték-e, szilvák-e, almák-e, semmi képp sem juthat ellentmondásba azzal, aki csupán azt állítja, hogy gyümölcs mind. A két világlátás, a rész és az egész vitája tehát tök- életesen értelmetlen. Balga aki belemegy
Az elõzõek fontos tanulsága: az átfogó kép nem romlik, ha oda nem illõ szavak is rejlenek a szóhalmazban. Mi több, az átfogó kép bizonyosságának hibahatára eléggé nagy. Még a szavak ötven százalékos hibájával is tehetõ jó megállapítás az egészre, ha a halmaz egyik fele egységes, a másik fele pedig rendszertelen. Kb. 70%-nyi hibánál kezd számottevõen gyöngülni az összkép bizonyító ereje. Kicsit olyan ez - igaz, épp meg fordítva -, mint amit a reklám szakemberek mondanak: a reklámra költött pénz fele kidobott pénz - de nem tudni, hogy melyik fele. De megéri!
Továbbá a részletek is rendszerezhetõk csoportokba, mi által önmagukban szintén egészet alkotnak, s mint egészre rájuk is tehetünk általános megállapításokat. Így pedig egyre szűkíthetõ a kör. S különösképp mi magyarok nem veszhetünk el ebben a "játékban". Mert pl. míg a fizikusok nagy teljesítményű mikroszkópjai csak kevesek által érhetõk el, addig szavainkba rejtett képek bármikor, bárki által láthatóvá tehettik. S ennek segítségével a kiejtések, ABC-k, helyesírások út vesztõiben bolyongók megállapításai nem csak átfogóan, ha nem oly sokszor a legapróbb részleteikben is nem csak ellen õrizhetõkké válnak, hanem felül is bírálhatjuk õket.
Nem kell bizonyítani: a látó ember mindig mérhetetlen elõnyben van a nem látóval szemben. A látvány bizonyító ereje semmivel sem vetekedhet. A 14. fejezetben részletesen bemutatom ennek a magyar szavak azonosításban való felhasználási módját.
De a bemutatót megelõlegezve alkalmazzuk már itt is e képi módszernek az alapját, mert így megerõsíthetõ egy részcsoport által is az, ami a rész és az egész különválasztásából már azonnal adódott: az angol és a magyar szókincsnek a távoli múltból származó terebélyes, közös rétege van.
E "művelethez" példának a `tomb' angol szót választottam.
`Tomb' = halom, sírhalom, áttételes értelemben lehet sír- bolt, sírkõ", még áttételesebben halál, eltemet is:
`tomb' tömb domb
dombor, d>t tompor
`tamp' = ledöngöl tomp(ít), tömp(e)
`tumor' tömör
A kép tehát megingathatatlanná teszi azt az észrevételt, hogy e szócsoport egésze összefügg, miáltal a részletek (az egyes szavak) azonos tõrõl való származását külön-külön is bizonyítottuk, még akkor is, ha a `tomp' és a döng viszonyát itt most nem érintettük. De ha itt mégis folytatjuk, akkor menten beleszaladunk a `tomp', `tömb'
még tovább terjedõ világába is, pl. domb d>c hangmódosulással:
comb,
d>t: `tomb' = tömb,
a b-t p-ként ejtve pl:
tompor.
B, p nélkül, Csak t-vel a gyök tisztán:
töm, töm, tum, tam.
Lásd pl.
`tampon' = amivel "tömködünk`; vagy betömünk, `tumid' = tömött, puffadt, dagadt, `tumular' = t>d: domb alakú, `tumidity' = daganat, duzzadtság, mint tömb, ld.:
`tumor' = tömör.
F szóból a régi katonai egység a
tömény,
egy tömetnyi,
ezt mondjuk a pipadohányra is, mint adagra: egy tömés.
De a töm
tömöszöl, gyömöszöl
értelmű is, pl. a hun
`töm' = dugó
is, mert a lukat betömjük. Továbbá amit eltemetünk, hasonlóképp azt is tömjük, azaz tömedék, tömet, mibõl temetõ = tömetõ.
Tehát az angol
`tomb' = temetkezési hely, kripta, halál áttételes értelmezései is indokoltak.
A `temple' = szent domb, pedig valójában két szó:
temp és lom.
A jelentés is világos: összehordott, lomolt, tehát mesterséges domb, ahol temp
t>d, p>b:
domb.
E két szó együtt: domb-lom,
zártan, s lágyan ejtve: templom.
Nem épület tehát, ez csak kései értelmezés.
Vagyis bõvíthetjük az elõbbi magyar példamondatokat, például ezzel: `the petty hause on tump is a temple' = a piti ház a domb on templom.
Az itt bemutatott hatékony gondolkodási mód mindenképp újdonságnak számit a szavak életének kutatásában, ám más tudományágakban már réges- régen gyökeret vert, s nagy felvirágzást hozott. De szó sincs itt valamilyen merõben új felismerésrõl, a legújabb kor nagy eredményérõl. Mert ebben semmi új sincs, bevezetése tehát csupán fõ hajtás az õsi axióma elõtt, mely szerint:
(6) Sok lúd disznót gyõz
Éljünk vele, nagy erõt ad, és felvirágzást hoz."
Megjegyzés:
Az angol szókincs magyar rétege természetesen sok egyéb módon is feltárható. Az egyik ilyen módszer a megfelelõ szócsoportokban rejlõ alapképek párhuzamba állítása.
Pl.
peak = csúcs, orom, vagyis ami hegyes
peek = csípés pl. csõrrel, azaz bökés
peg = pöcök, ék, vagyis ami bök
pike = dárda, lándzsa, alapértelme p>b: bökõ pick = csákány, fogpiszkáló: bökögetõ picket = hegyes karó poke = bökés.
Világos, hogy ez mind egy szó, többféle kiejtéssel, s árnyalatnyit eltérõ jelentéssel. Így aztán aligha lehet vita tárgya, hogy ezek az angol szavak azonosak a magyar, bök, bökõ, bököd, bökés, bika, pöcök, pöcköd szavakkal, csak teljes körű b>p hang váltás következett be az angolok ajakán.
" E könyv utolsó simítása közben Darai Lajos elhozta nekem Simon . Zoltán "Dicsõség a sasnak és az égnek" című könyvét. (A szerzõ kiadás Vancouver, 1978.) Simon Zoltán e könyvének "Nyelvészkedni tilos című fejezetében (156-176. o.) ömlesztve hozza a legkülönbözõbb nyelvekbõl, így az angolból is annak bizonyítékait, hogy a magyar szókincs mily nagy mértékben szétterjedt egykor a nagyvilágban. Tehát Simon Zoltán e könyvének írásakor jól tudta már, hogy az angol szókincs bõvelkedik magyar szavakban. Ám ez a könyv nem juthatott el eddig a magyar olvasókhoz.