• Nyomtatás
Részletek
Találatok: 16396
4. oldal / 7

4. A VÉLETLEN SZÓEGYEZÉS MAGA A CSODA
Nagyon sokszor olvasható a magyar szakirodalomban rokonítási viták kapcsán, hogy bármely két nyelvben található 200 véletlenül egyezõ szó. Íme egy magyar tudósi vélemény sok közül, a "Magyar szófejtõ szótár" című könyv elõsz: (Bárczi Zoltán, Trezor Kíadó, Budapest, 1994):
"Pedig hát nincs két olyan nyelv a világon, melyben jelentésre hasonló, hangzásra összecsengõ szót ne lehetne találni"
Mindig ez a 200-as szám hangzik el -Bárczi Zoltán- kivételként említ tól-ig 1-200-at --, mintha lenne a véletlen egyezésnek bűvös felsõ határa, mégpedig 200. (S a 201-edik?) A gyakori ismétlés miatt be is ivódott a közgondolkodásba- igaz, a 200 nem mint szám, hanem mint "sok" jelenik tudatban -, hogy nem érdemes bizonyos nyelvek magyar fül számára ismerõs szavain fennakadnunk, s gondolkodnunk róluk, mert az egyezés egész biztosan csak véletlen. A különös csak az, hogy némely nyelvek nem 200, hanem 1.000-2000, vagy még ennél is több magyarral egyezõ szavával szemben is rendre ez az elhárító érv, míg egyes nyelvek esetében 2-3 egyezõ szó is engedélyezett a nyelvrokonság bizonyítására.
Tehát mintha "nyelve válogatná" a szabály érvényes (Megjegyzem, mi nem nyelvek, hanem csak szavak életét kutatjuk itt.)
Ebbõl pedig gyanítható, hogy leginkább, (tudomány-)politikai manõverezésrõl van szó, s nem tudományos érvrõl.
Ráadásul még soha senki sem mutatott be 200 darab véletlenül egyezõ szót, mindig csak 2-3-at kapunk példának, mégpedig többnyire ugyan azokat. Ám az, hogy 2-3 szó netán tényleg véletlenül egyezik, semmiképp sem bizonyítéka annak, hogy akkor 200 is véletlenül egyezik. De nézzük csak meg a véletlen egyezésre leggyakrabban felhozott - nyilván mert oly szemet szúró, s ezért "csípõbõl" semlegesítendõ - mintaszót, a ház szót. Ezt Bárczi Géza is "kötelezõen" említi az elõbb idézett mondat folytatásában:
"Hiába hasonlít azonban egymáshoz /.../ a német `haus' és a magyar ház, /.../, e párhuzamba állított szavak egymástól teljesen függetlenek. "
Vajon ez miért lenne ennyire biztos? Ezzel szemben az angol `hause' és a német `haus' egyezése viszont miért lenne teljesen biztos? Csak azért, mert ,úgy tudjuk"? Ám mi a biztosíték arra, hogy a németek és az angolok közös szava ez, s nem pedig egy kívül lévõ, harmadik helyrõl vették át mindketten, egyszerre, vagy külön-külön Beláthatjuk, semmi.
Akkor pedig nincs bizonyíték. Ellenbizonyíték viszont igen. Oly sok között például az, hogy a ház szó régiesen, ahogyan a kórógyiak ma is ejtik:
haoz.
Továbbá a `haus', `hause' sem az angol, sem a német nyelvbõl nem értelmezhetõ, a magyarból viszont igen és tökéletesen. Mint a 61-62, és 167-168. oldalakon mélyrehatóan megbizonyosodunk arról (de lásd pl. a Czuczor-Fogarasi szótárt is) hogy a ház szó régi, eredeti, még nem összevontan ejtett alakja ho-oz, jelentése: védelmez, fed, ami eleve magyarul, -oz toldással képzett szó, mint pl. sor-oz, sár-oz, kanal-az, fel-ez.
Ráadásul a hon is e HO szóhól származik: ho-on, mely egybevontan ejtve: hon. Ezért cseng egybe a ház, haza hon, otthon, de pl. a haza megy is. Máshonnan tehát semmiképp sem kerülhetett hozzánk ez a szó, s szükségszerűen a mi nyelvünkbõl terjedt el. Mert hogy pl. a hon m-vel ejtett alakja nem egyéb, mint az angol `home' (A `home' és a hám is, akár a hon is, a ház is: fed, véd. Ezért hám a bõr felszíne is, s a lószerszám is, de a hám-or is).
A hon ny-vel ejtve: huny (pl. szemet: e mozdulat is óv, véd, fed, akár az otthon), k-val a ejtve: kuny,
(Somogyban: kum). E kuny-ból a kunyhó hunyhó, azaz a hunyhely is, s ezzel be is zárult a kör, a ház lényegénél vagyunk ismét. Így tehát már az elsõ, leggyakrabban emlegetett példaszóval is gond van, s hol vagyunk még a 200-tól? De kis gondolkodás után rá kell jönnünk, hogy nem is létezhet ennyi véletlen egyezés.
Ennek igazolására mutatok három "helyzetgyakorlatot":
a. Egy piaci kofa 600 szóval boldogan elüzletel egy életen át. Vagyis ha bármely két nyelvben van legalább 200 közös, véletlenül egyezõ szó (akad ott akkor még párszáz, mert pl. a fog szóval helyettesíthetõ a kifog, megfog, átfog, fogd meg stb.), akkor a nagyvilágban mindenhol tudnánk egy-két szót váltani az ottlakókkal, úgy, hogy ki-ki a saját nyelvén beszél.
Így van-e ez ?
b. Ha bármely két nyelvben található 200 véletlenül egyezõ szó, akkor ennek így kell lennie a kínai és a német nyelv esetében is. Vegyük a néhány szóból álló kínai költeményeket. Oly mérhetetlenül sok készült már belõlük, hogy ezek számot tevõ része egyben németül is érthetõ kell, hogy legyen, amennyiben 200 véletlenül egyezõ szó bármely két nyelvben elõfordul. Várom a szerkesztõségbe az olyan õsi, kínai költeményeket, melyek németül is, és kínaiul is egyaránt kifogástalanul érthetõk. A beküldõket igen magas jutalomban részesítjük.
c. Képzeljük el, hogy épp most fedeznek fel egy Amazonasz menti törzset. Ha igaz a 200-as állítás, akkor a felfedezés után azonnal ki kell derülnie, hogy szókincsükben 200 szanszkrit, 200 német, 200 kínai, 200 magyar, 200 ógörög, 200 japán, 200 szlovák, 200 baszk stb. szó van. Továbbá ha úgy vesszük, hogy kb. 5.000 nyelv van, s mivel a megállapítás szerint mindegyik nyelvvel kell hogy legyen 200 közös szavuk,
akkor ezen amazonaszi szókincsben 200 x 5.000 = 1.000.000 olyan szónak kell lennie, melyek 200-as csomagokban más nyelvekben is mind rendre megvannak - miközben, fájdalom, eme kis népcsoportnak csak 3000 szava van. S természetesen ez az 1.000.000 mindegyik nyelvre ugyan úgy érvé es, mint a most feltételezett Amazonasz mentire, amibõl pedig összesítve az következik, hogy a világ összes nyelvének egy és ugyan az a szókincse. Ebbõl már gyaníthatjuk is, hogy az elmélet - bocsánat, de így kell mondanom: szamárság.
Itt jegyzem meg, hogy ha bármely két nyelv között lehetséges legalább 200 véletlenül egyezõ szó, akkor egyetlen nyelven belül is így kell lennie. Kérdem olvasót, el tetszik tudni képzelni ezt? Tudom, van jelölt, például nyúl (állat) és nyúl (vmiért). Ám ha tudjuk, hogy a nyúl nyurgasága miatt kapta nevét (mert igen hosszúnak találtatik, ha mellsõ és hátsó lába fogva kinyújtjuk, ekkor vesszük csak észre, mennyire nyúl), az ember pedig szintúgy nyújt-ózik, ha nyúl valami félé, és máris kiderül, hogy koránt sem véletlen az egyezés. A nyúj-t úgy adatik a nyúl-tból, ahogy a jány a lány-ból, mejj a mell-bõl. A nyúl szlovák neve pedig `zajác'. A zaj sem véletlen egyezés, mert a nyúl hihetetlenül nagyokat képes dobbantani a hátsó lábaival. Tehát a zajkeltõ=`zajác' (n-vel: zajonc). E szokásából van a tapsifüles elnevezés is, ahol tap=top, a nagyokat tappantó=toppantó füles állat ez. Vagy például sebesült, és sebes vonat. Véletlen egyezés? E látszatot az kelti, hogy hiányos a köznapi ABC-nk. ami vágott, az seb (sebesült), ám ami gyors, az csak írható le jól: säb. A seb és a säb tehát két különbözõ szó.
Tehát ha van véletlen egyezés, a 200 akkor is biztosan túl ontúl magas szám, vagyis mindenképp lényegesen csökkentendõ. De mennyivel?
A valószínűségszámítás remek eszközt ad a kezünkbe a véletlen szóegyezés lehetõségének megbecsülésére. Meglátjuk, az alábbi kis számolgatás elvégzése olyan lesz számunkra, mint amikor elvágják a táltos paripa bokáján a béklyót.
Számítsuk ki tehát az általános hosszúságú, négy hangból álló szavak véletlen egyezésének esélyét:
a. Vegyünk alapul egy 25 betűbõl álló ABC-t.
A mai hivatalos magyar ABC 40 betűbõl áll (és még ehhez járul a számunkra semmire sem kellõ w, x, q és y). Továbbá valójában legkevesebb 45 betűre lenne szükségünk. Következõleg- mivel csak 25 betűvel számolunk-, a magyar nyelvre lényegesen nagyobb számokat kapnánk. Vagyis eredményünk a lehetséges eredmények legkisebbike lesz.
b.. Alkalmazzuk továbbá azt a megszorítást, hogy egyetlen hang sem ismétlõdhet a szóban.
A valóságban bõ az ismétlés, tehát e megszorítással ismét lényegesen kisebb számot kapunk, mint kapnánk az ismételések valóságnak megfelelõ engedélyezésével, pl. tett, papa, csüccs. Ezzel szemben nem teszünk különbséget magán- és mássalhangzó között, s így nagyjából kiegyenlítõdik a mezõny Kérdésünk tehát: hány 4 hangból álló szó állítható elõ 25 hangból?
A számítás pedig a következõ:
A négy hangból álló szó elsõ helyére a fenti megállapodás szerint 25 féle hang kerülhet. Második helyre azonban már csak eggyel kevesebb hangot tehetünk, azaz csak 24-et, hogy kizárjuk az ismétlést. Hasonló módon a harmadik helyre már csak 23, a negyedikre pedig 22 hang kerülhet. Eszerint a négy hangból álló lehetséges szavak száma:
25 x 24 x 23 x 22 = 303.600
Tehát hogy egy négy hangból álló szó véletlenül elõbukkanjon egy másik nyelvben is, annak esélye már eszerint is rendkívül kicsi: 1/303.600. De ez még nem végeredmény hiszen mint megfogalmaztuk fentebb, a szóegyezés akkor és csakis akkor mondható ki, ha a két szó hangra is, és egyúttal jelentésre is azonos. De eddig még csak a hangi egyezés esélyét számítottuk ki, tehát ezt az eredményt még bõvíteni kell jelentés egyezésének esélyével is.
Vajon mennyi jelentése lehet egy szónak Hogy mennyi, egy példával érzékeltetem:
Vajon mit jelenthet ez az általam most kitalált szó: sriv Bármit. Bármit az ég világon. Mindent, ami jelentés létezhet az emberi agyban. Nagyon alul számolunk (s mélyen lebecsüljük az emberi értelmet), ha azt mondjuk, hogy egy általunk kitalált szónak 10.000 jelentést is adhatunk. De maradjunk számnál. Tehát a fent kapott szám, a 303.600, még beszorzandó 10.000-rel, hogy megkapjuk a végsõ eredményt, hiszen az elõállított szavak mindegyikének külön-külön ennyi jelentése lehetséges.
A szorzás és eredménye:
303.600 x 10.000 = 3.036.000.000
Vagyis két, egyaránt négy hangból álló szó véletlen egyezésének esélye egy a három milliárdhoz. Ennél csaknem nyolcszor több az esélyünk a lottó telitalálatra! Pedig csak négy hangból álló szavakat vizsgáltunk.
Öt hang esetén a véletlen egyezés esélye:
1: 63.756.000.000.
Hét hang esetén:
1: 24.227.280.000.000!! Azaz egy a 24 trillióhoz.
Ezek olyan hatalmas számok, hogy törölhetjük szótárunkból a véletlen egyezés lehetõségét. Egy babonával kevesebb.
Tehát a pontos számítással nem hogy csökkentettük számottevõen a "- 200 véletlenül egyezõ szó bármely két nyelvben található!" mondatban szereplõ 200-as számot (miért nem 66, avagy 666, netán 999), hanem eredményünknek köszönhetõen egyenest kijelenthetjük:
(3) A véletlen szóegyezés maga a csoda.
Különösképp akkor, ha nem is egy magányos szóról van szó, hanem hatalmas bokrétáról, mégpedig úgy, hogy egyúttal a szó lényege is világos. Például a füge függ, bármelyik nyelven is mondják: angol `fig', francia `figue', dán `fige', német feige', latin `defigo'=felfüggeszt. Lásd még áttételes értelemben: függõleges ( fügöly>fügölyeg>fügölyeges>fügöleges>,függõleges), régi szótárban Latin `ficósus' fügõlyös, 'ficus ----füge; fügöly. A csúf fika is füge, nem egyéb, mint ami függ ki az orrlikból, akár a függöny a karnison füg ty-vel ejtve: fity, fityeg, fityma, fityula (innen a hogy a hüvelykujj mutatóujj és középsõ ujj közüli kidugása egyaránt lehet fityisz is, és füge is: nyelvünk mindenre. emlékezik, ha minden részletre mi már nem is.) A fik, fig, füg, függ szó pontosabban megérthetõ a régi képpel, eredetibb értelmével: fog: szorít, tart, ragad, pl. gyümölcs az ágat. Így lehet a széklet és a kérdés is egyarántfogós. Mint ahogy az ógörögben f>p hangváltással: `pogkakos' (pogkakosz; pog=fog kakosz=kaka), tehát fogkakosz'=székrekedés, de rettenetes jelentése is van (érthetõ), miközben a szánkban is ott fehérlik a fog, mert hogy szintén: szorít, tart mint a harapófogó, de a valamit elkapó kéz is fog, és a festék is fog, továbbá fogalom: megfogott. (Régen nem voltak szófajok, ne ezekben tessék gondolkodni.) Fogad, nekifog, foglal, foglalkozik, fogas, fogás, kifog stb. A fogból lágyan ejtett g-vel a fagy is: "- Ma fog az idõ", azaz fog= fagy van.
fog, fig, fic (ejtsd: fik), pog,
feig,füg, fiksz, fik, fagy,
fegy, fity, füty
egy szó ez - tizenkét féle kiejtéssel-helyesírással
Máris ajánlom, tessék l á t n i : mert egykoron mindent a látványa alapján neveztek meg. Aki ráérez a "szólátás" íz re, csodálatos szellemi világba lát bele. Mivel hogy a magyar szó: kép. kép. kép.
Ám az ördög soha sem alhatik, azaz a lehetõ legelképesztõbb véletlenek (csodák) is bekövetkeznek néha.
Ezt is számításba véve a következõ kijelentést tehetjük: Két teljes szókincs egyeztetése esetében "be-becsúszhat" egy-egy kakukktojás, annak ellenére, hogy például öt hangból álló szavak esetében ennek az esélye rendkívül csekély:
1 a 63.756.000.000-hoz.
Ám, hogy egy második véletlenül egyezõ szóra is leljünk az anyagban, azt már lehetetlennek kell tekintenünk, ugyan is ennek az esélye a két esély szorzata, azaz 1: 63.756.000.000 x 63.756.000.000-hoz (öt hangú szavakat tekintve).
De talán még ez is megeshet két szókincs összevetése során! De hogy egy harmadik véletlenül egyezõ szó is elõbukkanjon a vizsgált anyagból, arra végképp nem számíthatunk.
Mert erre az esély csak: 1: 63.756.000.000 x 63.756.000.000 x 63.756.000.000-hoz. (A szorozás elvégezését a szorgos olvasóra bízom.)
Így tehát azt mondhatjuk, hogy ha két szó hangra és jelentésre is megegyezik, akkor azonosak, megengedve azt, hogy sok egyeztetett szó közé nagy ritkán egy-egy "kakukktojás" is kerülhet. Ám látnunk kell, hogy ha ott is bújkál 2-3 kakukktojás az anyagban, semmiképp sem torzíthatják el a nagy összefüggések látványát.
Láttuk, minél hosszabb egy szó, hatványozottan egyre lehetetlenebb, hogy más nyelvben is elõkerüljön. Ezért érdemelnének külön figyelmet a már szinte teljesen lehetetlen egyezések. Mutatok ilyen igazi ritkaságokat. Kõrösi Csoma Sándor említi, hogy egy tibeti szent könyv címe ez: AVALOKITESVARA (a való hites vára?). Szintén hálásak lehetünk Biró Lajosnak, hogy feltűnt neki a trák villámlás istenének neve ZIBELESZURDOSZ (zi bele szurdos?). De azt azért nem ajánlom az olvasónak, hogy nagy összegű fogadást kössön e szavak (mit szavak, mondatok) véletlen egyezésére, különösképp a második szóra ne, de az elsõként említett esetében is jobb egy· kicsit óvatosan latolgatni a fogadásra felteendõ összeget. Mert a fenti két példában a jelentés is mintha megegyezne, ami pedig súlyos érv, amikor ilyen hosszú szöveg hangra is egyezik. A magyarral megegyezõ angol `ember' szó jelentése azonban ott =parázs; zsarátnok, az egyezés elvethetõ, mert a jelentés nem egyezik. Talán érdekes még ide az ógörög embarosz=komoly, okos (embrithosz)=szilárdan, állhatatosan. Jusson csak eszünkbe, amit a kiváló, kitartó, nagy teljesítményt elérõ személyre mondunk: "- Ez aztán .a ember!". Nem tudom: talán=talány. Mert ezek csak kérdések, melyek a véletlen határainak tapogatáas közben bukkantak elõ.
Ez lenne az elmélet.
Azonban a helyzet koránt sem ennyire egyszerű nagy idõ távok esetében. Mert kicsit is régebbi idõkbe kalandozván csak is írott szavakra támaszkodhatunk, s az egyezés megfoghatóságát sokszor számottevõen rontja a kiejtés mindenkori sok színűsége, valamint a helyesírások és az ABC-k hang-betű viszonyának (a hiedelmekkel ellentétben koránt sem túl lassú) változékonysága, még akkor is, ha a szó mit sem változott.
Ám ez a nehézség is kezelhetõ, ha áttekintjük és megértjük ezeket a torzító hatásokat.