2. BEVEZETÕ
Máris sietek leszögezni: nem nyelvtan következik -- Isten õrizz -, hanem csak szavak életérõl lesz szó mindvégig. Ám merõben új szemszögbõl és merõben új elvek alapján. Ennek köszönhetõen pedig nem az eddigi 3-4.000, hanem sok tízezer évnyi (bizonyára még annál is sokszorta több évnyi) messzeségbe láthatunk. És ez az, ami miatt talán nem tekinthetõ túlzásnak a "Bevezetés az új szótanba" alcím. Látni fogjuk, az új szemléletmódnak köszönhetõen valóban mintha szárnyaink nõttek volna. A messzire vivõ alapgondolat pedig nagy egyszerű megfigyelésen alapszik.
Egy szót mondván valakinek, sokszor éljük át, hogy a megszólított menten visszakérdez: "- Hogy mondod?". Megismételjük a szót, de õ még mindig nem érti. S csak többszöri ismétlés után derül fel: "- Ja! !?", és ekkor már válaszol.
Pedig mindegyik esetben ugyan azt a szót mondtuk, több változattal próbálkozván.
Ha valaki csak egy kicsit is szokatlan "akcentussal" mond egy szót, akkor már sokkal több nehézség adódhat. De gondoljuk csak meg: ugyan azt, pontosan ugyan azt a szót ismételgeti nagy igyekezetében így, úgy, amúgy, mindaddig, míg végre "be nem ugrik" a másiknak, hogy mirõl is van szó.
S ha teljesen idegen nyelvű, mondjuk angol érdeklõdik tõiünk az út mentén, hogy merre van a "Gyűrűfű" nevű falucska, hosszú küzdelem után valószínűleg csalódottan válunk el egymástól. Holott csakis a "Gyűrűfű" szót mondta számtalan módon, még kézzel-lábbal is megtoldva: ám nem úgy ejtette ki, ahogyan azt mi magunk magunk között megszoktuk. Avagy ha a lengyel érdeklõdik a `trzolo' után, csak tehetetlenül bámultuk rá. Pedig a mi csoroszlya szavunkat mondta, de az õ saját maga módján.
Már csak ennyibõl is könnyű belátni: a szónak csak a ruhája változik a kiejtéssel. Vagyis a szó legmélyebb lényege nem a kiejtett szó! A szavak szemlélésének ez az elve pontosan kivilálik, ha így írjuk fel a fenti kis megállapítást:
trzolo, csoroszlya
Egy szó - két féle kiejtéssel
Ez aprócska pontosítás, ám gyökeresen új - a régit is magába foglaló szófejtõ módszertan építhetõ rá, és ez az, amit kiejtek ebben a könyvben.
Az elõdökrõl is szólni kell, kiknek munkásságából nõtt ki a HAR" is, és ez a könyvem is. Õk pedig: Czuczor Gergely, Magyar Adorján és Kiss Dénes. Megemlítendõ még nagy tisztelettel Varga Géza is, aki pedig az írástörténet révén látott el eleiként tízezer év messzeségbe.
Sok nevet hozhatnék még itt, dc rám az említettek hatottak leginkább, s talán valóban õk azok, akik nélkül "semmi sem lenne "