• Nyomtatás
Részletek
Találatok: 16363
1. oldal / 7
Írta: Varga Csaba
Bevezetés az új szótanba
1. MINDENEK ELÕTT
Legelõször is az e könyvben látható szóelválasztásról kell szólnom.
A magyar szavak lényegérõl írt elsõ könyvem írása közben döbbentem rá, hogy a sorok végén az elválasztással többnyire azonnal tönkre is teszem azt, amit abban a sorban leírtam. Mert hogyan fest az, hogy ha például a szár, vagy a mer szavakról, mint értelmes egészekrõl elmélkedem, akkor a sor végén így választom el õket: szá-raz, me- reng? Hova lesz a szár és a mer?
Valójában nevetséges is így elválasztani a szavakat, mint pl. ké- pet, lé- pés, sö- pör, kö-röz, csó-kol, mikor lényegük épp a kép, lép, söp, kör, csók. Vagyis kép-et, lép-és, söp-ör, kör-öz, csók-ol a nyelvet nem felismerhetetlenül ripityomra törõ, helyes elválasztás.
Vagy például a juhász miért lenne ju-hász, mikor juh-ász õ, s netán én éppen errõl mesélek Vagy csapos miért lenne csapos, mikor csap-os õ, vagy még: kap-us, mer-ész, ügy-es-en stb.
De mi lenne ebben különleges, mikor a helyesírási szabályzat még sarkall is az értelemszerű elválasztásra. Tehát régi módon szemlélve is szabályosak ezek az elválasztások. Igaz, a magyar értelem szerintiek, de ezt senki sem veheti zokon, különösképpen nem mi magunk önmagunktól.
Továbbá az értelmesség éppen hogy erény, s mint ahogy már többször is leírtam a nyelvünk törvényei szerinti szóelválasztással kap-csol-at-ban:
"az értelmesség akkor sem hiba, ha szokatlan".
Már a pár elõzõ példából is látható: az idegen nyelvekben szokásos gépies elválasztás teljesen elrejti a magyar olvasó elõl az õ egészen más rendszerű nyelvének, szavainak lényegét, szépségét, értelmét. Vagyis elbutul - bocsánat, de ez így igaz.
Mert a mi szavaink szerkezete tiszta, s minden szavunk az utolsó hangig jelentéssel teljes, ezért mi pontos, és értelmet nem csorbító rend szerint választhatunk el, ahogy például értelmes tagolással a folyamat: foly, folyam, folyamat, tehát foly-am-at, de ez, ki tudja miért, fo-lya-mat lenne "helyesen" elválasztva.
Hát akkor a rabol legyen: rab-ol, s ne ra-bol, a szavak: szavak, a húsos: hús-os, a méret: mér-et, az olvas: olv-as, a számos: szám-os, és ne sza-vak, hú-sos, mé-ret, ol-vas, szá-mos és így tovább.* Ha pedig így teszünk, ahol csak tudunk, lassanként ráébredünk, mit miért mondunk akként, ahogy mondjuk, miáltal gondolataink is tisztulni kezdenek. Érteni kezdjük önmagunkat.
Ez bárki által könnyen követhetõ elválasztási mód, mert ahol bizonytalanok vagyunk, ott nyugodtan szótagolhatunk továbbra is idegen módon, értelmetlen gépiességgel - ahogy az idegen szavakkal amúgy sem tudunk egyebet kezdeni. Ám ha tudjuk, hogy a kenõcs kenésre való, akkor tudásunkat kimutathatjuk azzal, hogy így választjuk el: ken-õcs, s további változatait is ekként: ken-et, ken-és, kesz-ken-õ (kéz-ken-õ).
Hogy ezáltal az írásban kitűnik, hogy ki mennyire művelt anyanyelvét illetõen ? Ennél nagyobb baj soha se legyen. Sõt!
Még néhány útbaigazítás:
A magyarázott idegen szót így emeltük ki a szövegben:
`snow', `agal'.
Azonos gyököket keresvén a gyököt így jelöltük: temp, domb, gyökök azonosságát pedig: `tumour' = tömör, grandia = göröngy.
Ahol az õsgyökrõl esik szó, ott az õsgyököt így jelöltük: HARsh, HARsány, HARang, HARanque.
Helyenként igyekszem felhívni a figyelmet az adott szóban lévõ eredeti gondolatra. Ez esetekben a szót eredeti alakjában, de kiemelve tördeltük: vala mely, észre vesz, való színű.
A legalapvetõbb szavakat, az õsgyököket pedig vastag nagybetűkkel jelöltük, ott, ahol kimondottan róluk esik szó. Például: HO, RO, MAL.
A magyaráz szót legtöbbször így írom: magyaroz, magyarozás. Tehetem, mert a magyaráz és a magyaroz egész pontosan ugyan az a szó, csak -oz véggel szokatlan, emiatt jobban figyelünk a jelentésére.
A nagyon jól áttekinthetõ tördelési rendszer kimunkálásáért Baranyi Krisztinát illeti köszönet. E megoldással nemcsak áttekinthetõvé tette a sok-sok szó összevetését, hanem egyben tán kissé élvezetessé is vált a kaland az õsi szókincs világában.
* Egyik kedves ismerõsöm, aki rendszeresen tart elõadásokat szerte az országban, gyakran iskolákban, ezt írta levelében: "Amikor megemlítettem, hogy a gyerekek biztosan nagyon élveznék az eszerinti elmélet alapján felépített nyelvtanórát (a "HAR" című könyvemben leírtakról volt szó), és a sokkal logikusabb, szógyökök szerinti elválasztást, akkor a tanárok nevetve mondták, hogy a diákok maguktól is így választanak el, nem gyõzik javítani. Erre azt válaszoltam, hogy persze, hiszen ösztönösen érzik a logikus megoldást! Miért rontjuk el õket szánt szándékkal?"