"A magyar lakosság fele funkcionális analfabétának tekinthető, hazánkban hat-nyolc százalékra becsülik a valóban diszlexiás, és csaknem 40 százalékra a hasonló tüneteket produkáló, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek számát. A KSH adatai szerint 2000-ben naponta nyolc percet töltöttek különböző lapok olvasásával a 15–19 évesek, ez az érték 1987-ben még a duplája volt. Hasonló a helyzet a könyvolvasással: tizenhét évvel ezelőtt naponta 21, 2000-ben csupán 11 percet fordítottak a fiatalok könyvekre. Másfél évtizede tanárok, szülők és kutatók kongatják a vészharangot, hogy nem olvasnak a gyerekek. Csak éppen alig történik valami.
Nincs követendő minta
"A felnőtt társadalom is nagyon keveset olvas, ezért a gyerekek számára egyre kevesebb a követendő minta – vélekedik Nagy Attila olvasásszociológus azzal kapcsolatban, hogy mi lehet az oka annak, hogy a mai kisiskolások, kamaszok, nagyon keveset olvasnak. – A nem olvasás tényénél drámaibb a helyzet, ha arról beszélünk, hogy alig van kapcsolat szülő és gyerek között. Egyre kevesebbet beszélgetnek egymással, szinte egyáltalán nincsenek történeteik egymás számára idő és sokszor szándék híján. A több generáció együttélése ma már ritkaságszámba megy, ezért a nagyszülők meglehetősen ritkán mesélnek anekdotákat, mondókákat, énekeket vagy bármilyen történeteket az unokáiknak… Ezek korábban szerves részei voltak a gyerekek életének, és meghatározók fejlődésük szempontjából. Egyre több szülő az óvodától és az iskolától várja el, hogy a tudáson kívül az életre is nevelje gyermekeiket. Elvárják, hogy az állami intézményekben sajátítsák el a legalapvetőbb normákat, szokásokat, hogy például kinek hogyan kell köszönni, hogyan kell rendesen enni, és sorolhatnánk. Pedig az alapvető minták és attitűdök már az óvodás kor előtt kialakulnak. Ráadásul nem egy olyan óvodáról hallottam, ahol a gyerekeket leültetik a videó elé, mert addig is csöndben vannak." Az irodalom unalmas Érdekes a tévé előtt eltöltött idő és az olvasás gyakorisága közötti összefüggés. Azok a gyerekek olvasnak a legtöbbet, akik napi 1-1,5 órát néznek tévét, természetesen a szülők által kiválasztott műsorokat. A legkevesebbet pedig azok, akik reggeltől estig a képernyő előtt ülnek, vagy pedig egyáltalán nem néznek tévét. Nagy Attila szerint azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy míg a rendszerváltozás idején a társadalom alsó és felső tizede között anyagi szempontból háromszoros volt a különbség, addig mára ez az arány a nyolcszorosára nőtt. Az anyagi helyzet ugyanis meghatározza, hogy ki milyen mértékben férhet hozzá a kulturális javakhoz. A könyvtárak száma csökkent az utóbbi években, a könyvtárba beiratkozók száma pedig meglehetősen csalóka, noha számszerűen egyre több a könyvtárba járó. A közép- és felsőoktatásban egyre többen tanulnak, s hogy a vizsgákra kellőképpen fel tudjanak készülni, szükségük van könyvtári könyvekre. Viszont a kötelező irodalmon túl nem sok mindent kölcsönöznek. A szociológus szerint nagyon fontos, hogy az iskolában a tanárok felkeltsék a gyerekek érdeklődését az olvasás iránt. "Nem lehet cél, hogy egy elsőosztályos gyerek november végére folyamatosan olvasson – hangsúlyozza Nagy Attila. – Engedni kell, hogy a gyerek egyéni tempó alapján fejlődhessen, és ha áprilisra tanul meg olvasni, az sem dráma. Ha a gyerekeknek a kezdet kezdetén kudarcélménnyel párosul az olvasás, hiába várják, hogy valaha is szeressenek olvasni. Felső tagozatos gyerekek körében végzett kutatás szerint a magyar nyelv és irodalom tantárgy nehéz, unalmas és haszontalan, s ez a vélekedésük leginkább a tanítási módszereknek tudható be." A kötelező olvasmányokkal kapcsolatban Nagy Attila úgy vélekedik, az lenne jó, ha a gyerekek választhatnának három-négy könyv közül, hogy melyiket olvassák el szívesen. A legfontosabb mégis az, hogy az olvasmányélmény ne egyszerű, megoldandó feladattá váljon, hanem minden diák azt a mondandót szűrje le egy-egy könyvből, amit az olvasmány jelent számára, vagyis az egyéni értelmezések, valamint azok megvitatása ugyancsak szerepet kaphasson az osztály falain belül. A nem olvasás társadalmi problémákat is szül, mert aki nehezen olvas, az nehezebben talál munkát, kínlódva tanul idegen nyelveket, és pályázatot sem ír egykönnyen. A Harry Potter haszna "Tizenöt éve sopánkodunk, ahelyett, hogy idomulnánk az új kihívásokhoz – mondja Boldizsár Ildikó mesekutató, meseíró. – Szükségszerűnek látom, hogy a televízió és a számítógép megjelenésével sajnos háttérbe szorultak a könyvek, de szeretném megcáfolni azt a közkeletű tévedést, hogy a mai gyerekek nem olvasnak. Igaz, nem annyit olvasnak, mint húsz évvel ezelőtt, de ha olyan könyvet adunk a kezükbe, amely róluk szól, élvezettel olvassák el. Jó példa volt erre a Harry Potter. Nagyon sokan megszerették vele az olvasást, ráadásul aki végigolvasta a több száz oldalas köteteket, annak az olvasási készsége is csiszolódott. Tudomásul kell venni, hogy megváltozott a világ, a mai gyerekeknek unalmas elolvasni Verne többoldalas ismeretelméleti leírásait, és távol áll tőlük Jókai nyelvezete. Több gyerek megkeresett azzal, hogy mit olvasson a Harry Potter után. A nagyobbaknak Szerb Antal Pendragon-legendáját ajánlottam, falták az oldalakat. A baj az, hogy nem tanítjuk meg a gyerekeket rendesen olvasni, pedig manapság lehetetlen e nélkül eligazodni az információáradatban." Boldizsár Ildikó is hangsúlyozza, hogy az olvasástanulás egy készség elsajátítását jelenti, nem pedig osztályzattal értékelhető tudásét. Azt pedig a tapasztalat bizonyítja, amint a gyerekek megérzik, hogy egy-egy könyv megoldási technikákat adhat az élethez, és ugyanazok a kételyek, problémák foglalkoztatnak másokat is, mint őket, máris fogékonyak lesznek az olvasásra. Nem kötelező, csak ajánlott Egy évvel ezelőtt Virág László és barátja éppen azzal a céllal alapította meg a Fabula Stúdiót, hogy olyan gyerekbarát könyvekkel árasszák el a piacot, amelyeknek segítségével a 6–12 évesek is megszeretik az olvasást. "A gyerekeim Németországban kezdték az iskolát, de otthon a magyar tanmenet szerint is tanultunk velük – mondja Virág László. – A feleségemmel megállapítottuk, hogy nem lehet csak a televízióra fogni azt, hogy a magyar gyerekek nem szeretnek olvasni. Nálunk már az első osztályban komoly irodalmi szövegeket olvastatnak a gyerekekkel, Németországban pedig csak az év végére tanulnak meg olvasni az elsősök. Egyszerű, mindennapi történeteket olvasnak, szép nagy betűkkel szedve. Hatodik osztályig nincs kötelező olvasmány, csak ajánlott irodalom. Kapnak a gyerekek egy 50-60 kötetből álló listát, és olvassák el azt, amelyikhez kedvük van. Félévente egyről beszámolót kell tartaniuk, amit az osztálytársaik is meghallgatnak, aztán közösen megvitatják a hallottakat." Virág László nem állítja, hogy Németországban több szépirodalmat olvasnának az emberek, de alapkészség szintjén jobban olvasnak, számolnak, és szövegértésben is jobbak, mint a magyarok. A Fabula azokat a köteteket fordítja magyarra, és népszerűsíti a hazai iskolákban, könyvtárakban, könyvesboltokban, amelyek Németországban segítik megszerettetni a gyerekekkel az olvasást. A történetek a mai gyerekekről szólnak életkori sajátosságaiknak megfelelően. Többen kérdezték a kiadót, hogy miért nem magyar szerzők történeteit adják ki. A Fabula már tárgyal magyar szerzőkkel, hogy a következő köteteteket ők írják meg a sorozat szellemében, a fiatalok mai nyelvezetének, értékrendjének és világképének megfelelően. Természetesen a jól bevált külföldi szerzők műveit továbbra is kiadják. "Sok múlik az oktatási módszeren – állítja Virág László. – Egy német tanár ezt így fogalmazta meg: nálatok arra kíváncsiak, hogy mit nem tudnak a gyerekek, nálunk pedig arra, hogy mit tudnak." Ranschburg Jenő gyermekpszichológus még pesszimistább, szerinte a mai világ olvasásellenes. "Egyszerűen nem jelent értéket, ha valaki olvasott, és nincsen szükség arra a tudásra és azokra az emberekre, akik többek között az olvasásnak köszönhetően, másfajta értékrenddel, tudással bírnak, mint a nem olvasók." A pszichológus állítja, már vagy két évtizede alig van könyv az emberek kezében. Régebben az természetes volt, ha egy gyerek könyvek között nőtt föl, és a szülei sokat olvastak, akkor a gyerekek életének is szerves része lett a betű. Sok szülő aggódik, de a legtöbbször tehetetlenek a világ diktálta trend ellen. "Amelyik gyerek szeret olvasni, annak tágul a világképe, kimutathatóan mélyebbek az emberi kapcsolatai, és jóval nagyobb empátiával rendelkezik, mint nem olvasó társai – mondja Ranschburg Jenő. – Az olvasásnak gyönyörűséget kell szereznie, és nem gyötrelmet okoznia. Nagyon megörültem, amikor elindult a Harry világszerte, mert felcsillantotta azt a reményt, hogy a fiatalok ismét rákapnak az olvasásra. Szeretném azt hinni, hogy a mostani csak átmeneti állapot, és a jövőben megint egyre több gyerek átéli azt az élményt, hogy mit jelent a könyv szaga, milyen nagyszerű belebújni a szereplők bőrébe, és napokon, heteken át szinte együtt élni velük." Az iskola idomuljon "A NAT egyik célja, hogy segítsen egy új pedagógiai kultúra meghonosításában. Ennek fontos eleme, hogy az általános iskolai oktatásban, különösen az alapozó években, a tanmenet és az oktatási módszer idomuljon a gyerekek egyéni fejlettségéhez és képességéhez – mondja Friss Péter, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője. – Idén az első osztályban és felmenő rendszerben egészen a harmadik osztályig éppen azért szigorítottuk meg a buktatást, hogy az alapkészségek megszerzése ne egy számmal értékelhető tudást jelentsen olyan őrületes versenyhelyzetben, amelyben a szülők várakozásai is nagy nyomást jelentenek. Ahogy az egyik gyerek előbb, a másik később tanul meg járni és beszélni, úgy sokan olvasni is, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy rosszabbak volnának a képességeik. Ezt a tanítóknak, a szülőknek és még a kétségbeesett nagyszülőknek is tudomásul kell venniük. Tarthatatlan, hogy a gyerekek 30-35 százaléka hiányosan sajátítja el az alapkészségeket." Az idei évtől minden első osztályos diáknál kötelező elvégezni egy állapotfelmérést, hogy a tanítók tisztában legyenek azzal, a gyerekek milyen képességekkel és alaptudással rendelkeznek. Friss Péter elmondta, hogy számos olvasási módszer van, s hogy az egyes iskolák melyiket alkalmazzák, annak eldöntése saját kompetenciájukba tartozik. Fontos, hogy a pedagógusok is alkalmasak legyenek a differenciált oktatásra, amihez nem kis bátorság kell. Ennek érdekében a tanító- és tanárképzésben egyre nagyobb hangsúlyt kell helyezni arra, hogy ha jó feladatot adnak a gyerekeknek, akkor saját képességeik szerint haladhatnak és fejlődhetnek. "Ma már nem érvelhet csupán azzal egy pedagógus, hogy húsz éve így csinálom, ez bevált módszer, mert a mérési eredmények nem ezt bizonyítják – állítja a főosztályvezető. – A kötelező olvasmányok terén nagy a mozgási lehetőség, az ajánlott irodalom között ma már ott van a Harry Potter és a Brigitte Jones naplója is. Ám a józan tradícióápolás mindenképpen fontos. Ha azt kérdezzük, hogy felnőhet-e úgy egy gyerek, hogy nem olvasta az Egri csillagokat, akkor azt mondom, hogy nem. A kérdés csak az, hogy mikor olvassa el." |
|||||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||||
|
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
|
|||||||||||||||||||||
Forrás: Magyar Hírlap
"