ballada a kiindulópontja a következő években felemelkedő balladairodalomnak. S mindezek közben írta népdalait.

Kisfaludy halálakor, 1830-ban, az akkor harmincéves pap-költő Vörösmarty mellett az új költői hang legnépszerűbb megszólaltatója volt, és a következő években a hazai irodalmi élet egyik fontos alakja. Élete azonban tele volt nehézségekkel. Pap volt, és az egyház nem nézte jó szemmel sem haladó költészetét, sem nagyon is világias életmódját. Fegyelmi fegyelmit követett, végre 1837-ben, amikor a meginduló folyóiratnak, az Athenaeumnak ő lett volna az egyik szerkesztője, elparancsolták Pestről, szigorú egyházi életre ítélték. Vidéki tanárnak kellett lennie. A nyelvtudományban keresett vigasztalást. Hamarosan kiváló nyelvész hírében áll. És eléri, hogy rábízzák a magyar nyelv nagy szótárának szerkesztését. Ez a megbízatás lehetővé teszi, hogy újra Pestre kerülhessen. De ettől fogva is folyton feje fölött lebeg az eltiltás Damoklész-kardja. Gyanús ember. Amikor megjelenik költeményeinek gyűjteménye, túlontúl népi és túlontúl nemzeti öntudatot hirdető hangja miatt elkobozzák a kötetet. Az egyház pedig új fegyelmit indít, amelynek egyebek közt az egyik vádpontja, hogy pap létére szerelmes verseket ír. Ezek a hivatalos és egyházi üldöztetések politikailag egyre radikálisabbá lázítják. Paraszti múltja a többieknél alkalmasabbá teszi, hogy élményként élje a nép sérelmeit. A romantikus nemzedékben ő a legforradalmibb lélek. Aki szeretetteljes örömmel köszöntötte, mint magánál nagyobbat, Vörösmartyt, két évtizeddel később ugyanilyen lelkesen ismeri fel a megjelenő Petőfiben, hogy az a legnagyobb. A negyvenes éveinek vége felé közeledő költő most már a fiatalabbakkal tart. És amikor kitör a forradalom, habozás nélkül áll a felkelt nép mellé. Petőfi forradalmi dalai mellett Czuczor Riadó című verse volt 1848-49 leghatásosabb lázító költeménye. A bukás után csaknem életével fizetett érte. Kis híján halálra ítélik, végül hatévi, vasban töltendő börtönre. A börtönben is folytatja a szótár készítését. Végre az Akadémia kérelmére 1851-ben kegyelmet kapott. Ettől kezdve szinte kizárólag nyelvtudományi munkásságának élt. Verset alig írt, csak töredékek maradtak a végső évtizedből. A forradalom bukása, az elnyomatás keserűvé tette. Már egyházának sem lehetett kifogása ellene: nem élt világi életet, nem írt szerelmes verseket. Az ő lelkes, bizakodó romantikájának lehanyatlott. És még a kiegyezést sem érhette meg. A nagy szótárt sem tudta befejezni. 1866-ban a kolerajárvány áldozata lett. Hatvanhat éves volt.

A nagy szótárt idővel tudós munkatársa, Fogarasi János fejezte be, és a ,,Czuczor-Fogarasi" sokáig nélkülözhetetlen kézikönyve volt mindenkinek, akinek csak köze van az anyanyelvhez. S ha manapság már elavult is, felejthetetlen tudománytörténeti emléke a magyar nyelvészetnek. Nyelvtudományi munkái is már csak tiszteletre méltó emlékek. Hexameteres eposzait is elhomályosította az idő. Ma már Vörösmarty eposzait is inkább a szakember olvassa, mint az olvasó. Czuczor pedig előfutár volt, de Vörösmarty összehasonlíthatatlanul nagyobb. Költeményei közül életben maradt a Hunyadi, a Szondi és a Falusi kislány Pesten. Ma is frissen élnek népdalai. És nem múló forradalmi emlék a Riadó. Ami azonban mindennél fontosabb, az irodalomtörténeti szerepe. Ő volt a romantikus nemzedék leghaladóbb alakja. Ő a közvetítő Kisfaludy Károly és Petőfi között. Ő volt az, aki Vörösmartyék liberalizmusától tovább tudott lépni Petőfiék forradalmi demokráciájáig. Balladáival ő készítette elő Arany balladaköltészetét, népdalaival Petőfi és Tompa népdalait. Körülötte a költészet legnagyobbjai éltek: előbb Vörösmarty, utóbb Petőfi. De ő hatni tudott, üdvösen, ezekre a nála nagyobbakra, akik méltán számították őt a legkiválóbbak közé. Annyi bizonyos, hogy azt a romantikus fénykort, amely Kisfaludy Károly fellépésétől Petőfi fellépéséig tart, nem lehet elmondani Czuczor Gergely élete és életműve nélkül.