A bizánci egyház, így a görög katolikus is, különleges tisztelettel veszi körül az Istenszülő Szűz Máriát. Ez a tisztelet teológiai szinten a hüperdulia elnevezést kapta, mivel magasabb fokú tiszteletet jelent, mint ami a szenteket illeti. Semmiképpen nem imádás azonban, ami egyedül csak Istent illeti meg.
Mária üdvtörténeti szerepéből fakad az ő kimagasló tisztelete: rajta keresztül és őbenne testesült meg a második isteni személy, Jézus Krisztus. Ennek a hívő nép is tudatában van, bár olykor bizonyos eltérések lehetnek ettől. Ám az egyház éberen őrködik a Mária-tisztelet helyes formái felett, hogy ne következzék be eltévelyedés. Ezért mind a nyugati egyház Mária-ájtatosságaira (litániák), mind a keleti egyháznak a Szűz Máriát köszöntő szertartásaira (akathisztosz, paraklisz) szükséges az egyházi jóváhagyás.
Sergiusz Jan Gajek lublini professzornak – aki a fehérorosz egyház apostoli vizitátora – tanulmánya a Mária-tisztelet két sajátos megnyilvánulására irányítja a figyelmet. Az egyik az Istenszülő oltalmának ünnepe, mely a bizánci egyház liturgikus naptárában – a X. századtól – október 1-jén kap helyet. A másik pedig a Mária-ájtatosságok közül az Akathisztosz. Írása, bár két részre oszlik, szerves egységet alkot.