Pap Gábor:- Ennek a szertartásnak előzményei vannak. 1980. december 31-én rendeztük meg először, és azóta országos mozgalommá vált. Ez azt jelenti, hogy minden helyszínen egy kicsit másképpen rendeződik meg; ami most a Hősök terén ki fog bontakozni, az egészen egyedi eset. Hiszen itt a háttérben ott vannak a királyok és fejedelmek, és szeretnének hozzánk szólni.
Mi pedig engedjük, hogy szóljanak, tehát kiválogattunk olyan hiteles, eredeti szövegeket, Szent Istvántól egészen Kossuth Lajosig, amelyek nemcsak hogy igen-igen magas erkölcsiséget fejeznek ki, hanem kifejezetten a mához is szólnak. Neves közéleti személyiségek egy-egy szentnek vagy apostolnak a jelmezében fölmennek a Szent Koronára, és egy-egy általuk kiválasztott ige helyett az Újszövetségből elmondanak, mintegy üzenetként a mának. Most nagyon nagy szükségünk van arra, hogy amit királyaink, részben maguk is szentek, Szent István, Szent László személyében és hát a fejedelmek, országkormányzók - hiszen ketten is vannak ebben a galériában, Hunyadi János és Kossuth Lajos - is, az ő maguk korában megfogalmazott legszebb, legtartalmasabb gondolataikat tudják most velünk közölni. És ezzel sincs még vége a nagy szellemek idézésének. Hiszen közvetlenül a hét vezér csoportozata előtt ott van az elesett katona sírja. És bizony most arra is nagy szükségük van, hogy mindazok, akik eddig életüket áldozták a hazáért, azok most jöjjenek segítségünkre. Őket is idézni fogjuk, bizony föl fognak támadni.
- Sor kerül majd a fogadalomtételre is. A fogadalom szövege honnan származik?
- Ha most azt a személyt kérdeznénk meg, aki először megfogalmazná, ő biztosan azt mondaná, hogy fölülről származik. Tehát ő úgy kapta ezt üzenetként, hogy szinte csak automatikus írásként kellett lejegyeznie. Kiss Lászlóról beszélek. Az ő első megfogalmazása némi kis csiszolás után vált azzá, ami aztán 2002. december 25-én a Kossuth Lajos téren hangzott el először ünnepélyes keretek között, és amelynek a lényege az, hogy szerettük volna, hogy alkalma legyen magyar embernek arra, hogy valamilyen pozitív dologhoz is csatlakozni tudjon, ne lebontó, deheroizáló esemény legyen az, ami meghatározza az ünnepeit. Hanem valóban olyan eszmények, ahol senki ellen nem fogalmazunk, hanem csakis valamiért és nagyon magasrendű célokért. Ebben benne van a haza, benne van a család, benne van a saját nemzeti hagyományunk, amelyet bizony mi nagyon tisztelünk. És amelyhez szinte egyáltalán nincs alkalma fölzárkózni a magyarságnak. Állandóan olyan eszményekhez zárkóztatják föl, amihez nekünk vajmi kevés közünk van. Ami inkább csak a leépülését segítené a nemzetnek. Most pedig mi azt szeretnénk, hogyha fölemelkedéshez tudnánk segíteni. Elképesztően nagy a hatása ennek a szövegnek. Döbbenetes volt az az élmény már tavaly is, hogy azok, akiktől mi azt vártuk, hogy ha nem is akadályozzák, de közömbösen vagy éppen kicsit ironikusan fogják kezelni.
- Tavaly a Parlament előtt ott működött a jégpálya is a fogadalomtétel idején, erre gondol?
- Erre is gondolhatnék. A rendőri segédlet, amelyik az elején bizony bizalmatlanul fogadta ezt, magát a fogadalomtételt is, meg a szertartást is. És ahogy megismerték a szöveget, szinte száznyolcvan fokos fordulat következett be. És a tavalyiról is mondhatom, az ideiről is, hogy a legteljesebb készség volt az együttműködésre, és bár korábban már tavaly ugye ezt a Parlament előtti jégpályát valahogyan valakik elhatározták, de még annak a vezetősége is hajlandó volt a zenét megszüntetni arra az időre, amikor a szertartásunk folyt, és utána már a jégpályán is csak karácsonyi énekeket játszottak. Tehát ez egy akkora fölemelő élmény volt számunkra is, hogy nem igaz, hogy a rossz szándék nem fordítható jó irányba.
- Most is van egy jégpálya a közelben, a műjégpálya.
- Ugyanaz a helyzet, mint tavaly. A legteljesebb készség az együttműködésre. Ezt akár innen most, mint egy magyar ember, megköszönhetem nekik, nem kis segítség.
- Képletesen lapozzunk bele a forgatókönyvbe. Milyen események követik egymást?
- Három órakor kezdődik a ráhangoló szakasz. Zenére a helyére kerül mindaz, ami a továbbiakban majd szerepelni fog. Tehát a legfontosabb kelléke, most idézőjelben a kelléket, maga a Szent Korona-építmény. Ez egy akkora méretű építmény, hogy ugyanaz az arány legyen a teljes építmény és az egyes emberek feje, teste között, mint a magyar Szent Koronán. Dobogón lesz, tehát messziről is lehet látni. Ekkor elkezdődnek a gyertyák gyújtogatásai. Helyükre kerülnek. Ugyanis gyertyákból fog kirajzolódni ez a fénykorona, és ahogy megy le a nap, ez fokozatosan egyre inkább egyetlen nagy fénylátomássá válik. Maga a szertartás négy órakor kezdődik. Először Gábriel arkangyal szólal meg, aki mint ismeretes, ugye, a hét vezér szobra közül emelkedik egy oszlop tetején az égre. És hát a kezében, ezt kevesen szokták észrevenni, a magyar Szent Koronát tartja. Utána mindenki, aki ott szoborba öntve jelentős szerepet játszik, tehát a hét vezér maga is, sőt megidézzük Attilát is, lesz vers, lesz ének. Amikor már az alsó koronarészen elhelyezkedő szentek, arkangyalok, fejedelmek a helyükön vannak, következik az a bizonyos háromperces imacsend, ami az egész szertartás központi mozzanata. És hát ezután együtt elénekeljük a magyar himnuszt. A himnusz után következik a fogadalomtétel.
- Szükséges-e előre megismerni a fogadalom szövegét, vagy megkapják majd a résztvevők?
- Minden szükséges információt, beleértve a fogadalomtétel szövegét is, a helyszínen ingyen kapják meg. A rendezők külön asztalsor mellett fogják várni a folyamatosan érkező hallgatóságot. És ezután a székely himnuszt énekeljük el, amelynek van egy második versszaka, amelyet nagyon szeretnénk, ha már együtt tudnánk énekelni. Tavaly már együtt énekeltük. Hiszen ennek a szövege is ott lesz abban a prospektusban, amiben egyéb információk is vannak.
- Ennek a második versszaknak ön a szerzője.
- Emlékezzünk vissza, a lengyelek milyen hosszan voltak teljes elnyomatás alatt, három részre szakítva, nem volt önállóságuk. De mert így fejezték be a himnuszukat, ez maradt meg bennük éneklése után, hogy ?szent oltárodnál térdre hullva kérünk, szabad hazánkat, ó, add vissza nékünk?. Hát a Jóisten visszaadta nekik. Na most ha egy székely csak annyit tud énekelni, hogy ?maroknyi székely porlik, mint a szikla?, egyszer csak a Jóisten úgy dönt, ha ti ennyire akartok porlani, akkor majd én porlasztalak titeket. Tehát nem lehet így befejezni egy himnuszt. És ezt nem én mondom, hanem maguk a székely tanítványaim kértek, hogy próbáljunk már valami olyat fogalmazni, ami fölemelne a végén. Mert aztán a Jóisten nagyon megun ám bennünket ezzel a sok siránkozással. Hát így született a második versszak.
- A székely himnusszal befejeződik a szertartás?
- Nem. Itt jön a második olyan szakasz, ahol a szereplők még szóhoz jutnak. Mielőtt leveszik a maszkjukat, és újra átalakulnak hétköznapi személyiségekké, azelőtt ők a legbelsőjükből fakadó jókívánsággal búcsúzhatnak a közönségtől. Egyre kértük a szereplőket már tavaly is, és nagyon szépen meg is fogadták: senki ellen ne irányuljon. Bár ez teljesen elképzelhetetlen is, hiszen ha valaki már bent volt a Szent Koronában és ezen a szertartáson átesett, az imacsenden is túl van, az biztosan nem fog rosszat kívánni senkinek, a legvadabb ellenségének sem. Nagyon árnyalt, szép kívánságcsokor szokott összeállni, ami tapasztalataink szerint ha nem is azonnal, de be is szokott következni. Ezután már csak olyan éneklés jön, amelyik alkalmat ad a közönségnek, hogy ő is bekapcsolódjon.
- Hogyan készüljenek föl az emberek a szertartáson és a fogadalomtételen való részvételre?
- Tisztítsák meg a lelküket. Bárkiben van gyűlölködés, bármilyen gonosz indulat - akkor is, hogyha ő azt érzi, hogy jogos -, ne gyűlölködjék, felejtse el. Ez az ünnepség ne múljon el haraggal. Erre úgy készüljünk föl, hogy nagyon nagy szüksége van most az emberiségnek arra, hogy a szeretetet közvetlenül megtapasztalja, mert beszélni aztán nagyon sokat beszélnek róla. Tehát csak az, ami emeli az emberiséget. Családi körben, nemzeti körben és az egyetemes emberiség körében. Fő mozzanata ennek a szertartásnak a háromperces imacsend. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki ott van a téren, akár bent a koronában a szereplők, akár körülötte a közönség, alkalmat kapjon arra, hogy három percig arra gondoljunk, amit ma a legfontosabbnak tartunk. A világ megmaradása és magasabb szinten való továbbélése érdekében használjuk ki ezt az imacsendet.
Elhangzott: Vasárnapi Újság, Kossuth Rádió, 2003. december 21.
Letöltés a Magyar Rádió Műsortárából 14 MB, 49-59. perc (Real Audio)
Az interjút készítette: Haeffler András