Aki Lehel kürtjét is megszólaltatta
Kádár Ferenc 1891 és 1983 között élt Békés megyében, a Nagy-Sárrét tájegységéhez tartozó Dévaványán. Egyedülálló hibátlansággal játszott nádsípon, ő ezt a hangszert tájnyelvi kifejezéssel náddudának nevezte. Ennek tökéletes megszólaltatásáért 1958-ban elsők között kapta meg a Népművészet Mestere címet. A nádsípon kívül játszott furulyán, klarinéton, tárogatón és hegedűn is, emellett szépen, ízesen énekelt. A vele készült hangfelvételeket gyűjtötte össze a nevét viselő dédunokája, és adta ki kazettán és CD-n.
A zenei anyagot szerkesztette Sárosi Bálint és Havasréti Pál, a borító fotóját Kunkovács László készítette. A hanghordozót augusztus 13-án Dévaványán, a Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjteményben mutatják be, ugyanekkor nyitják meg a két Kádár Ferenc kiállítását, ahol a dédapa fafaragásai és képei lesznek láthatóak, ugyanis olajjal és akvarellel egyaránt festett, míg ifjú Kádár Ferenc fotóit teszi dédapja munkái mellé. A kiállítást Alföldi Borus István, a Magyar Rádió népzenei osztályának vezetője nyitja meg, és ő mutatja be a hangzóanyagot is.
A dédunoka elmondta, ő gyerekként hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején még személyesen találkozott dédapjával. Körösladányban éltek, és gyakran átjártak a szomszédos faluban élő nagyszülőkhöz, és onnan pedig a dédapához látogattak el. A dédpapa szívesen mesélt a régi pásztor életről ? ugyanis volt juhász, kanász. ? és megmutatta a furulya faragásának fogásait is. Ez az ismeret a családban apáról fiúra szállt, ugyanis ezt dédnagyapja is az ő apjától tanulta.
A hangfelvételek összegyűjtése Kádár Ferencnek tíz esztendejébe került, de több ok miatt is fontosnak tartotta. Legelőször is azon a véleményen van, hogy a név kötelez, a családban ő a hatodik Kádár Ferenc. Lépten-nyomon azt tapasztalta, hogy dédnagyapja nevét ? mint népzenészt és fafaragót ? számon tartják. Azzal is érvelt, hogy neki még vannak személyes élményi dédapjáról, szeretné, ha gyerekei is megismernék legalább a hangfelvételeken és a fotókon keresztül. Katica most másfél éves, Kende Ferenc pedig öthetes, így majd ők is meghallgathatják az összegyűjtött hangfelvételeket. Kádár Ferenc szerint máris a multikultúra dömpingje áraszt el bennünket, és az uniós csatlakozás után ? vélhetően ? ez még erősebb lesz, ezért is fontosnak tartotta, hogy ? dédapjának is méltó emléket állítva ? összegyűjtse a nemzeti kultúra egy szeletét.
A kiváló népdalénekes és hangszerjátékos dédapjára az ötvenes-hatvanas években bukkantak rá a népzenekutatók. Hangfelvételek 1961-től, 69 éves korától kísérik Kádár Ferenc életét. Nádsíp- és furulyajátéka a rádióban is sokszor elhangzott, hallható volt játékfilm kísérőzenéjében is. Otthonában külföldi filmriporterek is felkeresték. Dédunokája a legtöbb hanganyagra a Néprajzi Múzeumban és az MTA Népzene-tudományi Intézetében bukkant. Mikor Kádár Ferenc megmutatta azt a dossziét, amely a dédapjának írott leveleket tartalmazza, láthattam, hogy az tele van a filmgyárak, a rádió és különböző országos rendelvények felkérésével, invitálásával.
A kazettán hallható Lehel kürtje is, ugyanis a jászberényi múzeumban az idős népzenész ezt is megszólaltatta. Korábban ez senkinek sem sikerült, mivel a becses történelmi ereklye megsérült. Kádár Ferenc a repedést kályha samottal és méhviasszal tömítette el, így kerülhetett annak hangja szalagra.
Mint azt Sárosi Bálint megfogalmazta, Kádár Ferenc a népzenegyűjtés célját az első pillanattól megértette. A népzenekutatókat vendégszerettel fogadta, fegyelmezetten és okosan teljesítette azok kéréseit. Sárosi Bálint maga is tanúsíthatja, hogy épületes volt vele dolgozni. A kazettán és CD-n 66 anyag hallható, terjesztéséről a Fonó Records gondoskodik.
írta: Molnár Lajos