2006 februárjában ült össze először néhányunk, hogy erről a témáról elkezdjünk közösen gondolkodni.

Most, másfél év után szeretném megosztani társaimmal és másokkal is azokat a felfedezéseket amelyekre ez alatt az időszak alatt jutottunk/jutottam, ebben a csoportban vagy személyes életem más területein. Lehet, hogy az itt leírtak sokak számára evidenciák vagy közhelyek ( mit árthat egy közhelygyűjtemény?), de lehet, hogy valakinek egy bizonyos pillanatban segítenek, továbbgondolásra késztetnek, és akkor már volt értelme rögzíteni ezeket az alakulófélben lévő, még inkonzisztens elveket, felismeréseket.

A nemzet emelkedésének feltétele

A nemzet csak a tagjai személyes fejlődése, tudatosságának növelése útján emelhető. Nem mást kell megváltoztatni, mert erre nincs esélyünk: magunknak kell változnunk. A fejlődés közvetlen célja egy magasabb energiaszintű pályára való ugrás – ez csak hozzáadott energiával lehetséges. A hozzáadott energia forrása a tudatosság emelésével, szeretetből végzett cselekvés, vagy cselekvéstől való tartózkodás.

I. A személyes fejlődést elősegítő elvek:
Tudatosodás gátló típushibák

• nem tudjuk , kik vagyunk, mi a feladatunk
• mások által, ellenünkben létrehozott szabályok alapján gondolkodunk magunkról
• másokat okolunk a problémákért
• nem teszünk önzetlenül másokért
• hagyjuk magunkat olyan konfliktusokban provokálni, melyekhez nincs közünk.
• nem arra koncentrálunk, amit magunk is megtehetünk,hanem nagyobb összefüggéseket akarunk rendezni, világot akarunk megváltani
• elfogadjuk az illúziók hercege által felajánlott virtuális valósságot a sors által szabott feladatok felvállalásával szemben

Az áldozat elve
Az áldozat: valamely tett, tettől való tartózkodás felajánlása magasabb, az isteni terv megvalósulását elősegítő cél érdekében. Áldozat, ha időt szánunk valamire, ha ezzel energiával töltünk fel egy ideát, ha egy embertársunkkal nem önös érdekből foglalkozunk, ha teszünk a közösségért. Áldozat a nehezebb út választása, a hosszú távú eredmény érdekében kifejtett tevékenység. Csak az áldozat révén lehetséges az egyén emelkedése, mert az áldozat felfelé irányul, a magasabb világok felé mutat. A közösség épülése és fenntartása érdekében folyamatos áldozatra van szükség, amely egyrészt tettekben, másrészt az egyén lehetőségeihez mért, rendszeres anyagi hozzájárulásában valósul meg. A fejlődés egyik feltétele a személyes áldozatvállalás.

Előítéletmentes és nyitott hozzáállás
A tudatosság emelésének feltétele, hogy ne a könnyebb utat válasszuk, és automatikus reakcióval oldjunk meg egy helyzetet, hanem tudatosan tegyük ezt. Próbakérdés: Mit tenne Jézus az én helyemben?

Szellemi önvédelem: tisztán látni és megkülönböztetni
Megismerni a valódi múltat, felismerni az abban észlelhető tendenciákat, erők mozgásait, ismétlődéseket, azok tanulságait levonni. A felszín alatti folyamatokat kell meglátni, nem szabad, hogy az elsődleges jelentés félrevezessen, mindig vizsgálni kell a lehetséges mögöttes szándékot, hogy elkerülhető legyen a manipuláció győzelme. Ismerni kell az ellenerők¹ érdekeit, a módszereiket, ennek alapján kell felismerni a manipulációs kísérleteket. Nem szabad az ellenerők vonatkoztatási rendszerét, terminológiáját elfogadni, alkalmazni, csak a velük való kommunikáció során lehet azt ellenük fordítani.

A helyes tett
A helyes tett a megfelelő helyen, időben, módon és hozzáállással elvégzett tett. Nem a világmegváltás az egyes személy feladata. Senki ne vegyen több súlyt magára, mint amit bír, csak olyan dolgokon akarjon változtatni, amelyekre hatással van vagy lehet, ne a nagy egészet akarja egy személyben orvosolni, mert vagy kiég, vagy összeroppan.

A helyes tett hozzáállása
Megtenni legjobb tudásunk szerint azt, amit tehetünk, de az eredményt Isten akaratára bízni. Annak tudatában kell cselekedni, hogy az isteni gondviselés eszközei vagyunk, az isteni tervet valósítjuk meg, ha a helyes cselekvést választjuk, és ekkor a Világegyetem erői összefognak és segítenek minket. A helyes az, ha a „ legyen meg Isten akarata” alapállással teszünk a világban, mert akkor nem a saját szintünkön felismert jóhoz kapcsolódunk, hanem az abszolút igazsághoz. Tennünk viszont kell, mert az isteni terv csak rajtunk, tetteinken keresztül valósulhat meg ebben a világban.

Csak a tettet lehet megítélni, az embert nem
A cselekvést annak alapján kell megítélni, hogy segíti-e ez egyes embert, a közösséget abban, hogy kibontakozzon, szélesedjen mozgástere, cselekvési lehetőségei, magasabb energiaszintre emelkedjen, azaz a mérce: Istenhez közelít vagy tőle eltávolít az adott cselekedet. Az egyén feletti ítéletmondáshoz nincs elegendő információnk, és kizárt, hogy ezt az információs korlátot átlépjük.

Nem szabad címkéket osztogatni, egy tettet vagy jelenséget ilyenként kell elfogadni, de állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy a tett vagy jelenség pillanatnyi tudásunk szerint segíti vagy gátolja a közösséget célja elérésében.

Az itt és mostban élni
Életünket nem a múltban éltük,és nem a jövőben kell élünk. Az életünk kizárólag itt és most zajlik, így azon alakítani is csak itt és most van lehetőségünk, nem a múltban vagy a jövőben. A mostban élés felvállalása a felelősségünk, enélkül nem lehetséges a tudatosság.

Érzelmi hozzáállás
Érzelemmentesen azaz előítélet-mentesen kell viszonyulni emberekhez és eseményekhez, a negatív érzelmektől tartózkodni szükséges, a szeretetet gyakorolni kell.

Hit
Bízni kell a jövőben, hinni kell a küldetés beteljesítésében – ezek a siker feltételei. Össze kell kötni a hitet a tudománnyal, mert nem egymás ellenpólusai, hanem egymás kiegészítői, mivel más a megismerésük tárgya: a szellemi illetve a fizikai világ.

A probléma magasabb szintről oldható meg
Egy probléma a felmerülésének szintjén nem megoldható, mert az körkörös akció-reakció sorozatot eredményez, a „szemet szemért, fogat fogért” elv szintjén működik, csak tüneti kezelést ad. Egy magasabb szintről, a problémára rálátva lehet a probléma valódi és végleges megoldását megtalálni, amely szinten magasabb az információs ellátottság, ahonnan a kiváltó ok is látható

Ha harcolunk valami ellen, akkor ugyanazon a szinten működünk, és az ellenfelet erősítjük azáltal, hogy elfogadjuk feltételeit. Győzelemre csak magasabb szintről van esély, az eseménytől/ történéstől hátralépve, magasabb tudatossági szintről elemezve a helyzetet lehetséges csak egy magasabb szintű, ezáltal az adott szinten szokatlan vagy újszerű módon ható, innovatív- intuitív megoldás alkalmazása, ami akár harc vagy veszteség nélküli megoldást is jelenthet, ami bizonyos tekintetben győzelemként is értékelhető. Valamiért tenni azt jelenti, hogy nem negatív célt fogalmazunk meg a magunk számára, hanem pozitívat, nem rombolni akarunk, hanem építeni, beteljesítve ezzel társteremtői rendeltetésünket.

Analógiákat keresni
A világ holografikus felépítésű ( amint fent, úgy lent), azaz legkisebb része is leképezi az egészet. Emiatt az analógiák segítenek megtalálni és megérteni a világ rejtett összefüggéseit. Folyamatosan keresni kell az analógiákat az ember élete, a társadalom működése és a világ jelenségei között, azért, hogy a felismert törvényszerűségek alapján képesek legyünk a helyes tettre.

Egy probléma megoldásában is segítenek az analógiák, mert ezek keresése kaput nyit az intuíció számára.

Az intuíció fejlesztése, a szív általi megértés erősítése
A logikus tudásszerzés mellett ugyanilyen fontos a szív általi megértés, az intuíció beengedése, az érzéseken keresztül való tapasztalatszerzés. Törekedni kell a gondolatok folyamatos áramlásának a megszakítására, hogy teret nyerjen az intuíció.

Hála elve
Hálát kell érezni mindenért, ami van, meg kell tanulni gyönyörködni a teremtett világban, mert az a Teremtő akaratának megfelelő. Minden azért van, hogy minket segítsen a tisztulásban, a megértésben, a fejlődésben. Különösen igaz ez a nehézségekre, amelyek új lehetőséget adnak a megértésre és a fejlődésre. Mindenben a jót kell keresni, mert minden rosszban ott rejtőzik a jó is, és minden jóban ott a rossz csírája is: rajtunk múlik, hogyan látjuk a világot, a jó vagy a rossz aspektusát emeljük-e ki. Ha a rosszét, az korlátoz, beszűkít, energiaszintünket csökkenti, beteggé tesz. Ha a jóét, az lehetőségeinket növeli, világunkat kitágítja, és energiaszintünket növeli, egészségessé tesz..

Bumeráng-elv
A világból az érkezik vissza hozzánk, amit a világba küldünk. Ha jót adunk a világnak, jót kapunk vissza, ha rosszat, akkor életünk minősége is egyre romlani fog. Amilyennek a világot látjuk, olyanként fog hozzánk viszonyulni. Ez nem jelenti azt, hogy a rosszat jónak kellene látni, vagy hazudni kellene, de meg kell látni a rosszban is a jócsíráját.

Hibakeresés
A hiba mindig bennem van, nem a másikban. Ha magamban megtalálom a hibát, és kijavítom, az egész világ fog változni. Ha én fejlődöm, akkor tud a világ is fejlődni.

Éberség elve
Ébernek kell lenni, hogy felismerhessük a minket segítő jeleket, észrevegyük a kínálkozó lehetőségeket, megértsük az életünkbe lépő emberek által hordozott üzeneteket, a „véletleneket”, amelyek segítenek feladatunk beteljesítésében.

Nem-azonosulás
Én nem vagyok azonos a személyes történetemmel, a játszott szerepemmel, a fizikai testemmel – én ennél sokkal több vagyok, a Teremtő rajtam keresztül tapasztalja és alakítja a világot, társteremtő vagyok, Isten egy szikrája él bennem. A szemlélő állapotából kell - cselekednem.

Az értékrend és a tett egysége
A magas eszmék csak akkor hatnak, ha a saját életünkben, a mindennapokban, a mostban érvényesülnek. Ne legyen „ egy dolog az elmélet, más a gyakorlat”, mert halott az az elmélet, amelyet nem valósítunk meg. Nem „majd” kell a helyes tettet végrehajtani, hanem most és itt, azaz azonnal. A kérdés: komolyan vesszük-e önmagunkat, vagy csak játszunk a homokozóban?

II. A közösség működésének szabályai:

Mellérendeltség
A személyek és közösségek az egymás közti kapcsolatokban ( a szociális szférában) egyenrangúan, mellérendelten, nem hierarchiába rendezve helyezkednek el. Ez elsősorban a döntéshozatal mechanizmusára igaz. A mellérendeltségből csak a közösség érdekeinek a szolgálata, egy szerep/ feladat beteljesítése érdekében lehet – a közösség felkérése alapján, és meghatározott tartamra-időlegesen kiemelkedni, Isten akarata szolgálatának motivációjával. A feladatmegosztás a végrehajtás során a felelősségvállalás és a döntési szintek tekintetében piramis-szerű vagy fa-struktúra-szerű feladatmegosztást és felelősséget termel ki.

Hálózatos működés – gyökérzóna elv
A terheket és a kockázatokat meg kell osztani a közösségen belül. A római lictorok² jelképe a vesszőnyaláb volt: egy szál vessző könnyedén eltörhető, a vesszőnyaláb viszont eltörhetetlen. Ha a közösség ezt felismeri, és mindenki hozzájárul képessége és lehetősége szerint a közös célok eléréséhez, a terhek közös viseléséhez, akkor a közösség rugalmassága, túlélőképessége nő. Csak az egymásra utaltság felismerése vezethet el a közösség fejlődéséhez. A közösségek belső és egymás közötti hálózatos felépítése a közösségeket kívülről érő terhelést elosztja, elviselhetővé tompítja, az erőforrásokat belülről pedig úgy gyűjti össze, hogy az nem jelent elviselhetetlen terhet a közösség tagjai részére. A közösségen belül az egyének, és a közösségek összességében az egyes közösségek hálózatot, hálót, szövetet alkotnak, amely jóval erősebb elemi alkotórészeinél, erejét éppen ez a strukturáltság adja, ami a bizalmon alapul. A bizalom elve: tudom, hogy számíthatok másokra, és tudom, hogy mások is számíthatnak rám. Ezt nevezik szívességbanknak is, kalákának is, a lényeg, hogy a közösség eleme tudja, hogy a közösség, mint biztonsági háló, mögötte van, és elkapja, ha kell, a háló szálai megrezzennek, megnyúlnak, de együtt képesek azt a csapást is elviselni, amelynek elviselésére külön-külön képtelenek volnának.

Belső vezéreltség külső irányítás helyett
Ha egy eszmerendszer a vezérelv a közösség minden tagjában, akkor a közösség tagjai egymástól vagy más közösségektől függetlenül, azonos módon fognak reagálni egy adott helyzetre vagy kihívásra. Ha nincs vezér, a mozgalom le nem fejezhető, a nyáj nem széled el, az együttes, belülről vezérelt cselekvés külső eszközökkel el nem nyomható. A vezérlőelv nem egy ideológia, hanem az azonos világnézet, emiatt a mellérendelt közösségek egymástól függetlenül is egyszerre és egy irányba mozdulnak.

Alázat elve: mindenki fontos
Egy közösségen belül egy adott problémára bárkitől jöhet a helyes megoldás, ha a a közösség elég nyitott ahhoz, hogy meghallja,

A közösségi munka felsőbbrendűségének az elve
Egy megfelelő spirituális színvonalon álló közösség közös problémamegoldó képességének, működésének a színvonala mindig magasabb, mint a tagjai egyéni készségeinek a puszta összessége. A közösség megfelelő spirituális színvonalát csak az biztosítja, ha a közös működést megelőzően egy magasabb szellemi identitáshoz való kötődéssel megfelelően pozícionálja magát.

Ugyanakkor fontos, hogy legyenek a munka során olyan szakaszok, amikor a közösség tagjai a maguk egyéni módján, egyedül dolgoznak fel valamilyen témát, mely munka eredményét aztán a közösség elé viszik.

A közösség önszerveződésének elve
Az ideális közösség önszervező, a feladatokat ad hoc hierarchiákba szerveződve oldják meg, a feladatot ki-ki magának találja meg a célszerűségi szempontok, önkéntes feladatvállalás révén. A közösség legfontosabb rendezőelve az elfogadó szeretet. A közösségek Grál-közösségekként³ kell, hogy működjenek, az egyén szabadságát a mások szeretetteli segítésére, önkorlátozásra, ezáltal önkiteljesítésre kell, hogy felhasználja.

A közösségi problémamegoldás szabályai

• szellemi szabadság: a probléma megoldására vonatkozó ötletek születése során minden megengedett, nincs tabu megoldás, minden ötlet meghallgatandó
• szociális egyenlőség: a közösség minden tagjának gondolata egyenlő értékű, azonos módon veendő figyelembe
• testvériség a cselekvésben: feladatmegosztás és időleges irányítás/ felelősség felvállalása a siker érdekében

Gyakorolni a közös imátAz ima magasabb szférákba köt be minket. A közös ima energiamezőt táplál, erősíti a közösséget és elősegíti a cél megvalósulását. A magyarok közös imája segíti a magyarság arkangyalának, népszellemének a működését.

III. A magyarság küldetése

A magyarság csak minőségként értelmezhető, így nem azonosítható a magyar nyelvet beszélők halmazával. Ez a lélekcsoport, amely most magyarként él, egy feladatot kell végrehajtson: az Isten szolgálatát az isteni akarat megvalósításában a más népek segítése, tanítása, a testi-lelki-szellemi gyógyítás, az - akár önfeláldozó- példamutatás révén. Az egyéni szabadság megélésén keresztül a közösség érdekében önként és szeretetből vállalt szolgálat az a többlet, amellyel hozzájárulhatunk a világ fejlődéséhez.

Ha az egyén és a közösség a fenti elvek alapján fejlődik, jó esély van arra, hogy a magyarság képessé váljon küldetése beteljesítésére. Úgy legyen.

Pilisszántó, 2007. Nagyboldogasszony napja
Madari Tibor