A nők elsőrendű gyógynövénye, ám nehezen gyógyuló sebek, fekélyek külső kezelésére, belső vérzések, emésztési zavarok, szívpanaszok esetén a férfiaknak is segítséget nyújt.
Boldogasszony palástja, vagy tenyere néven ismert növény erdőszéleken, utak mentén, domboldalakon, magasabban fekvő nedves réteken és hegyvidékeken nő. Hét-kilenc karéjú, félkör alakú levele van, szívós, nem túl magas száron, ernyőcskében csoportosulva, apró, zöldessárga virága áprilistól júniusig, néha még tovább is viríthat. Gyűjtése nem egyszerű: ezer méter fölötti magasságokban találjuk az ezüstös palástfüvet, amely mészkő- és őskőzettalajon egyaránt megterem.

 Általánosan javallt:

  • nőgyógyászati problémákra
  • nehezen gyógyuló sebek kezelésére
  • vízhajtásra

Lényege és jelképszerű feladata a védelem, a beburkolás. A finom virágot úgy fogják körül a levelek, mint egy kabát. Nem csoda, hogy a palástfű a rejtett női ivarszerveket is jelképezi. Hatásaira utal a növény német neve, „Frauenmantel” – női kabát – is. A női nemi szerveket, mindenekelőtt a méhet erősíti, így az anyaságra való felkészülés, valamint szülés előtt és után alkalmazható haszonnal. A növény ideális szer az anyaságra odaadóan készülő fiatalasszonyok számára.
Segít nőgyógyászati és menstruációs zavarok, fehérfolyás, alhasi panaszok, klimaxos rosszullétek, fájdalmas, erős vérzéssel járó menstruáció esetén, hatásos görcsökre, fejfájásra és túlterhelt máj gyógyítására is. Nyugtató és fájdalomcsillapító, vizelethajtó, gyulladásgátló, vérzéscsillapító, intenzíven hat minden altesti szervre. Kezdődő pubertás időszakában kedvezően hat a női szervezetre, cickafarkkal együtt alkalmazva. Hogyha fiatal lányoknál a menstruáció orvosi gyógyszerelésre sem áll be a havi rendszerességre, cickafarkkal keverve a palástfű (egyforma mennyiséget véve mindkettőből) egyenesbe hozza a dolgot. Szülés utáni sérülések, nehezen szülő nőknél alhasi petyhüdtség esetén, koraszülésre hajlamos nőknél terhesség megtartásában, a méhszalagok megerősítésében igen sokat segít a palástfű. A harmadik hónaptól palástfűteát kellene fogyasztania minden olyan nőnek, akiknek ilyesfajta problémái vannak. Egyetemes gyógyszer az összes női bajra, betegségre, a pásztortáskával együtt. Elődeink e növényt sebgyógyításra használták, külsőleg és belsőleg, valamint törések és epilepszia ellen.

A mai népi orvoslásban ismét a megérdemelt helyet foglalja el. Különösen a svájci Künzle tisztelendő hangsúlyozza: "A nőgyógyászati műtétek kétharmada teljesen feleslegessé válna, ha idejében vagy hosszabban alkalmaznák ezt a gyógyfüvet; ugyanis gyógyít minden altesti gyulladást, lázat, égést, gennyedést, fekélyt és törést. Külsőleg, összezúzva és borogatásként alkalmazva a palástfű sebeket, szúrást, vágást gyógyít. Ennek a teának a folyamatos fogyasztásától azok a gyerekek is megerősödnek, akiknek a jó táplálkozás ellenére fejletlenek az izmaik." Az ezüstös palástfű  különösen elhízás ellen jó. Naponta két-három csészével elég meginni, hogy kedvező hatását kifejtse.

A palástfű a szelídséget, kedvességet és a bájt nagy tekintéllyel ötvözi, s ha egy nőnek nehézséget okoz, hogy beleélje magát az anyai szerepbe (szüléssel kapcsolatos negatív gondolatok, szülés utáni depressziós hangulat), akkor a palástfű segítséget nyújt számára.

Hasznos lehet a felnőtt gyermekekkel rendelkező anyáknak is, akik már túlzottan beleélték magukat az anyaszerepbe, s ezért nehezen találják meg újra a helyüket az életben. A palástfű a segítségükre lesz abban, hogy az anyaszerepből való kilépés fordított folyamatában fellépő problémáikat legyőzhessék.

Nagy cseranyagtartalma miatt a palástfűnek összehúzó hatása van, igen gyorsan gyógyít vérzés és hasmenés esetén, ugyanakkor használják vízhajtóként és szíverősítő szerként is, sebláz, gennyező sebek és elhanyagolt fekélyek esetén is.

 Felhasználási módok:

  • Tea: 1 teáskanál palástfüvet leforrázunk 2-3 dl vízzel, 1-2 percig állni hagyjuk, majd kortyonként fogyasztjuk. Napi 2-3 csésze ajánlott. 
  • Pakolás: a friss növényből megfelelő mennyiséget megmosunk, egy deszkán összezúzzuk és felrakjuk. 
  • Fürdőadalék: egy teljes fürdőhöz 200 gramm szárított vagy néhány marék friss füvet adunk, egy vödör hideg vízben éjszakára beáztatjuk, másnap az egészet fölmelegítjük és ezt a folyadékot a fürdővízbe öntjük.