(A Hazatalálás c. könyv szellemi folytatása)
Záhonyi András könyvismertetője Pap Gábor művészettörténész új könyvéről
A Püski Kiadó 2003 tavaszán megjelentetett könyve bátor továbblépés a megkezdett úton. A szerves műveltséget és a hozzá tartozó vizsgálati módszert, az asztrálmítoszi keretrendszert újabb szemléletes példák segítségével mutatja be. Méltó folytatása annak a törekvésnek, amely az 1999-es Hazatalálásban elindult: fő célja, hogy átfogóan bemutassa a magyar kultúra alkotásai egységes egészet képeznek. Megtanít bennünket, hogy az egyes népművészeti alkotások - fafaragások, festmények, népdalok, népmesék, népballadák - képi anyanyelvünkön megfogalmazott rejtett üzenetei megfejthetők, és rengeteg erkölcsi-szellemi tanulsággal szolgálnak. A nyelv és a kép belső összefüggéseit feltárni, megérteni amúgy is izgalmas kaland. Igaz, sok erőfeszítéssel jár, de Pap Gábor munkáira pillantva bizton kimondhatjuk, hogy megéri!
A szerző írásaiban a magyar műveltséget hat alappillérre támaszkodva mutatja be.
A festett kazettás mennyezetek közül most a técsőivel ismerkedhetünk meg részletesen.
A magyar népművészet alkotásai közül a balladákkal és az évkörön belüli elemzésükkel, valamint szerves műveltségünk értékeivel találkozik az olvasó. Tizenkét régi stílusú magyar népballada - köztük a Molnár Anna, a Halálratáncoltatott lány, a Kádár Kata, A nagy hegyi tolvaj és a Fehér László - példáján érthetjük meg, hogy népballadáink rendre két-két egymás után következő tér-idő egység (állatövi jegy-tartomány) tulajdonságrendszerét fejtik ki.
A Karácsony a magyar csillagos égen a téli égbolt csillagképei segítségével világítja meg a téli napfordulóhoz kapcsolódó ünnepkört. A könyv visszanyúlik egészen az alapokig, így a szakterülettel ismerkedők megtalálják benne a nyugati és keleti Zodiákus elnevezéseit, a dekanátusokat, s magyarázatot kapnak, mi a jelentősége a szellemiség-lelkiség-testiség hármasságnak, valamint választ találnak arra is, hogy a bolygók mely jegyekben vannak otthon, ill. erőben. Az előbbi alapismeretek felhasználására sokféle területről találunk példákat: többek között megismerkedhetünk a regölés asztrálmítoszi hátterével és a kromatikus zenei skálát állatövi keretek között tárgyaló Schneider-szisztémával is.
A veleméri templomról, a magyar Szent Koronáról és Csontváry festészetéről a szerző más kiadványaiban már olvashattunk. A Zarándoklás a cédrusoknál Libanonban c. kép részletes elemzése azonban azok számára is újdonságot jelent, akiknek birtokában van a Napút festője - Csontváry Kosztka Tivadar című, 1992-ben megjelent tanulmány.
Az alappilérek közül a nagyszentmiklósi kincs először jelent meg írásos formában Pap Gábor új könyvében. A mai magyar-román határtól nem messze, Nagyszentmiklóson előkerült leletekről a szerző már számos előadást tartott. Az egyik előadás szövegét kézzel is lejegyezték. Ez az anyag indította el Pap Gábort a bécsi Kunsthistorisches Museumban megtekinthető aranytárgyakról szóló tanulmány megírásának útján.
A hivatalosan az "avarok aranyának" tekintett kincs esetében Pap az utóbbi utat választja. A 2. számú kancsón látható Győztes fejedelem, Állatküzdelmi jelenet, Égi vadászat és Égberagadás c. jelenetek elemzését a művészettörténész új oldalról, az asztrálmitológia eszközrendszerének felhasználásával végzi el. Tudatosan vállalja az újítók sorsát: tudja, hogy a "rögös úton" járva nem könnyű elfogadtatni egy másfajta gondolkodás- és szemléletmódot. Tisztában van vele, hogy a mértékadó szakmai körök mai képviselői - akik közül többel is együtt koptatta az egyetem padjait - a "széles úton" haladnak, így általában elzárkóznak az olyan művektől, amelyek az évkört és az egyes állatövi jegyekhez kapcsolódó állatszimbólumokat is felhasználják. Eljárásuk leginkább Csontváry képei esetében a legfurcsább, hiszen maga a festő ajánlja a Napút állomásait, mint megközelítési módot alkotásainak elemzéséhez.
Nemzeti kincsünk, a magyar nyelv is hangsúlyozottan megjelenik Pap Gábor legújabb könyvében. Az anyanyelv és az irodalom tanításához készült tanterv-vázlat a pedagógusok munkáját kívánja segíteni. Az írás-olvasás tanítására az iskoláinkban megszokott mechanikus módszer helyett a betű-családok, szó-csokrok rendszerét javasolja. A történelem oktatásához is újszerű tématervet mutat be: a magyar népi műveltség, az évkör állomásai és a hétbolygó-rendszer fogalmainak a segítségével egy alapvetően új, nem lineáris időszemléletet javasol. A történelmi események ciklikus természetű tárgyalása lehetővé teszi a mélyebb összefüggések és a kozmikus keretek alaposabb megértését is.
Az eurázsiai műveltség tárgyalása során a szerző újra felhívja figyelmünket, hogy Európa térképén a Kárpát-medence a "közép". Nemcsak földrajzi értelemben, hanem az ősi kulturális és szakrális hagyományok megőrzését tekintve is központi szerepet tölt be. Ebből ered népünk két legfontosabb feladata: anyanyelvünk ápolása, valamint ősi hagyományaink, tudásunk felhasználása magunk és más népek érdekében, mindenki javára. Hagyatékunkat csak a lélek láthatja meg, nem a szem. Az igaz utat akkor találjuk majd meg, amikor hosszú álmából újra felébred bennünk, magyarokban a lélek.
A kötet címének választott Ady-vers sokunkban a magyarság sorsfeladatát idézi fel: a mag rejteki módon őrzi a mindenki számára fontos ősi tudást, s csak akkor tör utat magának a felszínre, amikor elérkezik az ideje.
Reméljük, nemsokára eljön ez az idő.