Időutazásra indulunk Juhász Antal néprajzkutatóval. Régi fotók és tárgyak segítségével bejárjuk letűnt korok tanyavilágát Szeged határában Átokházától Csöngöléig.

 

– Huszonkét évesen kerültem a Móra Ferenc Múzeumba 1957-ben. Tanyákra 1964-től jártam sűrűbben. Miután az ötvenes évek végén lezajlott a téeszesítés, kezdték kongatni a vészharangot, hogy a lakosság beköltözik a falvakba. Azt gondoltam, menteni kell, ami hagyomány még megvan – elevenítette fel tanyakutatásai kezdetét Juhász Antal (79) szegedi néprajzkutató. – Már korábban rányílt a szemem a tanyákra, amikor az ötvenes évek elején gimnazistaként helyettesítettem a postást Sándorfalva és Algyő között. Kerékpárral jártam a szaporhegyi, eperjesi, homokpusztai tanyákat. Szegeden születtem, de akkor falun laktunk. Sosem felejtem el, milyen szívesek voltak a parasztemberek. Olyan finom aludttejet életemben nem ettem, mint akkor: föladta a fölét, szép sárga volt, és akár a máj, úgy remegett, ahogy egy nagy szilkével elém tették. Valami jó hírt vittem nekik.

Seres István az ELTE-n végzett török-mongol szakon, és tagja volt az Akadémia Közép-ázsiai Kutatócsoportjának. Doktori disszertációját a mongol betyárvilágról írta, egyik fő kutatási területe pedig Békés megye kuruc kori története, mely a történészek számára máig fehér foltnak számít. A Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága által megjelentetett mű alapját a történész „asztalfiók-kutatása” adta, Seres István ugyanis egyetemista kora óta gyűjtött anyagokat a témáról.

Egy teljes napig csak szélerőművekből származó áramot használt Dánia – írja a motherboard.vice.com. Az összes decemberben felhasznált dán áram 54,8 százaléka származott szélenergiából, karácsony hetében pedig, amikor az ipari fogyasztás alacsonyabb, 68,5 százalékra nőtt ez az arány.

A „Hol rejtőznek a magyar táltosok?" c. gyűjteményes kötet a szerző 15 átdolgozott, és 130 képpel gazdagított cikkét tartalmazza. Felidézi a több ezer éves magyar történelem iskolai tananyagból kihagyott, kimaradt sorsfordító eseményeit. Az egész kötetet belengi az óhaj-sóhaj: Hol vannak, lesznek-e még magyar táltosok, akik kivezetnék a magyarságot a jelenlegi útvesztőből? Nehogy hiábavaló legyen a vértanúk hazáért hullajtott vére, nehogy elvesszen a haza maradéka! 

A Magyar Régész Szövetség (MRSZ) a Magyarországon valaha talált egyik legértékesebb kincslelet felvételét javasolja a Magyar Nemzeti Bank új műkincs-visszavásárlási programjába. A MRSZ sajtóból értesült arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) most induló "Értéktár programja" keretében 30 milliárd forintnyi összeget szán külföldi tulajdonba került, magyarországi eredetű műkincsek visszavásárlására. A MNB közleménye szerint "lehetőséget kíván nyújtani minden, a történelem és a kultúra iránt érdeklődő állampolgár számára, hogy javaslatot fogalmazzon meg a hazánk szempontjából fontos műkincsek visszavásárlására vonatkozóan.

Szkíta olvasókönyvünk egy nagy múltú, hős népnek állít emléket, amelyik ott bábáskodott az emberi civilizáció és kultúra bölcsőjénél. Krónikáink, gesztáink, régi történetíróink vallották az úgynevezett „szkíta-hun-avar-magyar folytonosságot”, vagyis közös eredetünket e titokzatos, s ősi múltunkhoz ezer szállal kötődő, velünk letagadhatatlan fizikai-lelki-szellemi kapcsolatban lévő néppel. Ezt a dicső, ősi múltat kellett hát eltakarítani az útból, s ezt a mítoszok és héroszok koráig nyúló nemzeti gyökérzetet elvágni, hogy a magyarellenes politikai tényezők a több ezer éves, nemzedékről nemzedékre átörökített eredettudattól megfosszanak bennünket a halszagú finnugor rokonság érdekében.  

MOLNÁR V. JÓZSEF előadássorozata folytatódik  2014. február 10-én, hétfőn este 6 órai kezdettel, arról, hogy jelenünkben meglegyen őseink tudása.

Címe: INDULJ HAZAFELÉ!  

Helyszín: Pinceszín (Budapest, IX. Mátyás u. 7.).

A belépő: 1000 - Ft

Az értekezlet ideje: 2014 jégbontó hava/február 15-én, 11-16 óra között, helye: Magyarok Világszövetsége székháza, Budapest V., Semmelweis u. 1-3. 

 

2012 tavaszán Solton, majd nyáron a Magyarok Világkongresszusán a rovás-szakma egyértelműen kiállt amellett, hogy az a rovásjelkészlet kerüljön szabványosításra a számítógépes világban, amit többek között Magyar Adorján és Forrai Sándor mentett meg az utókornak. Nagyon sokan időt, energiát nem kímélve tettek azért, hogy ennek érvényt tudjunk szerezni.