Makovecz Imre Kossuth-díjas építész 2011. szeptember 27-én elhunyt. A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös elnöke, a magyar organikus építészet Corvin-lánccal kitüntetett stílusteremtője 75 éves volt.
 
Makovecz Imre 1935. november 20-án született Budapesten. Huszonegy éves volt az 1956-os forradalom idején, amely életének meghatározó élményévé vált. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben építészmérnöki, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán építőművészi diplomát szerzett, 1959-től állami tervezővállalatoknál dolgozott. Ebben az időszakban munkatársaival a vidéket járta, elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezett, faluházak építésében segített a települések megmaradása érdekében. Önálló építészirodáját 1981-ben alapította. 
 
Talán legismertebb műve az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon, száznál több különböző funkciójú, jellegzetes épületet alkotott: a paksi templomot és a siófoki evangélikus templomot, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttesét, de a makói Hagymaház vagy az egri uszoda is a nevéhez fűződik.
 
1969-ben a legrangosabb építőművészeti szakmai díjjal, az Ybl-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2003-ban a Prima Primissima-díjat. 1987-től tanára a Nemzetközi Építészeti Akadémiának, 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán. 
 
Makovecz Imre konzervatív közéleti személyiségként is ismert volt. A rendszerváltás után több közéleti civil egyesületet is alapított, vezette a konzervatív, jobboldali, tudósokat, művészeket tömörítő Nemzeti Egység Mozgalmat, 2002-ben pedig részt vett a Szövetség a Nemzetért polgári kör megalapításában. Makovecz Imre 75 éves volt. 
 
Forrás: www.hirtv.hu/belfold/