- No, nézd csak! - s abban a pillanatban olyan szép darutollas kalap feküdt az asztalon, hogy olyan tán még Kossuth Lajosnak sem volt.

A legény majd kinézte a szemét, úgy nézett. Ő még ilyent nem látott. Akkor azt mondja az a szép lány :

- Holnap este is eljövök, de ne várakoztass olyan sokáig, mint ma. Ha a dongásomat hallod, csak eressz be. Most pedig megyek, nyisd ki az ablakot.

Abban a percben kis irinyó-pirinyó dongó lett belőle, s elszállt.

A királyfi meg nyugodtan lefeküdt; tudta, hogy majd néz egyet az ördögök királya, ha ezt meglátja.

A királyfi beszéde egyenes, bátor és naív . Nem fogja föl, milyen veszélybe került, és ez így van rendjén. Ha ifjú korunkban átlátnánk, mi vár ránk életünk során, talán mindentől elmenne a kedvünk, visszanézve utunkra azonban úgy találjuk, éppen úgy történt minden, ahogyan kellett.

A bakszarvú király pontosan úgy viselkedik, ahogyan tőle elvárható: azonnal bezárja hősünket. Észrevehető azonban a már említett precessziós csúszás okozta Nyilas-Jupiter átsugárzás, ami enyhít valamit a helyzeten, hiszen az ördög korántsem olyan kíméletlen, mint lehetne, még étellel-itallal is ellátja a fiút, s három feladatot ad a szabadulás érdekében, ezzel tulajdonképpen lehetővé teszi a menekülést. Ismét egy különös mondat hangzik el a mesében: ? A királyfira rázárták az ajtót, mind a három oldalról." Ha nem figyelünk eléggé, könnyen átsiklunk az ilyen furcsaságok felett. Nem mintha nem lenne olyan szoba, aminek három ajtaja van, de miért fontos ezt itt megjegyezni, mikor különben semmi más jellemzője nincs részletezve a szobának? Mit jelenthet akkor ez a három ajtó? A Bak havában az életlehetőségek beszűkülnek, magba záródva rejtőzködnek, a Nap is alig-fénnyel járja útját. Az újjászületés előtti pillanat ez. Belső világunk fényessége, éntudatunk sugárzó napja is kis időre bezáródik, készül a megújulásra. A Nyilas második Hold-házának, ádvent idejének jelző állata a szarvas, kinek agancskoronája sokfele sugárzó, sokfelől befogadó jellegű, ezen időszakra kecskévé, bakszarvúvá változik, a sokágú fejékből két szarv lesz csupán, ami ez esetben a beszűkült, ugyanakkor megosztott tudatállapot jelzője. Ezt a diabolikus hatást kell egyszarvúsággá változtatni, tudati koncentrációval egy irányba, egy célra, a szabadulásra összpontosítani szellemi erőinket. És ez az egy cél a háromdimenziós világban való újjászületés, hiszen ami megszületik, három irányban fejlődik, növekszik egyszerre. Ugyanakkor a test, lélek, szellem hármasságának egyidejű újászületését is jelenti. Ezért van három ajtó az ödög szobáján. A célunk eléréséhez szükséges szellemi erőfeszítést pedig a fogvatartó maga provokálja feladatok adásával. A rendszer tehát szerves egységben működik.

Az első feladat igen jól jellemzi az e téridő-egységben mutatkozó hatásokat. Káposztalevélből kell darutollas kalapot csinálni . Ezt akár úgy is kiolvashatnánk, hogy KoPaSzTva LeVéL , csinálj ebből DeRűTeLJeS KiLéPőT . Persze ez csak szójáték, de igen árulkodó. A Bak havának tényleg kopasztó, lecsupaszító hatása van, ekkorra az utolsó levelek is lehulltak már a fákról. A káposztalevél pedig tudvalevőleg a kecske kedvenc eledele, esetünkben a Bak szellemi tápláléka. Ezt a kopasztó hatást kell valami mássá alakítani, ehhez azonban teljes lényünk egységben működtetése szükséges. Meg is jelenik a tündérlány, s neki gyerekjátéknak bizonyul a feladat. A darutollas kalap, mint szókép, tényleg éppen ellentéte a káposztalevélnek, ez ugyanis nem kopasztó, hanem egy puha védő-óvó alkalmatosság, a megújult élet betakarására igen alkalmas, és hogy szellemi jellegű ez a védelem, azt a toll igazolja, ami hagyományosan azért kerül a fejünket, szellemiségünk lakhelyét védő kalap mellé, hogy a felfelé irányultságot, az emelkedni tudás képességét jelezze. Maga a kalap formája pedig az itt uralomban lévő Szaturnusz pozitív hatásának megidézője, ugyanis ha a ?Szaturnusz"szó végéről elhagyjuk a latin végződést, azt kapjuk, hogy SáToR .

Még egy kérdést meg kell válaszolnunk, mielőtt továbbmennénk, mégpedig azt, hogy miért dongó képében jön a leány. Egyszerű lenne a magyarázat, ha a kulcslyukon bújna be, de ő az ablakon jön. Két válasz is adódik a kérdésre. Az egyikhez ismét csak nyelvi úton juthatunk, mivel a DoNGó mássalhangzói a sumér DiNGiR betűivel azonosak, ez pedig a mi TüNDéR szavunkkal mutat rokonságot. A másik lehetőség a dongó hangadásával kapcsolatos, ami egy erőteljes, folyamatos rezgéshullám. Az addig oly töretlenül és folyamatosan áramló szerves élet, ami az iramló szarvas állattal jelölődik a szerves műveltségben, itt megtorpanni látszik. A szkíták térdeplő szarvasa idézi meg ezt az állapotot, amikor kicsit mintha ?bedöglött"volna a ?gépezet", s az ördög e döglöttségnek az őrzője. Mivel az élet, a létezés csupa lüktetés, rezgés, a dongó hangjával ezt a ritmust képes újraindítani, és látni fogjuk, meg is teszi.

Másnap jókor reggel ment a király a királyfihoz. Alig nyitott be, meglátta az asztalon a szép darutollas kalapot. Azt mondja a legénynek:

- No, hát ennek derekasan megfeleltél!

-Meg biz én! - mondta rá a legény hetykén.

- Ühüm, hát ha olyan büszke vagy, majd adok én fel olyant, hogy csakugyan nem bírod megtenni!

Azzal az ördögök királya kiment, hozott egy bögre káposztalevet.

- No, ha ebből holnap reggelre ezüstsarkantyút nem csinálsz , vége az életednek!

A legény arra is csak a vállát rázta.

- Hát majd meglesz az is, ha a jó isten megsegít!

A király azzal kiment, a királyfi meg magára maradt.

?Káposztalé meg ezüstsarkantyú! No, ebből már csakugyan nem lesz semmi. De bolond egy esze van annak a királynak, hogy ilyeneket kitalál!"- gondolkozott magában.

Megvárta az estét, a nyolc órát. Jött a kis dongó.

Eressz be, galambom!
Javadat akarom!

Beeresztette, s az megint az a szép lány lett, akit a patakpartról látott. Elmondta neki, mit parancsolt az édesapja. De annak ez is annyi volt, mint a semmi. A káposztaléből olyan ezüstsarkantyút kanyarított, hogy akárki megnézhette volna. De boldog volt a királyfi! Megölelte, megcsókolta a lány, ahogy szíve vágyása akarta. Azután a lány újra megrázkódott, kis dongó lett belőle, s elrepült.

Most már sokkal könyebb a dolgunk, hiszen majdnem mindent tudunk. Ha a káposztalevél a kopasztó jellegű Bak szellemiség negatív hatására utalt, amit pozitívra kellett változtatni, a káposztalé ugyanezen léthelyzet lelki minőségét jelenti, hiszen a lé, a víz az érzelmi szférák jelölője. Az ezüstsarkantyú ennek a ragyogóvá nemesített változata, mivel az ezüst a Hold féme , a Hold pedig érzelmi világunk rejtelmes változásainak igazgatója. A sarkantyú a serkentést szolgáló eszköz, cselekedeteink pedig többnyire érzelmi indíttatásúak, ugyanakkor hangzósorával a Bak megidézésére szolgáló képjelek egyikére, a sárkányra is ráirányítja figyelmünket. Egy ilyen hatalmas, serkentő lelkierő szükséges a kibontakozáshoz.

Másnap az ördögök királya majd hanyatt esett, mikor a gyönyörű ezüstsarkantyút meglátta. De mégsem nyugodhatott a legénytől, mindenáron az életére tört, el akarta veszíteni. Hozott be egy kancsó tiszta, szűrött vizet.

Na,ha ebből holnap reggelig rézfokost nem csinálsz , előre megírhatod a testamentumodat.

A királyfi nem szólt semmit. Az estére várt, azt hitte, hogy ha eddig ment minden, ezután is megy. Az ám, de mikor a kis dongó szép leánnyá változott, s megtudta a parancsot, csak a fejét csóválta, hogy már azt ő sem tudja csinálni .

Miért nem lehet a tiszta, szűrött vízből rézfokost csinálni , ha a káposztaléből lehetett ezüstsarkantyút? A réz a Vénusz féme , a Vénusz pedig a szerelem, és a szeretet felügyelője. A fokos hatalmi jelvény, fegyver, ugyanakkor fokozást is jelenthet, tehát egy fokozott erejű szeretet, szerelem megvalósulását szorgalmazza az ördög. Ádvent és karácsony idején azonban szó sem lehet erről, már amennyiben szabadulni akarunk ebből a bezártságból. Az ördög cselvetése nem sikerül. Tiszta, szűrt vízből egyébként sem valósítható meg ez a feladat, hiszen a sterilitásból való teremtés lehetetlen. Aki még a tiszta vizet is megszűri, azzal már nagy gondok vannak, és ezek a nagy gondok éppen napjainkban jelentkeznek erőteljesen, amikoris a sterilitást reklámozó képek zuhatagát láthatjuk reggeltől estig. Ebből szerelem és szeretet soha nem születik. Itt válik nagyon korszerűvé a mese üzenete. Az ilyen léthelyzetből menekülni kell, de a menekülés sikerének feltétele az átminősített, megfényesített szellemi és lelki energiák birtoklása. Ezek elnyeréséhez kellett az ördög, a fenyegetéssel ösztönző hatalom.

- Tudod-e, mit? - mondta a királyfinak. - Elmegyünk mi innen, mert itt egyikünknek sem lesz jó a sora! Téged majd megütlek a pálcámmal, változol egy aranygyűrűvé, a szép kis pejlovam aranyalmává, én meg madár leszek, s megyünk.

Ahogy mondta, úgy lett. A királyfiból aranygyűrű, a szép kis pejlóból aranyalma, a lányból meg madár lett, a gyűrűt a szájába, az almát meg a lábába fogta, s ment, ment, mint a gondolat.

Másnap reggel az apja észrevette, hogy se a lány, se a királyfi. Mindjárt tudta, hogy egy követ fújnak. Azt mondja a szolgájának:

- Eredj csak utánuk, ha tudod, hozd vissza őket!

Még olyan szaladást, amit az a szolga tett! Úgy ment, mint a villám. Egyszer azt mondja a madár a gyűrűnek:

- Jaj, de sebes szél fúj a hátam megettt , jönnek utánunk! - Aminthogy igaz is volt.

Látott egy sűrű bokrot, beleszállott éppen a közepébe.

A szolga nemsokára a nyomukban volt, de hasztalan keresett, kutatott, nem talált semmit. Megy haza , mondja a királynak:

- Felséges uram, nem láttam én őbelőlük annyit sem, mint a körmöm feketéje! Egyedül egy bokor volt a pusztán, annak a közepiben meg egy kis madár.

- Az volt az, te szamár! - mondta a király. - Látom már, hogy magamnak kell mennem, mert rátok még ezt sem lehet bízni.

De még ha látott valaki sebes menést, látta volna az ördögök királyát. A kis madár is nyomta ám. De hasztalan ment volna akárhogy, ha mindjárt ott nem lett volna az ország határa, megfogták volna. De az ördögök királyának ereje csak a maga országa határáig tartott, tovább nem. Mikor látta, hogy azok átlépték a határt, olyan mérges lett bele, hogy mindjárt megpukkadt.

A kis madár átváltozott szép lánnyá , a gyűrű királyfivá, az aranyalma szép pejló lett. A lóra felültek mind a ketten, mentek haza a zöldszakállú király országába. Otthon megesküdtek, lagzit csaptak, én is ott voltam a lakodalmon, mint kisbőgős, úgy jóllaktam hurkával, kolbásszal, még másnap se kellett az étel. Bandi legyek, ha nem igaz! Még most is élnek, ha meg nem haltak!

Új szereplő lépett a színre, a lány kispejlova . De mi haszna, ha nem ő szállítja a szökevényeket, hanem őt is vinni kell? Érdemes ezen a kérdésen is eltűnődni. A ló ez esetben csakis a testiség képjele lehet, hiszen János a szellemi, a leány a lelki valóságunk megidézői. Ennélfogva neki kéne hordoznia a másik két minőséget, mint ahogy általában szokás a mesékben. Csillagmitológiai értelemben is jogos a megjelenése, mivel a Bak cikkelyében, az fölött található a Csikó csillagképe, ezért kispejló itt a neve. Mégsem ő a szállító "jármű", hanem a madárrá változott leány. Úgy tűnik, ebből a szorongatott állapotból egyedül a lélek jelenléte tud kivinni bennünket az ő varázslatos képességeivel. Az átváltozás mikéntje is igen beszédes. János, aki egyszer már kapott egy aranygyűrűt a tündértől, most maga válik azzá. Mivel már végigjárta, megismerte önmaga teljességét, itt nyilvánul meg teljességének aranyfényű, legtisztább formájában. Ez a gyűrű egyúttal a Bak képjelére emlékeztet, annak átminősült változata. Az aranyalma a megtisztult, gyógyult testiség mutatója, ugyanakkor a második harmadnak, a Bika dekanátusnak szimbóluma . A leány madárként a harmadik, Szűz dekanátust idézi, a megtisztítva felemelő lelkierőt. A szokásos Szűzet idéző jel is megjelenik vele együtt a bokor formájában, mint az erdőnél kisebb - dekanátusnyi - szálas, sűrű képződmény. Ez esetben már ez sem akadályozó, hanem segítői megnyilvánulással. A szabadulás, menekülés során tehát sorban elénk rajzolódik a Bak téridő-egység mindhárom részegysége, ezeken áthaladva, ezt a létszintet meghaladva hőseink végül átjutnak a határon túlra, ahová az ördög már nem követheti őket. Megjegyzendő, hogy leányában őfelsége mégis csak túljut a határon, és valóban, a Vízöntő havát is a Szaturnusz uralja, de hogy miként, azt már más mesékből kell kinyomoznunk.