Az ördög vízalatt léte azt a Vízöntő-hatást mutatja, amikor e szomszédos jegytartomány, a Vízöntő, mindkét irányban "ráhullámzik"a mellette lévőkre, egyfelől a Bak, másfelől a Halak téridő-egységére. Ugyanez az erőhatás teszi lehetővé, hogy a király az időben hátrálva visszatérhessen otthonába.

Tudjuk, hogy 17 esztendeje vándorol a király. Ha az esztendő helyett évet mondunk ,ami nem megengedhetetlen változtatás,akkor jelentése lesz e számnak is. Az "év"ugyanis "ív"-nek is olvasható, a 360 fokra osztott teljes kör ívét jelentheti ez esetben. Ha most a Bak jegy utolsó, harmincadik ívhosszától 17-et visszaszámolok, nagyjából a jegyidőszak közepén, a Bika hatásokkal átszínezett második harmadban találom magam. Lehet, hogy e Bika hatás okozza a szakáll zöld színét? Mindenesetre e zöld szakáll nem egyedülálló hagyományunkban. Pap Gábor a Karácsony a magyar csillagos égen c. könyvében idéz egy betlehemes játékból, ahol is az egyik szereplő, a Bak képviseletében megjelenő Öreg mondja a következőket: "Ti itt csak esztek-isztok, az Öregapátok zöld, mohos, stb. szakállával meg nem gondoltok!"

Ezek után már el kell gondolkodnunk, ki is ez a zöldszakállú király? Minden jel arra mutat, hogy tulajdonképpen neki kéne itt uralkodnia, s nem az ördögnek. Itt van az otthona, e jegy közepén, zöldes-mohos szakálla van, csak egy a gond, alkalmatlan az uralkodásra. Nem törődik alattvalóival, családjával, magányosan bolyong a világban, vagyis uralkodóhoz méltatlanul viselkedik. Ezért hívódik elő rosszabbik énje, s veszi át a hatalmat, arra kényszerítve a királyt, hogy indítsa útnak fiát, vagyis ébressze fel, élessze újjá önmaga gyermeki énjét. A zöldszakállú még nem tudja, mit követel az ördög, hiszen nincs tisztában helyzetével. A tudatlan emberre jellemző önteltséggel reagál, azt képzeli, nincs olyasmi az országában, amiről ő ne tudna, miközben rég nem törődik vele. Az önismeret hiánya bizony jövőnket veszélyezteti, gyermekünket követeli, ugyanakkor a gyermeki helyetállás , áldozat jóváteheti az apák vétkeit.

A régiségben a karácsonyt megelőző szentestén emlékeztek Ádám-Éva bűnbeesésére. Látszólag nem sok köze van ennek a mesének ama régi történethez, de ha jól belegondolunk, némi hasonlóság felfedezhető, ugyanis nemcsak Éva felelős a történtekért. Ádám volt az, aki hagyta, hogy figyelmét eltereljék az Úr parancsáról, vagyis szelleme "elment otthonról". Nem volt elég éber, nem látta át a helyzet fonákságát. Csak akkor kerülhetünk az ördög csapdájába, ha belső látásunkkal nem figyelünk folyamatosan lényünk teremtői középpontjára, ha tudatunkat hagyjuk manipulálni, ha figyelmünket engedjük elterelni a lényeg látásáról. Közben lényünk másik fele, a lényeglátó öntudat szellemi erejét nélkülözni kénytelen érzelmi világunk könnyen elcsábul, kiszolgáltatottá válik. Ez az alapja a média-manipulációknak is. Ha Ádám nem tartja szem előtt folyamatosan az Úr parancsát, ha nem képviseli határozottan és erélyesen az igazságot, Évát megkörnyékezi az ördög, a jövő veszélybe kerül. Esetünkben nem tudjuk, "Évával"mi történt otthon, míg a király vándorolt, erről nem szól a mese, az ördög azonban érdekes módon pontosan tudja, mi a helyzet, azt is tudja, mi kell neki. A gyermeket ,a jövőt követeli.

Mikor hazaér, elejbeszalad egy szép, nagy legény, a nyakába ugrik, összevissza csókolja.

- Jaj, kedves apám, de sokáig itthagytál bennünket! De jó, hogy egyszer itthon vagy! Én vagyok a János!

A király csak nézett. Aztán eltaszította magától a gyereket.

- Kinek vagyok én az apja? Te meg kinek a fia vagy? Nem ismerlek!

De odabent a felesége elmondta neki, hogy bizony az ő gyereke az! Már éppen annyi idős, mint amióta ő elment hazulról.

Csak akkor kapott a zöldszakállú király az eszéhez. Emlékezett, hogy az ördögök királyának ígért valamit, amit az országában nem tud. Hát ez a szép legényfia volt az, akit nem tudott! Majd megette magát! Már arra is gondolt, hogy jó volna oda nem adni a gyereket, de a másik percben meg attól félt, hogy akkor maga az ördögök királya jön el érte.

Magához hívatta a fiát. Elmondott neki mindent, ahogy van. De a legény nemhogy megijedt volna, még maga is azt bizonygatta, hogy jó lesz, ha elmegy. Másnap felkészült, el is ment.

A király tehát visszatér otthonába, és útjára engedi a fiút, aki nem kérdez, nem vonakodik , nem mondja azt, hogy "edd meg apám, amit főztél", hanem engedelmesen, örömmel vállalja küldetését. A világ rendje kezd helyreállni. A teljességből kiszakadt én-részem, racionális tudatom bármekkora utat járjon is be, bármilyen nagy sikereket arasson is a világban, egyszercsak rádöbben magányára, útja kilátástalanná, léte értelmetlenné válik. Azonban ha én a nagyra növesztett egóm elhatalmasodott fantomját - magamat megalázva - képes vagyok visszavezetni az eredethez, akkor ott megtalálom lényem másik felét, az eddig bennem tudattalanul működő érzelmi- és ösztönvilágot. Ez az egyesülés világítja aztán meg előttem, hogy él bennem egy örökifjúi minőség, megváltásom letéteményese, János. Őt kell immár felszabadítanom, útjára engednem, mert megcsontosodott rögeszméim ördögét csak ő győzheti le. Az újjáteremtődés kiindulási pontja egy királyi székhely. Mint már megállapítottuk, a lényünket éltető, sugárzó központ bent és fent van, ami természetesen bensőséges lelkületet és szellemi magaslatot jelent. Ez a székhely ugyanakkor magszerű. Minden életcsíra, minden lehetőség egy magban rejtőzik, és egy maghasadással, megnyilatkozással indul útjára, majd ide is tér vissza. A maghasadás hatalmas energiafelszabadulással jár, ez az erő csak az oktalan ember kezében romboló, a természetes rendben ezáltal csillag születik, új élet fogan, csíra indul a fény felé.

Személyiségünk teremtői középpontjában a szellemi és érzelmi egyesülés szeretet-izzása indítja útjára új énünket, aki immár a bennünk élő megváltóval azonos.

Minthogy szellemi lényegünk visszahúzódott, eltávolodott a világi hiúságoktól, magszerű állapotba került, tudatos énünk találkozott ösztönénünkkel , így ráismertünk saját teljességünkre. Az önismeret lényege a tudattalanba száműzött, "elfelejtett", kellemetlen, fájdalmas, szégyenteljes emlékeink újbóli átélése, immár a világi hiúságoktól mentes, helyes értékelése. Ez a tudás biztonságérzetet ad, a biztonságérzet szeretetet, megértést ébreszt, mert a nemtudás , az ismeretlentől való félelem szüli a kétséget, a kétség a gyanakvást, a gyanakvás a gyűlöletet, a viszályt, a meghasonlást, ördögi arculatunk megjelenését.

A magunkra ismerés szeretethullámai lelkünk magját áthevítik, héját megrepesztik, teremtői középpontunk izzó ősereje szüli meg új énünket, indítja útjára a fiút.

Az önmegtagadásnak, az önző egó legyőzésének megfeszítettségéből kiröppenő magerő termékenyítő szellemi megnyilvánulása mutatkozik meg János viselkedésében. Gyorsan és határozottan cselekszik, azonnal útnak indul. A szülők egymásratalálásának , egyetértésének szellemi védelméből elindul a gyermek a maga útján. Engedelmes és szolgálatkész viselkedésének megértéséhez gondolatban vissza kell térnünk a mese első szakaszához, amikor a két király találkozik. Nem éppen hétköznapi a jelenet, egyikük a víz alatt van, a másik a víz tükre fölött. Ez a kép sugalmazhat valamit, amiről eddig nem szóltunk. Amint a zöldszakállú király a bakszarvú ördög fölé kerül, a két uralkodó helyzete megidézi azt a téridő-diszharmóniát, amit a Föld forgástengelyének lassú elmozdulása idéz elő, az ún. precesszió jelenségét. Ennek következménye, hogy a Bak havában a felkelő Nap mögött nem a Bak, hanem a Nyilas csillagképe látható. Tehát az időt képviselő Bak fölött a térben a Nyilas jelenik meg. Ez az "egymásracsúszás "ugyanakkor e két jegy uralkodó bolygóinak együttállására is utalhat, ezek a Nyilasban otthonlevő Jupiter, aki meséinkben zöld királyként, vagy zöldruhás vadászként szokott megjelenni, valamint a Bak havában uralkodó Szaturnusz, a fekete ember, a "nagy rosszakaró".

A Jupiter és a Szaturnusz együttállása elég ritka tünemény az égen, Jézus születésekor lehetett például ezt a jelenséget megfigyelni.

A 26000 éves nagy Napcikluson belül ekkor vette kezdetét a Halak 2160 esztendős világhónapja, mely időszak alatt a kikeletet, a természet feltámadását évente indító Kos havában a Nap mögött a Halak csillagképe látható. Ennélfogva ebben a korszakban minden ember eleve áldozatra születik, mivel a Halak az áldozathozatalt kikényszerítő kozmikus hatást jelöli. Jézus életpéldája adott útmutatást e pusztulással fenyegető korszak helyes megéléséhez. Mesebeli Jánosunk pontosan ezt a példát követi, sikere is ennek köszönhető. Mivel viselkedésének erővonalai egybeesnek a Nagytermészet rendjének időszerű hatásaival, olyan segítséget kap, ami lehetővé teszi számára a győzelmet. Nem véletlen az sem, hogy éppen János az ő neve. Az esztendő körében a fény születésének is, és kiteljesedésének is a közvetlen szomszédságában van János napja. Keresztelő Jánosé a Rák havának 24 ., apostol Jánosé a Bak havának 27. napján. Az egyik János előkészíti az Úr eljövetelét - és ez az előkészítés már Mária és Erzsébet találkozásakor elkezdődik - , majd egész élete ennek jegyében zajlik. Apostol János pedig a távozásnál van együtt Jézussal. Ekkor hangzik el már a kereszten szenvedő Jézus szájából az a mondat, amely megvilágítja a jánosság szerepkörének rendkívüliségét: "Jézus azért, mikor látja vala , hogy ott áll az ő anyja, és az a tanítvány, akit szeret vala , monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! Azután monda a tanítványnak: ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány."(Ján .19 ; 26-27.)