• Nyomtatás
Részletek
Találatok: 5034
Esztendőről esztendőre, hagyományosan ünnepi szentmisével és Szent László-körmenettel zárul a Varadinum hete a Pece és a Sebes-Körös partján. Vasárnap ezrek ajkán csendült fel László király éneke: „...dicsőséges László, kérünk légy Istennél értünk közbenjáró...", s ezrek imádkoztak a boldog Várad felemelkedéséért felemelkedéséért Tempfli József nagyváradi és Roos Márton temesvári római katolikus megyéspüspökkel, midőn a Nap borongósságból előviruló tekintetét végighordozta Szent László hermáján és a Bazilika előtt kanyargó körmeneten.

A bihari püspökséget Szent István király alapította az első tíz magyar püspökség között, majd a besenyők betörése és pusztítása után Szent László határozta el, hogy négytornyú templomot alapít a vidéken. A király ifjúkorának jelentős részét töltötte vadászattal a bihari vadregényes tájakon, így az egyházalapításhoz kapcsolódó legenda is ezt meséli el: Lászlónak vadászás közben jelent meg a Szűzanya, és azt mondotta, hogy ahol nyila földet ér, ott építsen templomot tiszteletére. Az egyház és a hozzá szigorúan kapcsolódó városalapítás históriáját Tempfli József megyéspüspök elevenítette fel, majd köszöntötte a testvérfelekezeteket és a világiakat, többek között Szabó Vilmost, a magyar miniszterelnöki hivatal kisebbségügyi államtitkárát, Gulyás Kálmán államtitkárt, Bálint-Pataki Józsefet, a HTMH elnökét és Cseh Áron főkonzult, a Bihar megyei RMDSZ vezetőit, honatyákat, városvezetőket. „Isten különös kegyelme, hogy az első szent király halála után Lászlót kapta a magyarság, aki kivezette népét a belső viszálykodásból" – domborította ki a városalapító szent király nagyságát Tempfli József. Nagysága többek között igazságosságában és rendszeretetében nyilvánult meg: minden ítéletében Isten félelmét tartotta szem előtt. „Vitézsége, igazságossága, egyházhoz való hűsége mellett népe jótevője volt, aki a szigortól sem riadt vissza, hogy példával járjon elöl" – zárta ünnepi köszöntőjét Tempfli püspök.
Roos Márton temesvári püspök szentbeszédében azt hangsúlyozta, hogy László király léte nemcsak kegyelem, de felelősség is a mai váradiaknak: „Az alapítás kezdet, az isteni működés jele, újrakezdést jelent, s a kezdet egy nagy mű, távolba mutató dolog is lehet." István király pogány környezetben alapított egyházat. A bihari egyházat erős alapokra építtette. A kereszténység bölcsője lett a vidéken. Ha szent az egyházalapító, külön kegyelemnek számít, mert közbenjáró Istennél az ő népéért.
Szent László kiteljesítette a nagy művet, sok évszázados biztos alapokon hozta létre Nagyváradot, amely ma is rangos helyet foglal el a városok és egyházmegyék sorában.
Járt itt tatár, török, világháborúk dúlták, de tisztelere méltó keresztény szellemiségét nem veszítette el. „Az István és László emelte alapokra tágas ház épült, amelybe sok ember befér – mondotta Roos Márton, majd így folytatta –: Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők. Az Úr igazán épített Nagyváradon, törekedni kell az örökség megőrzésére és továbbfejlesztésére, ehhez kell látni Istenbe vetett hittel." Koruk jeleit meglátva harcolt a pogányság ellen a két király. Helyesen cselekedni a megfelelő időben és megtenni ami emberként lehetséges, minden keresztény szent feladata, legyen tehát áldás Nagyváradon és egyházán, hogy mindezt megvalósíthassa, zárta szentbeszédét Roos Márton. Majd a szentségimádás és szentáldozás után László király hermája egyházfői és papi, illetve a hívek seregének kíséretében körbejárt a Bazilika és a Barokk-palota előtti téren.
Délután négy új taggal bővült a Sárkány-lovagrend, a látványos lovaggá ütési ceremónia ugyancsak a váradi bazilikában volt. A nagyváradi Missurai Szabó Istvánt, a szentkatolnai Kühle Lászlót, a csíkszentgyörgyi Csedő Zoltánt és a tasnádi Kardos Lászlót fogadta tagjává a rend, amelynek vezetője, vitéz gróf várhegyi dr. Lehr György elmondta: negyedik alkalommal folyt a Pece- partján a ceremónia, amelynek során a hagyományos rendi fogadalomtétel után palástot, kardot, díszes nyakéket és sarkantyút vehettek át. A rendi elöljáró ezután háromszor karddal illette a jelölt vállát.
Kevesen tudják, hogy a Sárkány-lovagoknak kötődése igen nagy a városhoz. Zsigmond király gyakorta megfordult Nagyváradon, 1406-ban itt határozott Albeni Eberhárd váradi királyi főkorlátnok püspöki kinevezéséről, aki 1408-ban, tehát váradi püspök korában írta meg a Sárkány-rendet alapító levelét. Az ország kormányzását távollétében e rend tagjaira bízta Zsigmond. „Itt vagyunk és fogadjuk meg, hogy minden évben eljövünk, tartsuk magunkat ehhez a fogadalomhoz" - zárta az idei Varadinumot Biró Rozália, a Varadinum Kulturális Alapítvány elnöke este a színházban. „Megmutatjuk Partiumnak és az egész világnak, hogy itt vagyunk, és virágzik kultúrának. A ... rendezvény ... együttgondolkodásra, beszélgetésre késztetett: bizonyítani, hogy itt és együtt akarunk élni, itt akarjuk nevelni gyermekeinket úgy, hogy nemzettudatból mindenkor példát adjanak" – mondotta, majd emléklappal jutalmazta az idei Festum valamennyi szervezőjét, emlékplakettel pedig az Ady Endre Középiskola tevékenységét ismerte el, amely Hol sírjaink domborulnak címmel hatodik alkalommal szervezett történelmi vetélkedőt 50 főnyi diák részvételével. A Tibor Ernő Galéria és az unitárius egyház képviselői vehettek át elismerést a kitűnően szervezett, tartalmas programjaikért.
Ezután következett az ünnepségzáró előadás: Görgei Gábor, Komámasszony, hol a stukker? című darabja, a marosvásárhelyi színház Tompa Miklós Társulatának előadásában. A fergeteges, keserű humorral ábrázolja az egymást fojtogató néprétegeket képviselő figurák primitív túlkapásait a stukker birtoklásának tudatában. S az üzenet: a nehezen kialkudott fegyverszünetben a kinyíló ajtó mögött téglafal húzódik nemes, értelmiségi, kishivatalnok, pufajkás és paraszt előtt is.
Talán jobb lett volna összefogva kijutni a fal mögül?

Balla Tünde, Nagyvárad
"