Beavatás

A leendő sámánt gyakran spontán módon hívják a szellemek. A mi kultúránkban ezek a tapasztalatok néha mint testen kívüli élmények jelentkeznek, vagy mint pszichotikus epizódok, vagy mint nagyhatású álmok. Van, amikor ezeket a tapasztalatokat, élményeket betegség kíséri. A beavatás valójában kemény fizikai és pszichikai megpróbáltatás is egyben. Amikor ez megtörténik, a hagyományos társadalmak törzseinél egy tapasztalt sámánt kérnek fel, hogy tanítsa meg az újonnan beavatottat a sámán útjára. A tanítás főleg a tanulási helyzetek megteremtéséből, kijelöléséből áll, mivel a valódi tanár az Univerzum. Minden sámánnak megvan a saját közvetlen kapcsolata a szellemek bölcsességéhez. Ezek a nem hétköznapi tanítások képekben, szimbólumokban, vagy szavakban jelennek meg. A sámántanuló feladata ezek mélyebb jelentésének megértése és hasznosítása a hétköznapi realitásban.
A beavatás, vagy a tanulás során a sámán találkozik segítő szellemeivel és szellemi tanítóival. A segítők gyakran állat alakban jelennek meg. Ezek az erőállatok, melyek nélkül a sámán nem sámán. Az erőállat egyszerre védi és szolgálja őt. A táncot és az éneket is gyakran a segítőjétől kapja. Mindannyiunknak vannak segítő szellemei. A különbség a sámán és az átlag ember között az, hogy a sámán tudja hogyan kerülhet velük kapcsolatba és hogyan dolgozhat velük együtt. A sámán csak akkor sámán, amikor sámánizál, különben társadalmának rendes tagja.
A sámán gyógyítás alapgondolatai, szimbolikája
A sámán legfőbb munkája mindig a gyógyítás volt. A sámánizmus megértésének és különösen a gyógyításnak a középpontjában az erő áll. Az erő mint energia jelenik meg (ld. jungi KTT), az Univerzum energiája, ereje.
Hagyományosan a sámánizmus a betegségeknek két fő okát látja:
1. a betegbe valamilyen nem kívánatos erő (energia) kerül, valami, aminek nem kellene ott lennie,
2. vagy hiányzik valami a betegből, aminek meg kellene lennie. Ez az erővesztés.
Sámán szempontból mindennek van szelleme, így ez a betegségekre is áll. Az első esetben a sámán feladata, hogy kimozdítsa, eltávolítsa a betegből a betolakodó erő, a betegség szellemét.
A betegségek fő okozója a szeparáció mind a szó szoros, mind annak átvitt értelmében (pl. elszakadás a környezettől, a természettől, emberi kapcsolatoktól, vagy a betegnek önmagától akár). A szeparáció, mint erővesztés jelenik meg, kimerülés, energiahiány. Az így támadt résen képes bejutni valamilyen nem kívánatos betolakodó erő, a betegség, mintegy kitöltve az erővesztés miatt keletkezett űrt.
Amikor valaki erősnek, energiateltnek érzi magát, akkor jó a kapcsolata az Univerzummal (az emberekkel, a munkájával, a természettel, a bolygókkal), tehát az univerzális erővel telített, nincs hely a betegségek számára. Az ember hallgat szellemi segítőire, amit a hétköznapokban úgy élünk meg, mint intuíciót, bizalmat, reményt. Az erővesztés legszembetűnőbb tünete a bizalom hiánya, ami nem egyenlő a félelemmel. Az erővesztés manifesztálódhat abban, hogy "rosszul mennek a dolgok", vagy "ma semmi nem sikerül". Természetesen mindannyiunknak vannak ilyen napjai. Lehet ez figyelmeztető jel de, ha hosszabb ideig tart az erő elvesztéséhez vezethet, amit kísérhet depresszió, vagy betegségre hajlamosíthat. Gyakran elég az erő visszatérítése majd visszaadása és a beteg talpra áll. Mielőtt a lélekvesztésről beszélnék, elkerülhetetlen a lélek sámánisztikus definiálása: a lélek anyagtalan esszencia egy személy életében, spirituális elv emberi lénybe testesülve. A lélek kitágulhat, vagy összehúzódhat, helyet .változtathat térben és időben, vagy többdimenzionális lehet egyszerre.
A lélekvesztés az erővesztésnél súlyosabb. Ez lehet az okozója komoly, olykor halálos betegségeknek. A lelkünktől való szeparáció eredményezheti, hogy testünktől is idegennek érezzük magunkat, ill. a környezetünktől, vagy magától az élettől.
Hogyan történik a lélekvesztés? Általában valamilyen traumatikus élmény hatására, vagy valamilyen hosszasan fennálló tarthatatlan helyzet miatt (elnyomorító életkörülmények, testi, vagy szexuális brutalitás, életet fenyegető betegség, sérülés, baleset, de lehet viszonylag kis trauma is, pl. hogy egy gyerek leesik a bicikliről).
Ilyenkor az eseményhez kapcsolódó érzések, érzelmek leválnak, (a tudattalanba süllyednek) a túlélés érdekében. Sámáni megfogalmazás szerint a lélek egy része elhagyja a testet, az, amelyik fizikailag és/vagy pszichikailag kapcsolatos az incidenssel.
Ezért vészelhető át, élhető túl komolyabb károsodás nélkül a traumás élmény. Az ilyen ember tehát mintha ott sem lenne a trauma történésekor, - az eseményhez kapcsolódó érzelmek automatikusan kizökkennek a tudatból. Úgy tűnik, hogy ez veleszületett válasz a szervezet emocionális túlélésére, védekezés. Az ilyet mint disszociációs érzést írják le az érintettek. Pl.: egy súlyos műtét után: "soha nem éreztem, hogy valóban visszatértem az anesztéziából", vagy baleset során az extrém fájdalomtól szenvedő sokkos állapotba kerülhet, így hagyva el a tudatos realitást. Szét-, vagy megosztottság ill. hiányérzet jellemezheti ezt az állapotot.
A lélekvesztés további módjai, ha elrabolnak egy lélekrészt (felbomló párkapcsolat, szakítás), vagy mi magunk adjuk oda lelkünk egy részét (pl. hiábavaló kísérlet egy kapcsolat fenntartására). A lélekvesztést a nyelv is kifejezi: amikor egy halott viszi magával a lelket: "a feleségem halálával mintha egy részem vele halt volna." Az elhagyott szerelmesnek "ellopták/összetörték a szívét/lelkét". Heves vita is vezethet lélekvesztéshez, amikor a vesztesnek csak a düh marad, aki ilyenkor önuralmát, vagyis lelkét veszti. Az eltávozott lélekrészt sokan igyekeznek kitölteni alkohollal, drogokkal, túlevéssel, vagy fokozott szexualitással. Mindezek jól ismertek a pszichoterápiás gyakorlatból.
Az erő- és lélek-visszatérítés speciális sámánmunka, a sámán gyógyítás alapvető gyakorlati technikái, melyekre jelen keretek között nem térhetek ki. A mai, XX. századvégi sámánok köznapi emberek, akik munkájuk mellett gyógyítással is foglalkoznak. Mindenki végezhet sámánmunkát, megtanulhatja, de a gyógyító sámán útját csak kevesen választják.
A sámánmunka lehetőség, hogy direkt módon lépjünk kapcsolatba az Univerzum erőivel, melyet mindig a legjobb úton - módon kell felhasználunk a Föld és teremtményei számára.

Pálmai Katalin