5. Lezárás

Ha mindezeket az alakokat végignézem, egy lélektérkép rajzolódik ki előttem. Az jutott eszembe, hogy az emberi lelket pontosan úgy lehetne elképzelni, mint a csillagos égboltot. Amikor a fényből a sötét éjszakába lépünk, kezdetben nem látunk semmit. Ilyenkor először a félelmünket kell legyőznünk. Azután megpillantjuk a csillagokat. Először a planétákat és a fényesebb állócsillagokat. Azután lassanként a Tejutat is. Ahogy még följeb tekintünk, a Tejút mellett meglátjuk a Sárkány csillagképet, amint körbefogja az ég közepét. Itt középen találjuk meg a Tündérpalotát, erre a legnehezebb rálelni.Vannak azonban rontó sugárzások is az égen, de ezeket nem láthatjuk. Ezt csak a bonyolult rádióteleszkópok érzékelik. Valami hasonló lehet az emberi lélek felépítése is.