4. A boszorkány

A meséknek van még egy szereplője, akivel adós maradtam. Láttuk, hogy a sárkány a királyfihoz hasonlóan viselkedik. Ilyen jellegű párja a királylánynak - jobban mondva a tünérnek - is létezik. Ez nem más, mint a boszorkány. A mesében ez is sokrétű alaknak számít, elég nehéz lenne összefoglalni minden változatát. Néha ártalmatlan szereplő, akitől a táltosparipa megszerezhető, vagy akitől útbaigzítás várható. Máskor gonosz, pusztító hatalom, aki minden lehetséges eszközzel akadályozza a hőst. Teszi ezt mindaddig, amíg ki nem játszák és el nem pusztítják. Itt nem találunk egyenlő küzdelmet, a boszorkánnyal szemben a legalapvetőbb erkölcsi normákat sem kell betartani. Egy a lényeg csak: kíméletlenül elpusztítani.
Úgy tűnik azonban, hogy valami köze azért van a sárkányhoz is, legalábbis a szó jelentéstartlmának. A SáRKáNY és a BoSZoRKáNY szavak ugyanis eléggé összecsengenek. Az mindenesetre közös bennük, hogy mindketten mitikus lények, mindketten a királyfit akadályozzák és mindketten a nőiséghez kapcsolhatók valamilyen módon. Viszont a két alak között jelentős minőségi különbséget is láthatunk: a boszorkány egyértelműen gonosz. Kettejük kapcsolatáról több mesében is olvashatunk olyan megjegyzéseket, hogy a boszorkány a sárkány legnagyobb ellensége. Feladata is kissé hasonlít a sárkány feladatához, csak a módszerei mások. Általában rá az értékek elrejtése jellemző (akár a királylányt őrzi, akár a táltosparipát, akár csak egy fontos információt). Ezt elég sajátságos módon végzi: elvarázsolja, megátkozza, értéktelenné teszi.
Tudása a tündérekével azonos, sőt, neki hatalma van a tündérek felett is. Azonban arról sem feledkezhetünk meg, hogy hasonló tettei az utóbbiaknak is vannak: a tündérek is akadályozhatják a hőst (ráadásul ugyanazokkal a módszerekkel). Ők is átváltoztathatják a királyfit, és általában elég szeszélyesen viselkednek. Leginkább akkor tudnak büntetni, ha a hős hallgat rájuk. A boszorkány nem csak akkor. Ezek alapján azt gondolhatnánk róla, hogy a tünérek végletesen negatív párja. Van azonban egy éles különbség a két alak között. Ennek tárgyalása előtt azonban nézzük meg, hogy a népi hagyományban hogyan jelenik meg a boszorkány: Leginkább a gyermekágyas anyákat kell tőle óvni. Betegséget, bajt hoz a csecsemőre, meg akarja rontani, vagy elcseréli saját, életképtelen gyermekére. Jellemzője, hogy meddőséget, halált tud okozni. A TESz szócikke azt írja róla, hogy ótörök eredetű (akár a sárkány), és jelentése rontó szellem, lidérc, aki a személyt álmában képes megrontani. Van tehát egy szexuális jellegű vonatkozása is, de ezzel terméketlenséget idéz elő. Szerepe lényegében ugyanaz, mint a középkor boszorkányainak. Így már érthetjük a vele szembeni bánásmódot, akár a népszokásokban, akár a mesékben. Egy olyan társadalomban, ahol ilyen mágikus jelentősége van a termékenységnek, nem csoda, hogy tűzzel-vassal irtani próbálták. Szó szerint tűzzel és vassal. Éppen ez a különbség közte és a tündér között: a tündér is hasonló hatalommal rendelkezik, de az ő egyik lényege a termékenységében rejlik. Ő önmagát tudja adni a királyfinak. A boszorkány viszont meddő, nincs mit adnia. Talán éppen ezt akarja megbosszulni. Ezért boszorkány. Vele kapcsolatban az asztrálmítoszi értelmezésre nem térek ki, hiszen az eléggé ismert. Annyit azonban láthatunk, hogy az egész kérdéskör a szűz és a mérleg jegye körül mozog. A kettőt pedig talán éppen a királylány kapcsolja össze. Egy más alkalommal talán ki lehetne térni ugyanennek a kérdésnek az évköri vonatkozásaira is. Ezúttal nem ez volt a feladat.