2. A királylány

Vannak olyan mesék, amelyekben a nő szerepel a központi helyen. Ezek a mesék mutatják legjobban, mennyire fontos a nézőpont. Ha ugyanis ő van a középpontban, ő is lehet szegény származású. (Ha a királyfiról szól a mese, a legitkább esetben fordul csak elő, hogy egy szegény lányért indul el Hetedhét ország ellen.) Úgy tűnik, hogy a mesék a főhős ellenkező nemű párját a lehető legmagasabb szinten mutatják be. Ha lányról van szó, a mesében gyakran királyfival találkozik, ha pedig legényről, akkor a jutalma szinte mindig a királylány keze. Ez nem meglepő, hiszen bármelyik szereplőről legyen szó, ő is saját létének felső szintjei felé tart. A mesék női főhősének is vannak próbatételei. Nála is fontos, hogy a legügyesebb, legokosabb, legjobb szívű legyen. A különbség azonban az, hogy neki nem az egész világgal van dolga, hanem csak a legközvetlenebb környezetével. A próbatétel leginkább a házimunkák ismeretén alapul, mintegy előjátékaként a későbbi családanya szerepnek. Ha az ő oldaláról láttatja a mese a történetet, neki ügyesebbnek kell lennie a királynál, hogy kiérdemelje mellette a hitvesi szerepet. Ugyanez mondható el a királyfiról is, ha az ő szemszögéből nézzük a cselekményt. Érthető, hiszen mindkettőnek a saját területén kell jobbnak lenni. A királytól nem várható, hogy jobban tudjon fonni a női főhősnél, mint ahogy a királylánytól sem, hogy fegyverel győzze le a sárkányt.

Nézzük most meg alaposabban, hogyan is viselkedik a népmesék királylánya. Abban az esetben, ha övé a főszerep, általában csellel, okossággal győzhet. A mese világa is szűkebb: nem sárkányokkal van dolga, hanem ennél alantasabb ellenféllel: ördögökkel, zsiványokkal. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezáltal ő is alantasabb szintet képvisel, hanem azt, hogy azoknak a szereplőknek, amelyekkel férfias, egyenes küzdelmet kell vívni, itt nincs keresnivalójuk. Ide csak azok kerülhetnek, amelyek megérdemlik ezt a bánásmódot (vagy azt a szégyent, hogy egy gyenge nő győzi le őket). A nőnek a különböző hiedelmek szerint is a rontó erőkkel van dolga, ezeket kell magában legyőznie. Azáltal, hogy egy új életet ad, a túlvilággal kerül kapcsolatba, ahol a rontó erők is tanyáznak.
Teljesen más képet kapunk a királylányról akkor, ha a királyfi van a középpontban. Mivel a lánynak itt már nem kell fejlődnie, hiszen ő eleve a legmagasabb szinten van, ő lehet a királyfi ideális párja. Ebben az esetben mindjárt azt láthatjuk, hogy a királylányságnak több szintje létezik. A mesék egy része egyszerűen csak királylányt említ, van azonban egy ugyanilyen fontos hányada, amely tündérekről szól. A kettő között nincs éles határ, vannak mesék, melyeknél nem lehet eldönteni, kivel is van dolgunk. Mégis érezhető, hogy két különböző típusú alakot látunk, aki egyébként ugyanannak a szereplőnek két eltérő arca.
Az egyszerű királylánynál a mesék tanúsága szerint az egyik legfontosabb szempont, amely már a mese kezdetén is kiderül, hogy ő a legkisebb és a legszebb. Ez szinte kötelező. Láthatjuk, hogy a mese itt is a legmagasabb szintre emeli őt. Van arra is példa, hogy különböző képességekkel rendelkezik, és ezt használja ki. Fejébe veszi, hogy neki csak az lehet az ura, aki jobbnak bizonyul nála. A hősnek ezekben a mesékben nem sok dolga van a sárkánnyal, mondhatnám, ezt maga az öntudatos vagy elbizakodott lány helyettesíti. Furcsamód azonban a próbatétel sok esetben nem is a királylánytól, hanem az apjától függ. Gyakran az öreg király az, aki kihirdeti a feltételeket, és a jutalmat, a lánya kezét. De ne hagyjuk ki a legklasszikusabb esetet se, amikor a sárkány rabolja el a lányt. A mesékben a királylány gyakran teljesen passzív marad, csak az elérendő célt képviseli, de nem tesz semmit.A királyfinak általában három próbatételt kell a kezéért sikeresen teljesítenie. Sokszor ezekről csak apránként értesül, egymás után. (A naivabb királyfi azt is hihetné, hogy csak egy próbatétel van. Elképzelhetjük, ma hogyan reagálnának a modern kor királyfiai erre a helyzetre. Nem sok királylánynak lenne esélye a férjhezmenetelre...) De ha már a három próbatételnél tartunk, nézzük meg, milyen párhuzamai vannak. A szkíták eredetmondájában találunk hasonlót, ahol az első ember, Targitaosz fiainak kell három próbát kiállnia. Itt ugyan nem királylány kezéért folyik a versengés, de túlságosan messze sem kell mennünk a témától, hiszen náluk a királyság a tét. A mesékben pedig láthattuk, hogy ezek összefüggő dolgok: a királylány és a trón együtt jár.

Eddig a királylányról több mindent megtudtunk, de még mindig nem sokat tudunk a viselkedéséről. Közelebb jutunk a kérdéshez, ha a tündéreket is vizsgálódásunk tárgyává tesszük. Mindaz, amit fentebb a királylányokról mondtunk, lényegében érvényes a tündéreke is, csekély módosítással.
Általában a tündér is királylány (iLoNa - LáNY), csak neki hatalom is van a kezében: ő Tündérország uralkodója. Ha pedig hatalommal bír, nem maradhat olyan passzív, mint előbb említett társa. Gyakran bele is avatkozik az eseményekbe, néha akadályozva, néha segítve a királyfit. Általában elmondható, hogy amikor úgy érzi, ő irányítja az eseményeket, előszeretettel akadályoz, de ha kicsúszott a kezéből az irányítás, nincs ellenére, ha segítséget kap, vagy megmentik. (Nem akarom kihasználni a helyzetet, hogy ezzel példázzam, milyen is a nő, ha hatalommal rendelkezik...) Saját értékeivel a tündér is pontosan tisztában van, öntudatosan szabja meg a feladatot, ami által a keze elnyerhető. -A mese végére azonban az is kiderül, hogy öntudatos ugyan, de nem öncélú. Viszont akár ő adja ki a próbatételeket, akár nem, gyakran támadhat az a gyanúnk, hogy pontosan tisztában van az események menetével. Tudja, mit kell tennie a királyfinak, hogy az átoktól megszabadítsa őt, és azt is tudja, hogy közben a királyfira milyen veszélyek várnak. Mégis csak annyit árul el ebből, amennyi okvetlenül szükséges, és nem többet. (Mentségére legyen mondva, ez legtöbbször elégnek bizonyul.) Természetesen elvárja, hogy a királyfi mindvégig vakon bízzon benne. Kedvesen közli vele, hogy most ugyan majd széttépik, elégetik, a porait pedig szélnek eresztik, de semmi baj, amíg őt látja. Hasonló helyzetben könnyű lehet bárkiben is megbízni...
Amikor viszont a királyfi sikeresen elvégzett egy feladatot, a tünérlány a legkisebb jelét sem mutatja tetszésének. Semmi apró dícséret, semmi biztatás. A hősnek végig a saját önbizalmára kell építeni. A tündér végletesen viselkedik: vagy semmit nem ad, vagy teljes önmagát adja, feltételek nélkül. De csak miután megküzdöttek érte. László Gyula említi, hogy az osztyákoknál egy szó jelöli a lakodalmat és a háborút. A kettő gyakran összefüggött még a honfoglalók korában is. Mivel a házasság egyik módja a leányrablás volt, ebből adódhattak nézeteltérések. Ugyanennek a kapcsolatnak az emlékét őrzi a csillagos égbolt is: a Hattyú csillagképnek a néphagyományban többféle elnevezése létezik, amelyek általában a hadakozással vagy a lakodalommal függnek össze. Azt azonban még hozzá kell tennünk, hogy a Hattyú csillagkép a Tejút hasadékában látható, amelyet Tündérek útjának is neveznek. Általában a Tejútnak mintha lenne valami kapcsolata a tündérekkel. De további példát jelenthetnek a harc és a nász összetartozására a pusztai népek állatküzdelem ábrázolásai is. De láthatjuk példáit a kultúra bölcsőjének tartott sumér világban is. Van egy istennőjük, akire pontosan illik a fenti jelemzés. Innin a szerelem és a viszály istennője volt egy személyben. Ő az Esthajnalcsillag megszemélyesítője, a sumér termékenység-istennő. Ezek a fogalomkörök valószínűleg ősidők óta összefüggenek. Azt kell gondolnunk ezek után, hogy a mesék eme csoportjának is köze lehet valamiféle termékenységmágiához. A mássalhangzóbokrokat vizsgálva iNNiN nevében, egyetlen hangot találunk csupán eléggé halmozottan, mai Nő szavunk alapját. (Az akkádok Istár néven tisztelték. Mivel ő az Esthajnalcsillag, nem lennék meglepve, ha az angol 'star' szó is innen származna.)
A magyar nagycsaládról is tudjuk, hogy a családfő képviselte feleségével az egész család, és a hozzá tartozó állatok és föld termékenységét. A kettő elválaszthatatlannak számított. A családfő a nemzőképességgel, felesége pedig a termékenységgel volt egylényegű. A királyságtól tehát elválaszthatatlan a termékenységmágia. Ezért lehet, hogy a királyfinak útja végén találkoznia kell a királylánnyal, és el kell foglalnia az uralkodói trónt.

A király és a királylány összetartoznak tehát, ám más-más feladatuk van az életben, és ennek megfelelően más-más a gondolkodásuk is. A nő gondolkodásmódja globálisabb, intuitívabb. Könnyebben átlátja a világot, jobban hallgat az érzéseire, megérzéseire, így ösztönösebben talál rá a megoldásra. Ezért láthatja a tündér előre az eseményeket. A férfi viszont elsősorban a részletekre figyel, gondolkodása elvontabb, problémaközpontú. Nem érzésekre, hanem logikára épít, így elsősorban nem emberekkel, hanem élethelyzetekkel tud jól bánni. Jó kiegészítője lehet a tündérnek, aki tudja ugyan a megoldást, de nem tudja azt végrehajtani. A mesékben ki is egészítik egymást.
De ugyanígy az irodalmi alkotások egész tucatja szól arról, hogy a férfi lelkében él egy nő is, és fordítva. Ha rátalálnak, belső békét tud adni a személyiségnek. Ebbe a kategóriába sorolható a gnosztikusok Sophiája, a görög mitológiában Pygmalion szobra, Jung animája, Hamvas Béla Antennisze, Goethe Helénája, és még folytathatnám. Egyvalamiben megegyeznek a vélemények: az egyik legnagyobb segítő erőt jelképezi, amit ember csak kaphat életében. Éppen a különböző gondolkodásmód miatt jelenthet óriási segítséget egy ilyen belső lény léte.
Mégse gondoljuk, hogy most már tudjuk, kivel van dolgunk. Mert ha azt hinné valaki, hogy már minden rendben van, és ülhet a babérjain, nagyon téved! A mesék királylányának van még egy jellemző tulajdonsága, amiről eddig nem esett szó. A királylány ugyanis - annak ellenére, hogy teljes bizalmat vár el - az első komoly fenyegetésre hajlandó elárulni a királyfit. Ő nem áldozza fel magát. Ha az kell, hogy hozzámenjen a Veres vitézhez, hát hozzámegy. Ugyanerről szól Innin alvilágjárása is. Az alvilágból csak akkor térhet vissza, ha valakivel kiváltja magát. Innin a követéért, a szobalányáért és a fodrászáért mindent megtesz, hogy megmentse.Amikor viszont szerelmével, Dumuzival találkoznak, minden ellenállás nélkül átengedi őt az alvilág ördögeinek. Komoróczy Géza szerint ennek a viselkedésnek az a magyarázata, hogy Innin a növények és a föld, Dumuzi pedig az állatok termékenységének istene. Amikor a növény kihajt, akkor az állatok terméketlenek, és fordítva: amikor az állatok fogamzóképesek, akkor a növények nem hajtanak. Így tehát a két istenség váltja egymást. Ennél azonban tovább is mehetünk, ha megvizsgáljuk a mássalhangzóbokrokat. A DuMuZi név magában rejti a más népek által tisztelt hasonló szerepű istenségeket is: az akkád TaMMúZ-t és a görög aDoNiSZ-t csakúgy, mint az ázsiai TaNaiSZ-t. A Tanaiszról pedig tudjuk, hogy a DoN folyó másik elnevezése. A mitológiai párját pedig a Kárpát-medencében találjuk meg, iSTeR néven. Ez nem más, mint a mi DuNa folyónk régi neve. A DN mássalhangzópárosról pedig tudjuk, hogy Ázsia-szerte minden nagyobb folyó nevében benne található, és ez van meg iSTeN szavunkban is. Találhatunk erről is megfelelő irodalmat. Ami számunkra tanulság ebből, az csak annyi, hogy ugyanannak a folyóistennek volt egy női és egy férfiarca is: Istár és Tammúz. (A folyó és a termékenység szintén összefüggő fogalmak.) Ennek fényében érdemes újra végiggondolni, vajon kit is áldozott fel Innin/Istár önmaga helyett. Ha saját mondáinkat vizsgáljuk meg, ugyanezt találjuk ott is. Nagy vezéreink eredetmítosza is ebbe az irányba vezet. Gondoljunk akár Emese álmára, akár Atilla nevének eredetmondájára, vagy temetési szertartására.
Más megközelítésben pedig praktikus okait találjuk a királylány eme viselkedésének. A nomád népeknél, amennyiben még élt a nőrablás szokása, szinte ideálisnak volt mondható egy olyan lány, aki ellenkezés nélkül belenyugszik a sorsába. Valószínű, hogy a fiatal lányoknak egyébként sem túl sok beleszólási joguk volt a saját sorsukba.

Lényegesen közelebb jutottunk már a kérdéshez, de itt még mindig nem állhatunk meg. Hátravan még az asztrálmítoszi értelmezés. Gyanítható, hogy ez az egész kérdéskör a mérleg jegyéhez vezet bennünket, leeginkább a tündérek esetében. Annál is inkább, mert a mérleghez a házasság fogalma szorosan kapcsolódik. Ezt láthatjuk balladáinkban is. Ez az egyetlen jegy, amely harmonikus egyensúlyt tud teremteni a férfi és női erők között. Ráadásul ez a jegy jelentheti a középpontot is az állatövben: A Kismedve, vagy népi nevén a Tündérasszony palotája a mérleg cikkelyében található. Ugyanehhez a jegyhez kapcsolható az Esthajnalcsillag is: az esti Vénusznak, az istennő érettebb megjelenési formájának ez az állatövi jegy az otthona. Ez az istennő érettebb megjelenési formája. A Tündérasszony palotáját pedig - akárcsak a mesékben - a csillagos égbolton is a sárkány veszi körül. Talán ugyanaz a sárkány, amelyik a hidat (a Tejút hídját?) is őrzi.