MAGYAROK' EREDETE A' RÉGI, ÉS MOSTANI MAGYAROKNAK NEVEZETESEBB TSELEKEDETEIVEL EGYÜTT
A' magyaroknak Országlásáról és azoknak emlékezetesebb tselekedeteiről, a' Nemzetnek kezdetétől fogva III. András királyig.
Írta: Szekér J. Aloysius
A' Böltselkedésnek, és Szentséges Theológiának Tanítója, most pedig tábori pap.

NEGYEDIK SZAKASZ
Mellyben foglaltatik a' Magyarok Eleinek Európában való harmadik béjövetele, melly vólt Magyarok nevezete alatt. Pannóniában, és azt környékező Tartományokban való letelepedése 's uralkodása Álmus Vezértől fogva III-dik András Királyig.

§ 1. Magyarok nevezetének eredete.
Minekutánna Attilának maradványi Európából viszsza szoríttattak vólna Tanai és Borystenes vizei közzé Ásiában, ezek ottan Attilának Uturgur és Kuturgur, talán inkább Útigur, és Kútigúr nevezetű Unokáitól Utiguraknak, és Kutiguraknak neveztettek. At Utiguroknak vagy is Útig Uraknak Királyja Gordás, a' mint a' III-dik szakaszban § 2. az a betű alatt tett feljegyzésben mondottam, 516-dik esztendőben, Konstantzinápoly Városában, Justinus Császár idejében megkereszteltetvén, mivel maga Nemzetében a' Keresztény Hitet bé akarta vinni, a' Néptől megölettetett, és köz-akarattal helyében a' maga testvére Muager, vagy Moager Királyá tétetett: és ugyan ezen Királytól neveztettek az előbb úgy nevezett Utugurok, Moageroknak; utóbb Magyaroknak.

§ 2. Hazánkban a' Magyarok neve alatt béjött Népnek eredete.
Napkeleten a' Hunnusoknak régibb lakóhelyén Toumen nevezetes Birodalmat állított vala fel Krisztus születése után 551-dik esztendőben. Ezen Birodalom valamelly ideig olly ditsőségben vólt, hogy a' teremtett ég alatt annál mind kintsre gazdagabb, mind pedig határra nézve tágasabb Birodalom nem találtatott; azomban valamint az idő a vasat is megemészti, úgy ezen erős, és ditsőséges Birodalom is idő jártával megvesztegettetett, és elszakadott, melly szakadásnak rövid lerajzolását adtam Első szakasz § 47. az s betű alatt tett jegyzésben. A' kik ezen bellyebb való Napkeleti Birodalomból kiszorúltak, több esztendőkig ugyan Ásiában, Volga, Tanais, és Borystenes vizei között nagy ditsőségben uralkodtak; és ottan Attilának oda szorúlt maradék Unokáihoz, mint egy vérből származott néphez kaptsolván magokat, a' kik már akkor Moager Királytól Moageroknak hívattattak § 1. annyira elszaporodtak, hogy azon Tartomány szoros vólna nékik, a' mint erről bizonyítást tesz Béla Királyunknak nevetlen Író-Deákja Cap. 5. Eltökéllették azért sokan magokban, hogy azon földről kiköltözvén, magoknak tágasabb lakó-helyet fegyverrel keresnének. Tudták pedig ők, hogy Európában az ő Elejek Attila valaha tágasan uralkodván, bóldog, és termékeny Országot bírt vólna, ennek tehát, mint régi Ősöktől reájok maradott igaz örökségeknek felkeresését változhatatlanúl elvégzik vala magokban.

§ 3. A' Magyaroknak Ásiából Európába való készűlete.
Előbb hogy sem Ásiából kiindúlának kedves Magyar Nemzőink, hét Fő Személyek, az egész Népnek annyi Fő-Vezéri magok között tanátsot tartának.A' Fő-Vezéreknek nevei ezek vóltának: Almus, Eleud, a' ki nemzé Szaboltsot, Kundu, kitől származa Kurzán. Ound, Etének Attya. Tosu, Leelnek Nemzője. Huba, kitől erede a' Zemera Nemzet. Tuhutum, a' kitől származott Horka, Horkától pedig Gyula, és Zombor. Ezen Hét Fő-Kapitányok Fejedelemnek választják vala Álmust, Ugek Fő-Vezérnek, és Emesu Fő Herczegi vérből való Aszszonynak Fiját, így szóllván néki: E' mai napségtól téged Vezérünknek és Parantsoló Urunknak választunk, valahová vezet téged a' szerentse, oda követünk. Igen tsekély vólt tehát azon hatalom, mellyet akkor Almusra fűzött a' Magyar Sereg. Azután akkori tanáts-tartásokat ezen öt tzikkelyből álló törvény-hozással fejezték bé. I-ször, Hogy mindnyájan Almusnak, és annak véréből származott Fejedelmeknek mindenkor igazán engedelmeskedjenek. II-szor, Hogy a' ki mit fegyver által nyerne azt magának, 's maradékinak örökösen megtartaná. III-szor, Hogy a' Fejedelemnek Tanátsából az erdemes Vezérek, akár mi szín alatt soha ki ne rekesztessenek. IV-szer, Hogy a' Fejedelem ellen felzendűlő pártosok halállal bűntettetnének. V-ször, Ha a' szabott Törvényt a' Fejedelem meg nem tartaná, azt a' Magyarok Fejedelemnek se tartanák. Végre akkori pogány szer-tartásokhoz képpest mind a' Hét Fő-Kapitány egy edénybe, maga tulajdon karjából vért eresztvén, azon egybe-folyó vérrel egyesült szívekről tett eskűvéseket megerősítették. Mindenek már el vóltak rendelve, tsak a' kiindúlásra adandó parantsolatját várták a' Fejedelemnek.