MAGYAROK' EREDETE A' RÉGI, ÉS MOSTANI MAGYAROKNAK NEVEZETESEBB TSELEKEDETEIVEL EGYÜTT
A' magyaroknak Országlásáról és azoknak emlékezetesebb tselekedeteiről, a' Nemzetnek kezdetétől fogva III. András királyig.
Írta: Szekér J. Aloysius
A' Böltselkedésnek, és Szentséges Theológiának Tanítója, most pedig tábori pap.

HARMADIK SZAKASZ
Mellyben foglaltatik az Avaroknak Napkeletből való kiköltözése, Európában valóbejövetele, és ott állított Birodalmának változásai.
§1. Az Avarok Napkeleten Országlanak.
Azon idő táján, hogy a' Hunnusok Birodalma elpusztúlt Európában, ugyan azon eredetű Nemzet Avarok neve alatt tsendesen Országlott nem neszsze Sinától Ásiában. Szépen virágzott jóllehet ezeknek Birodalma Napkeleten (I-ső Szakasz §. 47. s.); de ennek is a' magok között való viszszavonás végit szakasztotta, minekutánna magok között való viszálkodással rést tsináltak, mellyen a' külső ellenség bémehetett. Utolsó tsapást tett rajtok Touman Törökök nemzője Ásiában, a' ki az Avarok' Birodalmát Napkeleten egészen eltörölte; kik közül némellyek a' nyertes Fejedelem alatt maradtak; mások Sinabéli Birodalomba költöztek; egyebek pedig a' kik előtt útálatosnak látszott az idegen Nemzet alatt való szolgálat, hogy régi szabadságokban élhessenek Ásiától vég bútsút venni szándékoztak.

§2. Napnyugot felé indulván béjönnek Európában. Kr.u. 553
Eltökéllett szándékok szerint, régi lakó helyekből kiindulván mintegy kétszáz-ezeren Napnyugot felé vették útjokat, a' kik Napkeleten való sokféle tsavargás után reá akadtak Attilának maradékira, Boristenes, és Tanai vizek között való Tartományban, a' kik Európából való kiszorítások után ott letelepedtek vala, és Uturgurok, 's Kuturguroknak neveztettek, Attilának Uturgur, és Kuturgur nevezetű Unokáitól, a' kiket Irnach nemzett vala. Ezek közzül sokan Ä az Avarokkal, mint egy vérből származott nép, pel egybe-szövetkezvén, Európába viszsza tértek 553-dik esztendőben, úgyhogy a' Magyarok Eleinek második bejövetelét, melly Avarok neve alatt vólt, ezen esztendőre függeszthetjük.

§ 3. Pannóniát elfoglalják. Kr.u. 557
Pannóniának, mint Attila örökségének elfoglalása vólt az Avarokhoz kaptsolt Hunnusoknak bizonyos tzélja; mellyhez közelítvén, ugyan 553-dik esztendőben a' Gepidák' Királyját megölték, és azon egész Tartományt. mint most Moldva, Erdély, Oláh-Ország fekszik, elfoglalták. Talán tsak tíz esztendőt sem töltöttek ottan, midőn mind számokra, mind erejekre nézve szaporodván, fegyverrel tágíták meg szoros lakóhelyeket; úgyhogy egész (most úgy nevezett) Magyar-Országot, Morvát, Tseh-Országnak és Austriának leg-nagyobb részét magokévá tették; és így az Anis és Albis folyóvizektől egész a' fekete Tengerig ők parantsolának, jóllehet előbb sokféle változásokon estenek által.

§ 4. Nagy Károly Napnyugoti Császár az Avarokat meggyőzvén, adózóvá teszi. Kr.u. 791
Naponként terjedett az Avarok Birodalma a' Napnyugoti Tartományokban, neveknek nagy ditsőségével, tovább kétszáz esztendőnél, egész a' Nagy Károly Császár idejéig; a' ki 791-dik esztendőben Wormátziában gyűlést tartván, ugyan ott az Avarok ellen való ütközetre magát eltökéllette, melyre jóllehet az nyújtott alkalmatosságot, hogy az Avarok a' magok határát bellyebb és bellyebb tsúsztatták vala Német-Ország felé, melly eránt esett vetekedés mivel másképp el nem végződhetett, fegyverrel kellett törvényt szabni. azomban fő oka ezen vérontó viaskodásnak az vólt, hogy az Avarok naponként öregbedvén erejűekben, már tsak nem az egész Európának parantsolni kezdettek: ezt hogy végbe ne vihessék, a' ditsőségnek vetejéből le akará őtet taszítani Nagy Károly Római Császár. Ezt így vitte végbe: Parantsolta, hogy Ratisbona Városában mindjárt Tavasz elein minden Hadi-Tisztek megjelennének, azon Városnak határában egybe-gyűjtvén Hadi-Sereget. Megjelent az egész Birodalombéli Katonaság, a' kiket Nagy Károly két részre osztott, mellynek egyike a' Dunának Éjszaki, másik pedig Délre néző partján folytatná útját. Amazt vezette Theodoricus Gróf, és Meginfridus, Károly Császárnak Kamarássa: Ezt pedig maga Károly Császár. Anasus vizéig ment az egész Tábor, és ott megállapodván három napig tartó ájtatossággal engesztelték az Istent, hogy bátorságot adna nékik az Avarok dühössége ellen. Két határ örzésre épített erősségek vólt az Avaroknak, mellyekben ők Károly Táborának elérkezését szinte kívánva várták. Vakra fordúlt a kotzka! midőn látják, hogy Nagy Károly két rendbéli Táborral jönne ellenek, az Egekből reájok botsátott félelem annyira megrettenttette őket, hogy üressen hagyván azon két Várat, magok Pannónia felé, mint bíztosabb helyre szaladtak. Károly elfoglalván az Avarok Tartományának határán épített két Várat, azt földig lerontotta, hogy ott az ellenség menedék helyet ne találhasson; nyomokban vólt azután mindenütt az Avaroknak, a' kiket a' Rába vizén által szorítván, egész Győrig kergetett. Tovább terjesztette vólna Károly fegyverének erejét, ha a' marhák veszedelme miatt Hadi-Seregének nagyobb részét Ratisbonába viszsza húzni nem kénteleníttetett vólna. Azomban olly szorongatásokba ejtette még is Károly Császár az Avarokat, hogy Követek által magokat megadván, Károly Császár' hív engedelmességére állandóképpen köteleznék.

§ 5. Az Avarok' Fejedelme megkereszteltetik. Kr.u. 792
Tudunus vólt akkor az Avarok Fejedelme, midőn őket Nagy Károly adózóvá tette. (c) Ez személye szerént Aquisgranumban Károly Császárhoz menvén, megkereszteltetett, minden úti társaival egyűtt; a' mellyek leg-alább annyi haszna vólt, hogy keresztelt pogánynak lehetett mondani őtet; mert Hazájába viszsza térvén, az előbbeni pogány rendtartását ismét felvette. Kár vólt szegényre vesztegetni a' Szent Olajat, a' mellynek azután 803-dik esztendő táján szerentsétlen halállal megadta az árát.

§ 6. Szoros törvény alá veszi Károly Császár az Avarokat.
Tudunus után Zodán vólt egy az Avarok Fő Emberei közzül, a' ki Khagan, vagy is Fejedelmi hatalmat nyervén, az igaz Hitet felvette, és egyszersmind magát Károly Császár' hívségére lekötelezte. Károly pedig megengedte ugyan, hogy az Avarok magok nyájjábólKhagant, az az Fejedelmet választanának, úgy mindazonáltal, hogy ez a' Római Cászárnak engedelmességére le vólna kötve. Ezen fellyül, hogy a' szabadon rúgó Nemzetet szorossabb zabolán tartaná, körös-körül valamint laktak, a' határon Fő-Vezéreket rendelt, a' kik az Avarok tselekedetére mint annyi kémlők, szemesen vigyáznának. Lakó helyűl pedig azon Tartományt rendelte nékik, melly Karnotum, és Szombathely között fekszik, úgyhogy a' Fejedelemnek lakása Ováratt vólna. Ezen földet mind addig a' Római Császár' emgedelméből bírták, míglen a' Magyarok Eleinek harmadik felekezeteel nem érkezett Napkeletről. Szeretsétlenebb vólt azon része az Avaroknak, melly Tisza- melléki Tartományból, Erdély, Móldva, és Oláh Országban szorúlt: mivelhogy ezek rész szerint magok között való viaskodással, rész szerint pedig külső ellenségek által annyira megvesztegettettek, hogy még a' nevek is esmeretlen vólna.

§ 7. Az Avarok közzül sokan Kersztény Hitre tértek Nagy Károly Császár idejében, úgyhogy már azon időben is vóltak Püspökségek az Avaroknál Pannóniában. Kr.u. 795
A' Magyaroknak régi Elei nem vóltak mind pogány vakságban egész a' Geiza, vagy Szent István Király idejéig. Vóltak valamint a' Hunnusok közzül (Második szakasz, §. 5.) a' kik a' Magyarok' Elei közzül elsőben jöttek ki Ásiából, úgy a' második felekezetbéli Eleink, úgymint az Avarok között is, a' kik Pannóniába érkezvén, a' Keresztény törvényt megszerették, és felvették. Hogy az Avarok, a' kiket a' régi Hunnusokkal, és velünk Magyarokkal egy vérből származtanak lenni többször mondottam, az Evangyéliomi szelídebb Törvényt bévették, Nagy Károly Napnyugoti Császár idejében 795, esztendő táján vóltak sokan, a' kik az Avarok közzül a' Krisztusban hittek; azután pedig többen. Károly Császárnak az Avarok' megtérítésében való iparkodását nagyon elő-mozdította Pipinus, azon Császárnak fija, a' ki 804-dik esztendőben, az Attya engedelméből, Pannóniában lévő Keresztényeket, Arno, Juváviai Érsekre bízta, kérvén őtet, hogy azoknak megtérítésére is, a' kik még az Istent az Avarok közzül nem esmérik, gondja lenne. Arno emberül megfelelt Püspöki hívaralának, mert több Papokat vévén maga mellé, eljött alsó Pannóniába, és ott az Avarok, 's szomszéd Nemzetek között a' Pogány hagyományokat olly szeretsésen gyomlálgatta, hogy azok közzül sok ezereket a' Krisztus esméretére hozna. Nagy segítségére vólt néki egy az Avarus Nemzetből való határ örző Fő Kapitányok közzül, a' ki mivel az Eleitől vett pogány szertartást szentebb Törvénnyel feltserélte, a' pogányságban maradott Hazafiaitól Ingónak neveztetett. Ez minekutánna az idvességes tudományt bévette, okos rendeléseivel Arno Érseknek munkáját hasznosabbá tette. A' Juváviai, vagy is Sóvári (Salisburgi) Érsekséghez Tartoztak a' Pannóniai Eklésiák, míglen a' Patáviai, vagy Laureatzeai szék Érseki hatalomra nem emeltetett, melly történt 805-dik esztendő táján. Ezen Patáviai Érsek Urolf, mihelyt Érseki Méltóságra emeltetett, azonnal hatalma alatt lévő Püspökségeket meglátogatta. Négy Püspökség vólt a' Laureatzeai Érsek-Megyében, mellynek ketteje úgymint Speculuniai, és Nitraviai, vagy Nitrai, Morva-Országban vólt. Más kettő pedig, úgymint Faviánai, és Vetvári, mellyen Óvárt kell érteni Pannóniában. Erről hiteles bizonyságtételt találunk II-dik Eugenius Pápának levelében, mellyet írt, ugyan ezen Morva-Országi, és Pannóniai Püspököknek; (d) a' melly levelében meg is nevezi ugyan azon Eklésiáknak Püspökeit, mellyből következendő dolgoknak esméretére jövünk. Előszőr: Hogy a' Magyarok régi Eleinek második felekezete, melly az Avarok neve alatt jött ki Ásiából, nagy részről már 8-dik Századnak vége felé felvették a' Keresztény Hitet. Másodszor: Hogy már az Avarok idejében is vóltak Püspökségek Pannóniának ugyan azon részén, mellyben az említett Eleink laktak. Harmadszor: Hogy már azon időben Óváratt Püspökség vólt: nem külömben Nitrán is, melly akkor Morva-Országhoz tartozott.