MAGYAROK' EREDETE A' RÉGI, ÉS MOSTANI MAGYAROKNAK NEVEZETESEBB TSELEKEDETEIVEL EGYÜTT

ELSŐ KÖNYV
A' magyaroknak Országlásáról és azoknak emlékezetesebb tselekedeteiről, a' Nemzetnek kezdetétől fogva III. András királyig.

Írta: Szekér J. Aloysius
A' Böltselkedésnek, és Szentséges Theológiának Tanítója, most pedig tábori pap.

Második Bővített Kiadás
Az árra kötetlen 5 forint
PESTEN, Hartleben Konrád Adolf könyvtárosnál, a Vátzi útszában, 1808.

AZ ELSŐ KIADÁSHOZ TARTOZÓ ELŐLJÁRÓ BESZÉD.*

MAGYAR Nemzetünknek eredetéről, 's annak kezdettől fogva a' mi időnkig esett viszontagságairól, két Könyvben szorított írásomat hogy közre botsássam, ösztönt adott több Érdemes Ditső Hazánkfijainak dítséretes példája, a' kik Anya-nyelvünknek előbb-mozdítására serényen iparkodnak; mellyért azoknak hamvát a' jövendő idő hálá-adó emlékezettel fogja tisztelni.
Ezen írásra alkalmatosságot nyújtott egy tsendes esztendő, mellyben Papi kötelességemen kívül, minden más Hívatalbéli tehertől ment lévén, annyira való üres idő nyújtatott, mellyben Nemzetünk' eseteiről néhai elmélkedéseimet Anya-nyelvünkön papirosra tehetném, és azt más hiteles Íróknak Könyveikből megvilágosíthatnám.
Vóltak tudnia illik mind ezen Első, mind pedig a' Második Könyvemben, azokon kívül, a' kiket némelly helyeken megnevezek, Útmutatóim e' következendők: Béla Királyunk nevetlen Író-Deákja, Bélius Károly András, Bonfinius Antal, Cornides Dániel, Desericius József Innocentius, Dugonits András, Forgách Ferentz, Horányi Elek, Istvánfi Miklós, Kaprinai István, Katona István, Kázi Ferentz, Kéza Simon, Kerchelich Ádám Bóldizsár, Pálma Károly Ferentz, Péterfi Károly, Pray György, Severini János, Salagi István, Timon Sámuel, Turótzi János. Ezeknek neveiket ide függesztettem, mivel midőn ezeknek bizonyságával élek, ugyan ezeknek többszöri nevezésével munkám' folyását félbe szakasztani, és az által Olvasóimnak unakozást okozni nem akartam. Ezekből tehát leginkább Nemzetünk' eredetit, 's annak változó eseteit szedegettem, rendbe raktam, és a' mit unalmas olvasással sok Könyvekben kellene nyomozni, itt a' mennyire lehetett, rövid, de értelmes leírással előladtam.
Nem írtam én ezt azon Bőlts Emberek' kedvekért, a' kik előtt ezen tudomány szinte olly esméretes, mint a' magok tulajdon ábrázatja; sem azoknak kedvekért, a' kiknek mind értékek vagyon a' sok, és nagyobb Könyveknek megszerzésére, mind idejek azoknak olvasására, mind pedig elégségek azoknak értésére; hanem azokért, a' kik ezek nélkül szűkölködnek, leginkább, a' kik előtt a' Deák-nyelv valamennyire esméretlenebb.
Hasznosabb lészen, vélem én, ha az Aszszonyi-rend, más erkőlts pazarló Könyvek helyett illyetén elme tápláló, és okosságot élesítő dolgok' olvasásában tölti unalmas óráit. És ez vólt, megvallom igazán, második okom, hogy ezen Munkának rajzolását magamra vettem.
Az egész Munkát két Könyvre, mind a' két Könyvet több Szakaszokra, a' Szakaszokat pedig több részetskékre, mint annyi ízekre osztottam fel, minden íznek tetejébe függesztvén azon nevezetesebb dolgot, mellyről abban emlékezet vagyon; némelly ízeket pedig emlékezetes feljegyzésekkel tóldottam meg, a' végre, hogy a' beszédnek folyását hoszszas közbe-vetéssel meg ne homályosítsam.
Semmi nevezetesebb Hadakozását Nemzetünknek el nem hallgattam, hanem annak okait, helyét, kimenetelét, és annak esztendeit is tsak nem mindenütt felírtam. Noha némelly ütközetek' feltételében talán nem olly eleven leírással éltem, a' minőt Olvasóim tőlem várhattak vólna, némellyekben még is ugyan azok kívánságának, vélem, megfeleltem.
Midőn Királyjainkról szóllok, Országlások kezdetének esztendeit az első ízben, melly azon Királyról szóll; halálának esztendeit pediglen az utolsó ízben mindenkor fel lehet találni. Nem külömben a' Királynéknak, és a' Királyi Magzatoknak nevei, és Házassági ugyan azon utolsó ízben feltaláltatnak.
Nemzetünk' eseteit úgy emlegetem, hogy a' mellett, a' Magyar Anyaszentegyházat illető nevezetesebb dolgokat feledékenységben ne hagyjam. Nem egyenes tzélom ugyan ezen Munkámban a' Magyar Anyaszentegyházat illető dolgokról szóllani; teszek mindazáltal erről is némelly feljegyzéseket addig is, míg ezekről feltett szándékból való írásra tollat készíthetek.
Az írásban esett hibátskák, és talán nem minden Olvasónak szája ízihez készített Magyar kimondásaim, Munkámat valamennyire megszennyesítik ugyan, abban még is bizonyos vagyok, hogy Magyarságom sokaknak minden unalom nélkül tetszésére lészen. De ki is az, a' ki mindenben mindeneknek tetszése szerént szóllott vólna.
Kellene még azokról is emlékézetet tennem, a' kik munkámat előbb hogy se látták vólna, már rostába tették, arról tettek tudni illik ítéletet, a' mit még nem is láttak, kezekben sem vólt; de ezeket, 's ezekhez hasonló embereket, azon versetskének olvasására igazítom, mellyet Révai Miklóstól egybe-szedett Holmi nevezetű Versekből, Könyvem' második levelének második lapjára függesztettem. -
Azomban kegyes O l v a s ó! ítéljed Munkámat valamint tetszik, arra még is kérlek, hogy mivel ennek írására leginkább Hazámnak, 's Magyar nyelvemnek tiszta szeretete vezetett, ha nem betsűlöd, is írásomat, betsűljed legalább Hazámhoz, 's Nemzetemhez való igaz szívemet, és Anya-nyelvemhez való szeretetemet. Élj egességben, 's Munkámat jó kedvel olvasd.

Írtam Szombathelyen Vasvármegyében
Julius Hólnapnak 5-dik napj.
1790 esztendőben.